A II. világháború fegyverei, járművei

Dunkerque - 1940 nyara [54.]

2018. február 04. - Habitus

A nyugati hadjárat folyamán 1940. május 27-e és június 4. között zajlott le az ú.n. dunkerque-i csata. Azaz, a kontinensen tartózkodó angol expedíciós hadsereg nagy részének, mi több a bekerített francia erők egy részének átmentése Angliába. A kiürítés sikere minden reményt felülmúlt, Göring hiába kérkedett. A brit vadászgépek súlyos veszteségeket okoztak a német bombázóknak, amelyeket egy darabig akadályozott az alacsony felhőzet is.

dunkerque-sz1.jpg

A katonák legtöbbjét rombolók szállították el, de még 860 különféle más vízi jármű is segédkezett az evakuálásban: luxusjachtok, halászbárkák, folyami kompok. Június 4-ére, amikor a kiürítés befejeződött, 200 000 brit és 140 000 francia katonát vittek át Angliába. Súlyos árat kellett fizetni érte: hat romboló és 177 vadászrepülőgép veszett oda. A brit expedíciós haderő elveszítette minden harckocsiját, ágyúját, szállítójárművét, sőt sok katona a fegyverét is.

A dunkerque-i kiürítést Nagy-Britanniában csodálatos eredményként, szinte győzelem- ként üdvözölték. Franciaországban a legkevésbé sem lelkesedtek érte. Angol módi, hogy ha vereség fenyeget, kivonulunk mint 1915-ben Gallipolinál, vagy mint most Norvégiában és Dunkerque-nél. A franciák inkább visszavonulnak egy erődbe, mint Bazaine tette an- nak idején, 1870-ben Metznél. Így hát a franciák vonakodva és későn kapcsolódtak be a kiürítésbe. Churchill előzőleg azt ígérte, hogy a britek és a franciák kart karba öltve fog- nak visszavonulni, bras dessus, bras dessous.

dunkerque-3.jpg

Ez vajon azt jelenti, hogy mivel a brit csapatok jó része már eltávozott, több nem indulhat útnak, amíg ugyanannyi franciát is hajóra nem tesznek? Vagy hogy a kiszögellésben re- kedtek arányában kell bevonni őket – öt az egyhez arányban? Vagy egyszerűen azt, hogy a franciáknak és a briteknek egyenlő számban kell távozniuk?

Alexander tábornok, aki átvette a parancsnokságot, amikor Gortot menesztették, nem kapott világos utasítást Londonból, és az utolsó értelmezést választotta. Ennek ered- ményeként 150 000 francia katona hátra maradt. Voltaképpen az ő elszánt védekezésük tette lehetővé a sikeres brit kiürítést. (Ezek a franciák hadifogságba estek, ami nem fokozta a britek iránti francia rokonszenvet.)

Hitler és a "különbéke"

Az egyik legenda az a feltételezés, amely Hitlernek tulajdonítja a bekerített és a tenger felé visszaszoruló angol csapatok elleni támadás leállítását. Úgymond, Hitler az angol hadsereg kimentését politikai okokból határozta el, biztosítandó a különbékét az ango- lokkal, hogy ezt követően a németek szabadon fordulhassanak szembe – nyugati frontjuk veszélyeztetése nélkül a Szovjetunióval.

dunkerque-7.jpg

Guderian tábornok, a német páncélos ék parancsnoka emlékirataiban így emlékszik erre: "Aznap (május 24-én) a Főparancsnokság beavatkozott a folyamatban levő hadműve- letbe, és ez az egész háború menetére katasztrofális hatást gyakorolt. Hitler elrendelte, hogy a balszárny maradjon az Aa mentén. Vagyis nem kelhetett át az Aa csatornán. A parancs okát nem tudatták velünk. Szóhoz sem jutottunk az elképedéstől. De mivel nem ismertük a parancs okát, érvelni sem tudtunk ellene. Ezért a páncélos hadosztályokat utasítottuk, hogy tartsák a csatorna vonalát, és használják fel a pihenést, az általános harckészültség fokozására."

Az újabb kutatások azonban kiderítették, hogy a megállási parancs, amely az angol csa- patok megmentéséhez vezetett, annál is kevésbé született politikai megfontolásokból, mivel az nem is Hitlertől származott. A német 1. hadseregcsoport hadinaplója világosan tanúsítja, hogy az utasítást von Rundstedt, a hadseregcsoport parancsnoka adta ki, és Hitler csak megerősítette azt.

dunkerque-1.jpg

A megállási parancsot mindenekelőtt katonai szempontokkal indokolták. A váratlan gyorsasággal előretörő és az angol-francia hadsereget bekerítő páncélos erők bizonyos technikai felfrissítése, a járművek és más harceszközök javítása elkerülhetetlenné vált. Továbbá a németek itt az eredeti haditervhez kívántak alkalmazkodni, amely a páncélo- sok által teremtett folyosó kitágítását az „A” hadseregcsoportnak a páncélosokat csak lassabban követő gyalogságára akarták bízni, sőt a bekerített hadsereg teljes megsem- misítése von Bock „B” hadseregcsoportjára várt volna.

Ha rejlettek esetleg politikai megfontolások a megállási parancs mögött – és Hitler ese- tében, mégha nem is volt a kezdeményező, ilyenek lehettek – akkor viszont azok inkább bel-, mintsem külpolitikai jellegűek voltak.

dunkerque-2.jpg

Göring birodalmi marsall – aki a Luftwaffe főparancsnoka is volt – jelentést kapott arról, hogy a német erők elérték a tengert, elfoglalták Calais és Boulogne kikötőit. Ekkor vilá- gossá vált, az angol hadsereg nemcsak teljesen be lett kerítve, de megmentésére sincs sok esély, hiszen az egyetlen még szabad kikötő Dunkerque volt, melyhez a német csa- patok már közelebb álltak, mint az angolok. Göring azt kívánta, hogy a hadjárat teljes befejezése, a kegyelemdöfés a megvert ellenségnek a Luftwaffe dolga legyen. 

"Ez a Luftwafféhoz méltó különleges munka!" – kiáltott fel állítólag, és azonnal telefonált a luxemburgi határ mellett levő főhadiszállásáról, Hitler ilyen értelmű döntését kérve és magyarázva, hogy a légierő tökéletesen alkalmas a bekerített angol-francia katonaság megsemmisítésére.

dunkerque-6.jpg

A repülők bevetésének feltétele természetesen az volt, hogy a német páncélosok tovább ne nyomuljanak előre, mivel ez esetben nem lett volna biztosítva a bombázáshoz szüksé- ges "tiszta" terület. Hitler nem döntött azonnal, de másnap, mikor Rundstedttel tárgyalt annak főhadiszállásán, feltételezhetően Göring érvelését is figyelembe véve, adta meg a hozzájárulását a Rundstedt elgondolásait tükröző megállási parancshoz.

Végül sem a „B” hadseregcsoportnak, sem a Luftwaffe-nak nem sikerült a bekerített brit erőket megsemmisítenie, s az angolok a dunkerque-i csatából a Dynamo-hadművelet keretén belül többszázezres hadsereget mentettek meg. Hitler terve egy Angliával kö- tendő különbékére tehát nem az angol csapatok "megkímélésére" alapozódott.

dunkerque-4.jpg

Természetesen nem arról volt szó, hogy ez a lehetőség nem fordult meg a fejében. Május 23-ról 24-re virradó éjszaka az angol csapatok utasítást kaptak Calais kiürítésére, és meg- kezdték az elhajózást Boulogne-ból is. A német vezérkar megfejtette az erről szóló rádió- üzeneteket, és nyilvánvalóan felmerült, hogy az intézkedés nem csupán taktikai jellegű, hanem Angliának a kontinensről, ill. a háborúból való visszahúzódásával egyenértékű.

A hadműveletben közvetlenül részt vevő hajók közül hat brit és 3 francia romboló, és 9 további nagy hajó süllyedt el. 19 rombolót súlyosan megrongáltak a Luftwaffe légitámadásai. Összesen több mint 200 szövetséges hajó süllyedt el, és körülbelül ugyanennyi rongálódott meg. (Wikipédia)

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr1613632210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2018.02.04. 21:49:05

Elképesztő, hogy a németek még gyengébb fegyverekkel is meddig eljutottak! A hibás főparancsnoki döntések, az olasz kalandorakciók ellenére is leginkább az orosz tél állította meg őket. A jó kiképzés, a fegyelem és a jó taktika ellensúlyozta az ellenségek számbeli és esetleges technikai fölényét is.

ígyszeretlek 2018.02.05. 09:15:40

@Madnezz: Elsősorban az új taktikának, a Blitzkrieg-nek (mozgékonyság, a légierő és a szárazföldi csapatok szoros együttműködése, stb.) köszönhették a sikereiket nyugaton, majd keleten a háború első időszakában. Aztán a hatalmas orosz területeken jöttek a logisztikai problémák, a tél, és persze az oroszok kimeríthetetlen ember- és anyagforrásai...
süti beállítások módosítása