Chester William Nimitz 1885. február 24-én német bevándorló családban született a texasi Fredericks- burgben. A West Point-i katonai akadémiára akart jelentkezni, de végül az annapolisi haditengerészeti akadémiát végezte el, kitüntetéssel.

Szolgálatát 1905-től a Távol-Keleten kezdte meg. 1908-ban zászlósi rangban ő állt a parancsnoki hídon, amikor a Decatur romboló zátonyra futott, ezért hadbíróság elé került, és szolgálatszegés miatt megrovásban részesült.

Pályafutásában ez nem okozott törést: a következő évben már az Első Tengeralattjáró Flottilla parancs- noka lett, 1911-ben az ő parancsnoksága alatt állt hadrendbe az első dízelhajtású amerikai tenger- alattjáró.

A viszonylag kisméretű, de erős fegyverzetű Ki-44 ’Shoki’ az első japán vadászgép, amelynél a tervezéstől kezdve a sebességre, és az emelkedőképességre helyezték a hangsúlyt a manőve- rezhetőség helyett. Nem készült akkora számban, mint például a ’Hayabusa’, és a nehézkes irányítás miatt nem is volt népszerű a japán pilóták körében, de az amerikai nehézbombázók elleni harcban betöltött szerepe jelentős.

A Nakajima cég vadászgépét Ki-43 ’Hayabusa’ és a Ki-44 ’Shoki’ leváltására tervezték, és a második világháború végső szakaszában a Japán Hadsereg Légierejének (JAAF) legfontosabb vadászgépe volt, kiváló repülési jellemzőkkel, végsebességgel és manőverező képességgel.

Az 1943 februárjától szolgálatba állított Kawasaki Ki-61-II Kai kiváló magassági vadászgép volt, de nagy hátrányt jelentett megbízhatatlan Kawasaki Ha-40-es soros motorja (Daimler-Benz DB 601 licensz), amelynek ráadásul a gyártása is eléggé lassan haladt.

A német haditengerészet 1945 januárja és májusa között csaknem kétmillió lakost mentett ki a balti területekről az előretörő szovjet csapatok elől, és szállított át hajókon nyugatra. Ez volt a világtörténelem legnagyobb tengeri evakuációja, és bár az életmentő művelet összességében sikeresnek volt mondható, sok ezer menekülő nem érte el úticélját — a történelem legnagyobb tengeri katasztrófája is ekkor történt.

A II. világháború ’legütésállóbb” vadászgépe a Grumman F4F 'Wildcat'-ok felváltására készült. Miután egy kényszerleszállást végzett japán Zero-t találtak az Aleut-szigetek környékén, azt az Egyesült Államokba szállítottak és a Grumman gyárban alapos tesztelésnek vetették alá.

A Wildcatok már jóval azelőtt harcoltak a tengelyhatalmakkal, hogy az Egyesült Államok belépett volna a második világháborúba. Az első siker: 1940. december 25-én két brit Martlet lelőtt egy német Junkers Ju-88-ast, amely felderítő küldetést teljesített a Királyi Haditengerészet Scapa Flow-i támaszpontja felett, az Északi-tengeren, az Orkney-szigeteken.

Az F4F ’Wildcat’ az Amerikai Haditengerészet alapvető vadászrepülőgép típusa volt a második világháború első felében. A típust a Grumman fejlesztette ki és gyártotta, főként hajófedélzeti üzemeltetésre. Az amerikaiakon kívül a brit Flotta-Légierő (Fleet Air Arm) is igényt tartott rá, ők vetették be először a típust harcokban, 1940 utolsó hónapjaiban.

Salamon-szigeteknél vívott csata amerikai győzelmet hozott, de következményeiben inkább döntetlennek bizonyult. Ezt egy amerikai siker követte az Esperance-foknál, majd egy kudarc a Santa Cruz-szigeteknél. Ez volt a negyedik jelentős haditengerészeti összecsapás az Egyesült Államok Haditengerészete és a Japán Birodalmi Haditengerészet között a hosszadalmas és stratégiailag fontos guadalcanai hadjárat során.

A  modern japán nehézcirkálók új generációjának két utolsó tagja lett a Tone és testvérhajója a Chikuma. Nem volt még egy olyan nehézcirkáló a II. világháborúban, amelyik annyi bevetést ért volna meg, mint ez a két hajó. 1941 decemberétől szinte folyamatosan, 1944 októberéig bevetésben voltak, jóformán minden fontosabb csendes-óceáni hadműveletben részt vettek. Nevüket két, 1932-ben leszerelt cirkálótól örökölték, amelyeket japán folyókról neveztek el.