Mint annyi más német harckocsiknál, itt is nehéz egy állandó változatról beszélni. A gyártás során folyamatosan beérkező módosítási javaslatok többször is befolyásolták a típust. Ezek egyrészt harcértékjavító változtatások voltak, másrészt takarékossági célokat szolgáltak.
A német Jagdpanzer IV-es vadászpáncélos felépítményét egy Pz IV harckocsi páncélteknőjére építették, fő fegyverzetét egy 75 mm-es páncéltörő löveg képezte. Az alacsony sziluettű, jó védettségű harcjármű igen népszerű lett a német páncélos csapatok körében, főleg azért, mert nagy teljesítményű ágyúja szinte minden ellenséges harckocsi kilövését lehetővé tette.
Nem sokkal azelőtt, hogy az Amerikai Egyesült Államok belépett a II. világháborúba, az amerikai hadsereg kidolgozott egy elképzelést, amely szerint a gyorsan mozgó páncélos kötelékeket tömegesen bevetett páncélvadászokkal kell szétzúzni. Az M10 ’Wolverine’ ezen koncepció alapján készült.
A Hans Wocke tervezte Junkers Ju-287 a náci Németország egyik legkülönlegesebb kísérleti repülőgépe volt, amely a világon elsőként alkalmazott előre nyilazott szárnyakat sugárhajtású nehézbombázón. A gép végül bekövetkező kudarcát az okozta, hogy a tervezéső mérnökök fantáziadús ötlete harminc évvel megelőzte a kor technikai színvonalát.
A 4x2 kerékelrendezésű GAZ-AA volt a Gorkij Autógyár első GAZ márkanév alatt gyártott teherautója. A legendás "Polutorka" (полуторка - másfél teherautó) a világháború idején legnagyobb számban gyártott orosz jármű volt.
A 406 mm-es B-37 volt a Szovjetunió valaha gyártott legnagyobb tengerészeti lövege, amelyet a tervezett új csatahajók fő fegyverzetének szántak. És bár a csatahajók soha nem készültek el, Leningrád védelmében egy kísérleti üteget ténylegesen bevetettek a német csapatok ellen.
A német fegyverfejlesztések során az 1930-as években kezdtek foglalkozni a rakétafegyverek tervezésével, mivel ezt a kategóriát a versailles-i békediktátum nem tiltotta. Ennek során egyaránt vizsgálták a torlósugár-hajtóműves és a szilárd, ill. folyékony hajtóanyagú rakéták megvalósíthatóságát.
Az I. világháborút lezáró békeszerződések a volt központi hatalmakat megfosztotta nehézfegy- verzetük maradékától is. A különböző fegyverfajták fejlesztésére irányuló kísérleteket is jórészt megtiltották. Nem kis részben ez volt az oka, hogy a tilalmi listáról addigi jelentéktelen szerepe miatt lemaradt rakétatechnika legális kutatási, fejlesztési területet kínált a német cégeknek.
A kábel-távirányítású Leichter Ladungsträger Goliath (Goliath lánctalpas akna) a második világháború egyik technikai érdekessége volt. Egy távirányítású mini-harckocsi, melynek a nagy robbanóerejű töltete segítségével kellett megsemmisítenie a célpontot — és önmagát.
A szövetségesek „bogártankként” emlegették.
A 499. poszt után ötszázadikként nézzük meg ismét, hogy milyen témákban tettünk fel posztot ide a blogra. Ártani nem árthat. (A felső nyolc témakörre kattintva pedig az állandó oldalakra felkerült ismertetők láthatók, olvashatók. Az előző 400 poszt tartalomjegyzéke pedig a jobb oldali sáv tetejéről (a reklámok alatt) érhető el.
