1939. szeptember elsején Németország megtámadta Lengyelországot, majd két hét múlva — a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékának megfelelően — a Szovjetunió. Ezzel kezdetét vette a II. világháború, melyben a Lengyel Hadsereg felvette a harcot a túlerővel szemben.
A Wehrmacht vezetőit már a II. világháború kezdetén foglalkoztatta egy könnyű katonai jármű megalkotásának gondolata. A fejlesztéssel az ilyen járművek tervezésében és gyártásában jártas Porsche céget bízták meg. 1940-től — nagyrészt az elpusztult terepjárók pótlására — csapatokhoz került VW Kübelwagenek azonnal az alakulatok kedvencei lettek.
A USS North Carolina és a USS Washington volt az 1922-es Washingtoni Haditengerészeti Szerződés hatályvesztése után épült első két amerikai csatahajó. Ezek felépítményükben és a tornyok elrendezésében is új korszakot nyitottak az amerikai hadihajók történetében.
A Japán Csázári Haditengerészet vezetése az 1928-ban vízrebocsátott, majd egy évvel később szolgálatba állított Myoko-osztályú Ashigara nehézcirkálót 1937. március 10-én diplomáciai útra küldte Európába, a VI. György koronázása alkalmából május 20-án rendezett haditenge- részeti szemlére.*
A Myoko-osztály négy 10 ezer tonna feletti egységből állt (Myoko, Ashigara, Haguro Nachi). A korszak más japán cirkálóihoz hasonlóan az osztály hajóit is — a lehető legmagasabb vég- sebesség megőrzése mellett — maximális fegyverzettel látták el, így tömegük meghaladta a washingtoni flottaegyezményben meghatározott korlátokat.
Miután az olasz szállító-tengeralattjárók 1943 májusában elhagyták Bordeaux-t, és a Távol-Keletre indultak, hogy szerszámgépekért cserébe stratégiai nyersanyagokat (gumi, cink, nikkel) szállítsanak Japánból Európába, egy újabb német tengeralattjáró-csoport is a Távol-Keletre hajózott —, hasonló feladattal. Ez lett a Monszun-hajók második hulláma.
Az olasz tengeralattjárók után a Monszun-csoport volt az első német tengeralattjáró-hullám, amelyet a Távol-Keletre küldtek. Az Arab-tengeren végrehajtandó offenzív műveletekre szánt kilenc IXC típusú és két IXD2 típusú tengeralattjáróból álló csoport 1943 közepén indult útnak.
A II.világháború alatt egy kis létszámú német tengeralattjáró-csapat az Indiai- és a Csendes-óceánon tevékenykedett, hogy megzavarja az Európába vezető kereskedelmi útvonalakat, valamint személyzetet, technológiát és stratégiai nyersanyagokat cseréljen szövetségesével, Japánnal. Fő működési bázisuk a japánok által birtokolt Penang (Malajzia) volt. Ez a terület volt az egyetlen hely, ahol a német és a japán erők ugyanazon a hadszíntéren harcoltak.
május 28-án született paraszti családban, a Prágától mintegy 60 kilométerre fekvő Kozlanyban. Középis- kolai és egyetemi tanulmányait kezdetben Prágában, később a párizsi Sorbonne-on végezte, majd Dijon egyetemére került, ahol jogot és szociológiát tanult. Itt 1908-ban szerzett doktorátust, disszertációja az Osztrák–Magyar Monarchia föderalisztikus átszer- vezéséről szólt.1884.
Az I. világháború idején emigrációba vonult Svájcba, ahol Toma Masaryk polgári politikus tanítványa, majd közvetlen munkatársa lett. A cseh burzsoázia balszárnyát képviselték, és erőteljes propagandát folytattak a Habsburg Birodalom ellen. Masarykkal együtt alakította meg 1915-ben Párizsban a Cseh Külföldi Bizottságot, amely az önálló cseh államot kívánta megteremteni.
Henri Philippe Benoni Omer Joseph Pétain 1856. április 24-én született Franciaország északi részén, Cauchy-à-la-Tourban (Pas-de-Calais), földműves csa- ládban. Iskolái elvégzése után húsz évesen belépett a francia hadseregbe. A katonai akadémia elvégzése után különböző helyőrségekben szolgált. 1901-1910 között a hadiakadémia gyalogsági karának tanára.
Részt vett az első marne-i csatában, a második artois-i csatában, a második champagne-i csatában, majd 1916. február 25-én Verdun védelméhez hívták. Nagy szerepe volt a francia hadsereg állóképességé- nek megerősítésében. 1917. május 15-én átvette a hadsereg főparancsnokságát. 1918 novemberében Franciaország marsallja, majd a Legfelső Hadi Tanács alelnöke lett,