K5(E) Leopold 28 cm-es vasúti ágyú [139.]

2019. február 13. - Habitus

A második világháború harcászati szempontból legnagyobb jelentőségű vasúti ágyújának, a 28 cm-es K5(E) Leopoldnak tervezése 1934-ben kezdődött meg a Krupp Műveknél. A tervezése során, az első világháborúban jól szerepelt, 21 cm-es Kövér Berta-val* szerzett tapasztalatok jelentették a kiindulási pontot. Elsődleges feladat a fegyver mozgékonyságának fokozása, a tűzerő és a lőtávolság növelése volt. A K5(E) kifejlesztése két évet vett igénybe, a kipróbálása 1936-ban kezdődött meg az első példányok pedig 1940 végén kerültek ki a csapatokhoz.

k5-sz1.jpg

A háború befejezéséig összesen 25 darab készült el és állt szolgálatba, ezzel a K5(E) a német vasúti tüzérség legfontosabb fegyverévé vált.

Az üteg (egy komplett löveg alvázzal) súlya 218 tonna volt, a hossza kocsikkal együtt 31,1 méter, magassága 11,65 méter, szélessége 7,15 méter. Maximális lőtávolsága elérte a 64 km-t, legnagyobb tűzgyorsasága pedig 15 lövés óránként. A fegyver a fronton több nevet kapott, a németek leggyakrabban Schlake Bertha-nak, (Karcsú Bertának) hívták, míg a szövetséges katonák – akik 1944. január 22-én szálltak partra Anziónál – általában Anzio Annie, vagy Anzio Express néven emlegették az ellenük bevetett német ágyút.

k5-8.jpg

A K5(E) valahol a keleti fronton 1941-ben

A löveg két hattengelyes kocsira épített felépítményét – amely magában foglalt egy le- vegőztető berendezéssel felszerelt muníciós kocsit is – egy nagy teljesítményű, 40 tonnás dízelmozdony vontatta. A teljes szerelvényhez két, egyenként 113 darab 225 kg-os lőszert szállító muníciós kocsi, egy szerszámos és egy gyalogsági fegyverekkel ellátott páncélko- csi, egy tábori konyha, két üzemanyagot szállító, egy vezérlő és egy 20 mm-es Flak 38-ast szállító légvédelmi kocsi tartozott. (Egyes források szerint időnként a Dora D311 típusú mozdonya is vontatta kieső idejében, de erről fotó nem ismeretes.)

k5-7.jpg

A 28cm Kanone 5 (Eisenbahnlafette) prototípusa Rügenwalde-ban

A tüzérségi üteg teljes kiszolgáló hátterét ezen kívül még más vasúti kocsik – úgymint három muníciós, egy légvédelmi, egy darus, egy utász, egy pályakarbantartó és pálya- építő, valamint összesen kilenc darab egyéb járműveket szállító pőrekocsi alkotta. A Karcsú Berták Olaszországban és Szevasztopol alatt egyaránt feltűntek, majd mind a nyugati fronton, Franciaországban** és Hollandiában teljesített szolgálatot: 24 üteg a harci cselekményekben vett részt, míg egy löveg Rügenwalde-ban állomásozott, kikép- zési célokat szolgálva.

k5-4.jpg

A K5-öst egy alagúton előtt tisztítják Olaszországban

A háború során a Krupp Művek mérnökei számos változtatást hajtottak végre a vasúti ágyún, ezen a fejlesztések elsődleges célja a K5(E) maximális lőtávolságának a növelése, illetve az egyre nagyobb romboló erővel rendelkező lőszer kifejlesztése volt. A fegyver hatékonyságát a 248 kg-os RGr 4331 nevű speciális lövedékkel próbálták növelni, amely egy rakétamotorral ellátott gránát volt – azonban ez a sikeres kísérletek ellenére sem került ki a csapatokhoz, mert bár a maximális lőtávolság jelentősen megnőtt, a hajtómű beépítése jelentősen korlátozta a robbanóanyag mennyiségét.

k5-5.jpg

Todt Múzeum - Audinghen, Franciaország

A háború során valamennyi Karcsú Berta megsemmisült, vagy súlyosan megrongálódott, de egy üteget az amerikai hadsereg később kipróbálás céljából helyreállított, két sérült löveg darabjaiból. Ez a példány a Leopold és a Robert nevű, a visszavonuló német hadse- reg által robbantott lövegek épen maradt, vagy helyreállítható alkatrészeinek a felhasz- nálásával épült. Ez a K5(E), amely túlélte a háborút, jelenleg az Egyesült Államokban, az aberdeeni haditechnikai múzeumban található. Másik ismert példány Franciaországban található a Batterie Dr. Todt Múzeumban, Audinghen mellett.

vasutiagyuk.jpg

*Az első világháborúban alkalmazott német vasúti ágyúk leghíresebb képviselője a Kövér Bertha, más nevén Párizs-ágyú, amelyből összesen hét példány épült. A 21 cm-es kaliberű lövegek félelmetes hírnévre tettek szert, amelyet csak fokozott, hogy az ágyú hatalmas méretének dacára egyetlen példányt sem sikerült a francia felderítésnek lokalizálni és megsemmisítenie. A vasúti lövegek legkomolyabb előnye a tábori tüzérséggel szemben a hatalmas rombolóerő és a páratlan lőtávolság volt, míg hátrányaik közé a sínpályához kötött mozgathatóság, a nagy tömeg, a komoly technikai háttérigény és a nagy kiszolgáló-személyzet tartozott. A II. világháborút megelőző fegyverkezés során Harmadik Birodalom hadvezetése számára a vasúti tüzérség kiemelt fontossággal bírt; így nem meglepő, hogy 1940 elejére a Harmadik Birodalom hadserege már 9 vasúti tüzérségi ezredet állított hadrendbe, amelyeknél összesen 33 vasúti ágyú teljesített szolgálatot.

**A németek 1940 végén Calais és Bolugne körül a lévő ütegeket kiegészítették egy K5(E) vasúti löveggel. Churchill a német ütegek jelentette fenyegetésre válaszul elrendelte, hogy a Dover körüli partokat és a kikötőt erősítsék meg. Ennek hatására 1940 során a Doveri-öböl egyik oldalán két löveg települt a Winnie és később a Pooh. A két löveg 36,5 cm-es űrméretűek voltak, melyek eredetileg a King Gorge V. csatahajó tartalék lövegeiként készültek. 1940 augusztusában lőtte ki első lövedékét a Winnie a kontinensre, de hamar kiderült, hogy a német ütegekkel összehasonlítva pontatlanok és lassúak voltak. Az ütegek fő célja a német parti ütegek kiiktatása, vagy legalább ellensúlyozása lett volna, ill. a német hajóforgalom megakadályozása; ennek azonban nem tudtak eleget tenni. Ekkor indult a tüzérségi párbaj a német és brit parti ütegek között, mely egészen 1944-ig tartott.

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr3014625932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.