Szupercsatahajók: a Yamato [236.]

2020. április 26. - Habitus

A XX. század húszas-harmincas éveiben egyre inkább militarizálódó Japán katonai stratégái a Csendes-óceán nyugati térségét a birodalom érdekszférájának tekintették; ennek megfelelően a hadiflotta fejlesztésére koncentráltak. A japánok egy olyan döntő ütközetben gondolkodtak, amelyet a fő ellenfélnek tekintett amerikaiakkal kívántak megvívni, miután már elbántak a térségben állomásozó, jóval gyengébb angol, holland és francia erőkkel.

yamato_sz3.jpg

Mivel tisztában voltak a japán és az amerikai nehézipar kapacitása közti óriási különbséggel, olyan hajókat akartak építeni amelyek, ha szükséges, egyszerre akár több jól felfegyverzett ellenféllel is eredményesen harcba tudnak szállni és le is tudják győzni azokat.

Ennek az elképzelésnek a megvalósításához azonban hatalmas lövegekre és rendkívül vastag páncélzatra volt szükség. A Yamato-osztállyal a Japán Császárság haditengeré- szete olyan csatahajó-osztály megépítésére vállalkozott, amelynek tagjai a valaha épült leghatalmasabb és legnagyobb tűzerővel rendelkező csatahajók lettek. Felülmúlták, vagy egyenlő félként álltak ki bármilyen más ellenséges csatahajórajjal. (Eredetileg öt ilyen hajót terveztek építeni, de csak kettő készült el, a harmadikat, a Shinanót még félkész állapotban repülőgép-hordozóvá alakítottak át.)

A fejlesztés érdekében Japán 1934-ben kilépett a Népszövetségből, ezzel kivonta magát a csatahajók méretét korlátozó washingtoni illetve a londoni haditengerészeti egyezmény hatálya alól. A szerződések felmondása után a császári haditengerészet tervezőirodája azonnal elkezdett dolgozni a csatahajók tervein. A megbízott mérnökcsoport 22 külön- böző tervváltozatot nyújtott be a flotta illetékeseinek, amelyből 1935 nyarán választották ki a véglegeset. A jóváhagyásra került tervek szerint az új, 263 méter hosszú és 39 méter széles szupercsatahajók szerkezeti tömege vízrebocsátáskor 64 170 tonna volt, de harc- készen már elérte a 71 659 tonnát (Az átalakítások során ez felkúszott 74 000 tonnára.)

yamato1.jpg

Ez az 1941. szeptember 20-i fotó Kure kikötőjében, a Yamato felszerelése közben készült. A hátsó fedélzetet mutatja, jól láthatók a hátsó fő lövegek és a 155 mm-es lövegek (ez utóbbiakat később légvédelmi fegyverek váltották fel).

A Yamatót 1937. márciusban rendelték meg, építését 1937. november 4-én kezdték el Kuréban. 1940. augusztus 8-án bocsátották vízre, és 1941 decemberére szerelték fel. December 16-i szolgálatba állításakor a Yamato – majd később testvérhajója, a Musashi – valóban minden idők legnagyobb csatahajója lett. Vízrebocsátásakor vízkiszorítását csak a Queen Mary utasszállító hajóé haladta meg. Főtüzérségének lövegtornyai egyenként 2818 tonna súlyúak voltak, és a 460 mm-es L/45-ös lövegek mindegyike percenként két, 1473 kg-os lövedéket tudott kilőni 41 148 méteres távolságra.

 Az 1939-tól fejlesztett 460 mm-es löveg – amely mind a mai napig a világ legnagyobb kaliberű hajóágyúja – tömege egyenként 165 tonna, hosszúsága pedig meghaladta a 21 métert. Ebből három toronyban 3x3 darab került beépítésre. Ezenkívül tizekét 155 mm-es L/60-as löveget is kapott, 4x3 db toronyban. Ezek számát 1943-ban felére csökkentették, két tornyot leszereltek, helyükre 127 mm-es légvédelmi lövegek kerültek. Légvédelemre eredetileg 12 db 127 mm-es ikerlöveg (1943-tól 24 db) és 24 háromcsövű, 25 mm-es gép- ágyú állt rendelkezésre. A folyamatos erősítések során 1943 őszétől már 36 darab 25 mm-es, 1944 áprilisától 98 darab 25 mm-es, 1945 áprilisában pedig már 146 db 25 mm-es háromcsövű légvédelmi gépágyút hordozott. 1943/44-ben szerelték fel a légtérellenőrző radart a hátsó árbocra, a tengeri célokat felderítő radart pedig a fő távmérő fölé. (Volt két katapultja és 7 hidroplánja is, de ezek használatára szinte sohasem került sor.) 

yamato7.jpg

Próbaúton 1941 októberében Japán partjainál

A fő páncélzatok az első lövegtoronytól a hátsóig futottak, az orr- és farrészt kevésbé védték. A fő oldalpáncélzat 20°-ra befelé dőlt, felül 408 mm vastag, majd fokozatosan keskenyedett, előbb 210, majd 75 mm-re. A fedélzet a fontos részeken 200 és 231 mm vastag volt. A lövegtornyok barbettái 546 mm-es, a fő lövegtornyok 650 mm-es védelmet kaptak, tömegük meghaladta 2750 tonnát. A közepes tüzérség barbettái 75 mm-es, a parancsnoki torony 500, illetve 300 mm-es páncélzatot kapott. A meghajtásról 12 olaj- tüzelésű Kampon-kazán és 4 gőzturbina gondoskodott. A névleges teljesítmény 150 000 LE volt, ez 27 csomós (50 km/h) sebességet tett lehetővé; a hatótávolság – 16 csomós sebesség mellett – pedig 13 340 km volt. A kormányzásról két darab, egymás mögött beépített lapát gondoskodott.

Amikor az amerikai hírszerzés 1942-ben nagy vonalakban tudomást szerzett a Yamato fegyverzetéről, az Egyesült Államok a 64 000 tonnás Montana-osztály megépítésével próbált a japánokra ijeszteni. Azonban a Csendes-óceánon vívott háború tapasztalataiból okulva és a repülőgép hordozók fölényét felismerve, még azelőtt törölték a programot, hogy az első példány építése elkezdődött volna. Az amerikai flottaparancsnokság ezt követően eldöntötte, nem kockáztatja meg az új hajókkal vívott tüzérségi csatát; ezt el is kerülték az elsüllyedésükig. A két japán hajó elsüllyesztését csak légibomba- és torpedó-támadással képzelték el a tengerészeti légierő által. A repülőgépek veszteségére való tekintet nélkül...

yamato8.jpg

A Yamato és a Musashi 1943-ban Truk vizein horgonyozva

A Yamato 1942. május 27-ig gyakorlatokon vett részt, ezután osztották be Jamamoto tengernagy 1. csatahajó-hadosztályába. Többször is kifutott, de csatában nem vett részt: 1942 júniusában az Egyesített Japán Flotta zászlóshajójaként a Midway-szigeteki csatában nem került harcérintkezésbe, sőt még látótávolságba se került – bő 100 mérföldre volt a hordozókötelék mögött. 1943. december 25-én Truk közelében a USS Skate tengeralatt- járó torpedóval megrongálta, ezért 1944 januárjában szárazdokkba került. A javítások mellett átalakításokat is végrehajtottak – légvédelmét jelentősen megerősítették – a munkálatokkal áprilisra lettek készen. Részt vett Fülöp-tengeri hadműveletekben, 1944. október 25-én jelen volt a Leyte-öbölnél vívott tengeri ütközetben – bár két bomba is eltalálta – az amerikai hajók ellen 104 gránátot lőtt ki, és súlyosan megrongálta a USS Gambier Bay kísérő-hordozót, amely később el is süllyed. Ugyanekkor lőtte szét a USS Johnston és a USS Hoel rombolókat is.

Halsey tengernagy hibája miatt a kísérő hordozók védtelenül maradtak, és hogy azokat mentse, Sprague ellentengernagy a rombolóit küldte harcba a japán csatahajók ellenében, de a Yamato ágyúi hamar belőtték a rombolókat. „Mint amikor kölyökkutyát gázol a teherautó" - emlékeztek vissza a Yamato lövedékeinek hatására a rombolók túlélői.

yamato2.jpg

1943-ban két Nakajima B5N a Yamato felett Truk kikötőjében. (A fehér borítóvásznak napellenzőként védelmet biztosítottak a trópusi nap ellen.)

1945. április 7-én az okinawai amerikai partraszállás hírére öngyilkos bevetésre küldték; légifedezet nélkül Japánból indult el az Okinawa partjainál felvonuló szövetséges tengeri haderővel szemben. Az volt a parancs, hogy minél több amerikai hajót süllyesszenek el. Csak egy cirkáló és nyolc romboló kísérte, de a visszaútra már nem kapott üzemanyagot. A kötelék parancsnoka Ito altengernagy, a csatahajóé Ariaga ellentengernagy volt. Az amerikai 3. flotta felderítő gépei Kagoshimától 210 km-re délnyugatra fedezték fel, és a közeli két hordozó-kötelék (Task Force 58.1 és 58.3) parancsot kapott a támadásra.

yamato4.jpg

Híres fotó a Yamatóról - épp egy bomba találja el az első lövegtoronynál

A kétórás csata során nagyjából tíz torpedó és öt bombatalálat érte a hajót; kora délután mozgásképtelenné vált, majd egyre jobban megdőlt. Nem sokkal ezután a hátulsó lőszer- raktár felrobbant, a csatahajó kettétört és elsüllyedt. Ito altengernagy mellett még 2498 ember vesztette életét a legénységből, alig 280 embert tudtak kimenteni. A 386 támadó gépből igazoltan tízet lőttek le. A kötelék még egy cirkálót és négy rombolót is vesztett, összesen 3665 japán tengerész halt meg. Ezzel a császári japán haditengerészet egyik legnagyobb veszteségét könyvelhette el.

yamato5.jpg

És a vég: a Yamato felrobbant

(A japán haditengerészet szakvéleménye szerint az áldozatok magas száma két okra vezethető vissza. Egyrészt a Yamato nem volt elegendő mennyiségű mentőhajóval és mentőövvel felszerelve, másrészt a hajóról elmenekült tengerészeket az amerikai gépek mélyrepülésben hosszú időn át lőtték.)

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr9615639198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.