A kijevi csata (1941. augusztus 23. – szeptember 26.) a II. világháború egyik legnagyobb bekerítő hadművelete volt. A Wehrmacht a Dél Hadseregcsoport vezetésével hatalmas szovjet erőket kerített be, ami a Vörös Hadsereg súlyos vereségéhez és Kijev elfoglalásához vezetett.

A június 22. óta tartó hathetes harcokban a Wehrmacht is jelentős veszteségeket szenvedett. A szárazföldi csapatok vesztesége élőerőben augusztus 10-ig 283 ezer 292 halottat, sebesültet és eltűntet, haditechnikában augusztus 1-ig többek között 850 harckocsit és rohamlöveget tett ki. Július 31-én a meglévő 2889 német páncélos csupán 60-70 százaléka volt bevethető állapotban. A itechnika sürgős karbantartásra, a csapatok pedig pihenésre szorultak volna.

Mivel a szárnyakon harcoló német hadseregcsoportok előrenyomulása lassabban haladt, augusztus elején a Közép Hadseregcsoport északi és déli szárnya védtelenná vált. 8-án a déli szárny fedezésére a 2. páncéloscsoport Roszlavl körzetéből dél felé, Klinci irányában, Maximilian von Weichs vezérezredes 2. tábori hadserege pedig Bobrujszktól Gomel felé tört előre. A szovjet 13. és 21. hadsereg nem tudta megállítani a németeket, és visszavo- nult, a 2. páncéloscsoport hamarosan elérte a Gyeszna folyót.

Augusztus közepén Hitlernek végre elhatározásra kellett jutnia: a Wehrmacht Moszkva ellen folytatja-e a támadást, vagy a keleti arcvonal két szárnyán harcoló szovjet erőket semmisíti meg. Mindkettőhöz nem volt ereje — Hitler Leningrád és a kaukázusi olajme- zők birtokbavétele mellett döntött. Augusztus 12-én 34. hadműveleti utasításában úgy rendelkezett, hogy a tél beállta előtt elérendő fő hadászati cél elsősorban nem a szovjet főváros, hanem északon Leningrád, délen pedig a Krím és a Donyec-medence lesz.

Kijev és a harkovi iparvidék elfoglalásához a Dél Hadseregcsoportot a 2. páncéloscsoport- tal és a 2. tábori hadsereggel erősítették meg, ezek augusztus 25-én támadást indítottak déli irányban. A 2. páncéloscsoport Konotoptól északra átkelt a Gyesznán. Az augusztus 16-án felállított Brjanszki Front (A. I. Jeremenko vezérezredes) a Központi Front alárendelt maradványaival sikertelenül próbálta meg feltartóztatni a németeket.

Szovjet BT-7 harckocsik roncsai egy német légitámadás után.

Szeptember 14-én Kijevtől keletre, Lohvicánál az 1. páncéloscsoport 9. páncéloshad- osztálya kapcsolatot létesített a 2. páncéloscsoporttal. Ezzel a Délnyugati Front körül bezárult a gyűrű. Néhány nap múlva a német 6. hadsereg behatolt Kijevbe, és szeptem- ber 26-án befejeződött a katlan felszámolása.

A Dél Hadseregcsoport 2., 6. és 17. hadserege, valamint az 1. és 2. páncéloscsoport szét- verte a Délnyugati Frontot, a Központi Front 21. hadseregét, valamint a Déli Front 6. és 12. hadseregét. A kitörés csupán egy 4000 fős szovjet lovasalakulatnak sikerült.

Pz. II harckocsik áthajózása a Dnyeperen 1941 szeptemberében.

Az OKH meg volt győződve arról, hogy a szovjet csapatok a kijevi vereség után nem jelentenek többé fenyegetést. Ezért parancsot adott a Dél Hadseregcsoportnak, hogy foglalja el Harkovot és Rosztovot, vegye birtokba a Krím-félszigetet, a román csapatok által augusztus 4. óta ostromolt Ogyesszát, valamint nyissa meg az utat a Kaukázus felé.

A kijevi környéki védelmi hadműveletben a szovjetek 616 ezer 304 halottat és eltűntet, 411 harckocsit, 28 ezer 419 löveget és aknavetőt, valamint 343 repülőgépet veszítettek. Maga a Délnyugati Front parancsnoka, Kirponosz vezérezredes is elesett, illetve más for- rások szerint öngyilkosságot követett el. Utódjául Sz. K. Tyimosenko marsallt nevezték ki.

A kijevi katlanban fogságba esett orosz katonák.

A Kijevért vívott harcok német szempontból jelentős harcászati-hadműveleti sikert hoztak, de hadászati szempontból erőket vontak el a moszkvai irányból. A Kijev melletti német győzelem alapján Hitler arra számított, hogy a Barbarossa-hadművelet legfőbb céljait, Leningrád, Moszkva és a Kaukázus birtokbavételét a késedelem ellenére, még a tél beállta előtt sikerül megvalósítani. A német csapatok ezért újabb támadásokra készül- tek, ezúttal a szovjet főváros ellen is.