Út Róma felé 3. - 1944. összefoglalása [175.]

2019. július 20. - Habitus

A nyugati szövetségeseket 1944 első hónapjaiban szilárdan föltartóztatta a Gusztáv-vonal, amelyet a németek Rómától délre építettek ki. Ráadásul az amerikaiak követelésére egyre több alakulatot vontak ki Olaszországból az észak-franciaországi partraszálláshoz. A mindig leleményes Churchill megtalálta a kiutat; Dél-Franciaországban a szövetségesek egy előkészítő partraszállást terveztek, az Üllő hadműveletet, hogy elvonják északról a német erőket.

olaszp43map2.jpg

Május előtt erre úgysem kerülhetett sor – akkor viszont miért ne lehetne az Üllőhöz kijelölt deszant járműveket addig a Gusztáv-vonal mögötti olaszországi partraszállásra fölhasználni.

Ez volt az eredete az anziói partraszállásnak; a hadmozdulat inkább a második front, mint a németek ellen irányult. A szövetséges csapatok január 22-én szálltak partra Anziónál. Szinte egyáltalán nem ütköztek ellenállásba, és nyitva állt előttük a Rómába vezető út. De megismétlődött a régi gallipoli história. Lucas tábornok, az amerikai parancsnok nem hitt a hadművelet sikerében, és inkább megszilárdítani akarta a pozícióját, mint előrenyomul- ni. Alexander meg túl udvarias volt ahhoz, hogy noszogassa.

roma2-4.jpg

Lucas több mint egy hétig meg sem próbált előrenyomulni, és amikor rászánta magát, a németek már túl erősek voltak. Most már magát a szövetségesek hídfőállását is veszély fenyegette. A partraszállás nem hogy segítette volna a Gusztáv-vonal előtt álló szövet- séges főerőket, hanem épp ellenkezőleg, azoknak kellett offenzívát indítaniuk, hogy könnyítsenek a partraszállók helyzetén.

A Gusztáv-vonal középpontja a Monte Cassinó-i monostor volt. Valósággal hipnotizálta Alexandert és tábornokait, szentül hitték, hogy a németek megerősítették és megfigye- lőállásnak használják. A valóságban a monostort sohasem használták német katonák. De alkalom kínálkozott annak a demonstrálására, hogy a szövetségesek semmitől sem riad- nak vissza eltökéltségükben, hogy legyőzzék Németországot: Monte Cassinót  szisztema- tikusan tönkrebombázták. Utána rá kellett jönniük, hogy a romok nehezebben bevehető akadályt jelentenek, mint a monostor. A Gusztáv-vonalat végül a hegyeken át a németek hátába került francia csapatok bontották meg. A németek visszavonulásba kezdtek.

roma2-5.jpg

Az anziói hadseregnek most lehetősége nyílt arra, hogy kitörjön és elvágja a németek útját. De Mark Clark tábornok, aki már az egész hídfőállás parancsnoka volt, elhatározta, hogy ő vonul be elsőként Rómába. Fittyet hányva Alexander utasításaira, nyitva hagyta a visszavonulás útját a németek előtt, és egyenesen Róma felé indult.

Június 4-én be is vonult a városba. A németek közben egérutat nyertek, és északabbra újabb védővonalat építettek ki. A római bevonulás a szövetségeseknek több mint 40 000 emberükbe került, szemben a 20 000 fős német veszteséggel, és kétszer annyi szövetsé- ges katonát kötött le, mint németet. Nem gátolta meg a németeket abban, hogy megerő- sítsék Északnyugat-Európát. Ráadásul az anziói hídfőállás utánpótlásigénye miatt az Üllő hadműveletre már csak augusztusban kerülhetett sor, jóval a franciaországi partraszállás végrehajtása után. Mindent összevéve az olaszországi hadjárat nem volt jó reklám annak a gondolatnak, hogy Olaszország a tengelyhatalmak sebezhető alhasi pontja.

roma2-1.jpg

A szövetségesek rögeszmésen hittek a fővárosok – Párizs, majd később Berlin – jelen- tőségében, és abban a meggyőződésben tűzték ki célul Rómát, hogy bevételének majd világrengető következményei lesznek. Nem lettek.

Viktor Emánuel átadta a hatalmat fiának, Umbertónak. Badoglio lemondott, és egy idő- sebb politikus, Bonomi állt a kommunistáktól a klerikálisokig terjedő antifasiszta koalíció élére. Rómától északra a németek megszilárdították új védvonalukat. Alexander meg azt bizonygatta, hogy ha erősítést kap, csapatai augusztusra elérhetik a Pó völgyét, és onnan benyomulhatnak Ausztriába. Churchill is lelkesedett a gondolatért, végre megvalósult volna az, amit ő már régóta szorgalmazott: hogy délről törjenek be Európába.

arcadia-conference.jpg

A brit vezérkar szkeptikusabb volt. De folytatni akarták az olaszországi hadjáratot, már csak azért is, mert ez volt az egyetlen terület, ahol még mindig az angolok voltak túl- súlyban. Az amerikaiak erősködtek, hogy semmivel sem szabad meggyöngíteni az Üllő hadműveletet, pedig azt már elhalasztották augusztusra, amikor amúgy sem lehetett volna a segítségére az észak-franciaországi szövetséges partraszállásnak. Roosevelt és Churchill huzakodott egy darabig, aztán az amerikaiak kerekedtek felül. Alexander hét hadosztályát és légi fedezete javát elcsaklizták pontosan akkor, amikor Kesselring nyolc újabb hadosztályt kapott.

Az olaszországi szövetséges haderő, amely most már alig volt akkora, mint a németeké, folytatta makacs és nagyrészt eredménytelen offenzíváját. A németeknek bőven volt mozgásterük a Róma és a Pó közötti hegyes vidéken, és megfontoltan vonultak vissza, mindig megerősítve az újabb védővonalat, mielőtt a szövetségesek lerohanhatták volna. A szövetségesek decemberre elérték Ravennát. Bolognát még nem tudták bevenni. A Pó völgyétől még bő nyolcvan kilométer választotta el őket.

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr2214972164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.