Ludwig August Theodor Beck 1880. június 29-én született a németországi Wiesbaden egyik külváro- sában, régi hesseni tiszti család leszármazottjaként. 1898-ban tisztjelöltként csatlakozott egy strasbourgi állomásozó porosz tüzérezredhez, és a következő évben hadnagyi kinevezést kapott. 1908 és 1911 között a Kriegsakademie-re (Hadtudományi Főisko- lára) járt, ahol Carl von Clausewitz tábornok egykor igazgatóként szolgált.

1913-ban a vezérkar teljes jogú tagja lett. Az I. világ- háború alatt két hadosztály vezérkari tisztjeként (műveleti tisztként) szolgált. 1916 és 1918 között a Német Koronaherceg Hadseregcsoport vezérkarához osztották be a nyugati fronton, már őrnagyként.

A háború után egyike volt annak a mindössze 3718 tisztnek a 227 081 közül, akiket a 100 000 fős Reichswehrben való megtartásra kiválasztottak, és akiket a versailles-i szerződés feltételei értelmében Németország megtarthatott.

Az 1920-as években tkülönböző törzs- és parancsnoki tisztségeket töltött be; 1931-ben már vezérőrnagy, 1935-ben tüzérségi tábornok és a szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke. Jelentős szerepet játszott a Wehrmacht újjászervezésében és a modern német hadművészeti doktrína alapjául szolgáló Truppenführung kézikönyv kidolgozásában. (A német hadsereg, a Bundeswehr módosításokkal a mai napig használja.)

Soha nem lépett be a náci pártba, de Hitlerhez hasonlóan ő is támogatta a versailles-i békeszerződés felmondását. Bár kezdetben támogatta a német újrafegyverkezést, nem értett egyet Hitler agresszív és kockázatos külpolitikájával, különösen Csehszlovákia tervezett lerohanását (Zöld-terv) tartotta végzetesnek, mivel meggyőződése volt, hogy Németország még nem áll készen egy háborúra.

Miután nem tudta rávenni a tábornoki kart egy kollektív lemondásra a háború elkerülése érdekében, 1938 augusztusában tiltakozásul egyedül mondott le tisztségéről. Visszavo- nulása után a katonai és polgári ellenzék (például Carl Goerdeler) elismert vezetőjévé vált. Az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylet és államcsínykísérlet sikeressége esetén Stauffenbergék Becket jelölték ki az új német kormány ideiglenes államfőjének.

A puccs bukása után, a Bendlerblockban (a hadsereg főhadiszállásán) Friedrich Fromm tábornok őrizetbe vette. Beck megkísérelt öngyilkosságot elkövetni, de csak súlyosan megsebesítette magát. Végül egy altiszt végzett vele 1944. július 20-án éjjel. Ma a Német Ellenállás Emlékközpontja és számos emlékhely őrzi nevét, mint a náci diktatúrával szem- beforduló konzervatív katonai tisztikar egyik legtekintélyesebb tagjáét.

Berthold Konrad Hermann Albert Speer 1905. március 19-én Mannheimben született, felső-középosztálybeli családban. A húszas évek elejétől Karlsruhéban, Münchenben, majd Berlinben tanult.

Pályaválasztásában nagy szerepet játszott, hogy apja és nagyapja is építész volt. Építészmérnöki diplomát 1928-ban szerzett. Az egyetemen rövid ideig a kor neves építésze Heinrich Tessenow tanársegédje volt. A professzor biztatására 1930. december 30-án részt vett egy náci gyűlésen, ahol Hitlert hallotta szóno- kolni.

Néhány nap múlva belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). Építészként pártfel. vonulások építményeit tervezte/kivitelezte stábjával.

Mint annyi más német harckocsiknál, itt is nehéz egy állandó változatról beszélni. A gyártás során folyamatosan beérkező módosítási javaslatok többször is befolyásolták a típust. Ezek egyrészt harcértékjavító változtatások voltak, másrészt takarékossági célokat szolgáltak.

A német Jagdpanzer IV-es vadászpáncélos felépítményét egy Pz IV harckocsi páncélteknőjére építették, fő fegyverzetét egy 75 mm-es páncéltörő löveg képezte. Az alacsony sziluettű, jó védettségű harcjármű igen népszerű lett a német páncélos csapatok körében, főleg azért, mert nagy teljesítményű ágyúja szinte minden ellenséges harckocsi kilövését lehetővé tette.

Nem sokkal azelőtt, hogy az Amerikai Egyesült Államok belépett a II. világháborúba, az amerikai hadsereg kidolgozott egy elképzelést, amely szerint a gyorsan mozgó páncélos kötelékeket tömegesen bevetett páncélvadászokkal kell szétzúzni. Az M10 ’Wolverine’ ezen koncepció alapján készült.

A Hans Wocke tervezte Junkers Ju-287 a náci Németország egyik legkülönlegesebb kísérleti repülőgépe volt, amely a világon elsőként alkalmazott előre nyilazott szárnyakat sugárhajtású nehézbombázón. A gép végül bekövetkező kudarcát az okozta, hogy a tervezéső mérnökök fantáziadús ötlete harminc évvel megelőzte a kor technikai színvonalát.

A 4x2 kerékelrendezésű GAZ-AA volt a Gorkij Autógyár első GAZ márkanév alatt gyártott teherautója. A legendás "Polutorka" (полуторка - másfél teherautó) a világháború idején legnagyobb számban gyártott orosz jármű volt.

A 406 mm-es B-37 volt a Szovjetunió valaha gyártott legnagyobb tengerészeti lövege, amelyet a tervezett új csatahajók fő fegyverzetének szántak. És bár a csatahajók soha nem készültek el, Leningrád védelmében egy kísérleti üteget ténylegesen bevetettek a német csapatok ellen.

A német fegyverfejlesztések során az 1930-as években kezdtek foglalkozni a rakétafegyverek tervezésével, mivel ezt a kategóriát a versailles-i békediktátum nem tiltotta. Ennek során egyaránt vizsgálták a torlósugár-hajtóműves és a szilárd, ill. folyékony hajtóanyagú rakéták megvalósíthatóságát.

Az I. világháborút lezáró békeszerződések a volt központi hatalmakat megfosztotta nehézfegy- verzetük maradékától is. A különböző fegyverfajták fejlesztésére irányuló kísérleteket is jórészt megtiltották. Nem kis részben ez volt az oka, hogy a tilalmi listáról addigi jelentéktelen szerepe miatt lemaradt rakétatechnika legális kutatási, fejlesztési területet kínált a német cégeknek.