A szmolenszki csata a világháború keleti frontjának egyik legfontosabb ütközete volt, amely 1941. július 10. és augusztus 5. között zajlott le Moszkvától mintegy 400 kilométerre nyugatra. Bár a németek taktikai győzelmet arattak és hatalmas veszteségeket okoztak a Vörös Hadse- regnek, a szívós szovjet ellenállás jelentősen késleltette a Moszkva ellenit előrenyomulást.

1941. július 10-én a németek a keleti arcvonal közepén újabb támadást indítottak, hogy tovább üldözzék, majd bekerítsék és megsemmisítsék a Nyugati Front főerőit (579 ezer 400 fő, 49 lövészhadosztály, 11 harckocsihadosztály, hat gépkocsizó lövészhadosztály, két légideszant-dandár és hat megerődített körlet).

A Közép Hadseregcsoport két páncéloscsoportját az újonnan alakult 4. páncéloshadsereg törzse fogta össze. Guderian 2. páncéloscsoportja július 11-én Mogiljovnál átkelt a Dnye- peren, és bekerítette a szovjet 13. hadsereg részeit. A páncélosok hamarosan elérték a Szozs folyót, majd észak felé, Szmolenszk irányába fordultak.

A 3. páncéloscsoport XXXIX. gépkocsizó hadteste Vityebszktől Jelnya felé tört előre, és ezzel a szovjet 20. és 16. hadseregeket fenyegette. A Nyugati Front jobb szárnyán harcoló 22. hadsereget dél felől a 3. páncéloscsoport és Adolf Strauss vezérezredes 9. hadserege, nyugati irányból pedig az Észak Hadseregcsoport 16. hadserege támadta. A szovjet had- sereg Velikije Luki felé volt kénytelen visszavonulni.

M. G. Jefremov vezérőrnagy 21. hadserege július 13-án ellencsapást mért. Erői átkeltek a Dnyeperen, visszafoglalták Rogacsevet és Zslobint, s ezzel több német gyaloghadosztályt kötöttek le. Július 14-től a Tartalék Front (G. K. Zsukov hadseregtábornok) hat hadserege a harcoló szovjet csapatok mögött a Sztaraja Russza – Jelnya – Brjanszk terepszakaszon védelemre rendezkedett be.

Július 15-én a szovjetek első ízben alkalmazták a BM–8 típusú rakéta-sorozatvetőket a Szmolenszk és Orsa között, Rudnyánál a német 12. páncéloshadosztály ellen vetették be a „Katyusákat”. Kezelőszemélyzetüket a titoktartás miatt kezdetben válogatott NKVD-katonák alkották.

Július 16-án a német 29. gépkocsizó gyaloghadosztály elfoglalta Szmolenszket. Két nappal később a XXXXVI. gépkocsizó hadtest a várostól délkeletre a fontos közlekedési csomópontot, Jelnyát vette birtokba. Ezen arcvonalszakasz mögé eközben egyre nagyobb számú szovjet tartalék alakulat érkezett meg.

Német járműoszlop Vityebszk közelében 1941 júliusában.

Három nappal később, július 19-én Hitler kiadta 33. hadműveleti utasítását, amelyben azon szándékát juttatta kifejezésre, miszerint Moszkva irányában csupán a gyaloghad- osztályok folytassák a támadást. A Közép Hadseregcsoport két páncéloscsoportját ennek megfelelően a szárnyakon harcoló másik két hadseregcsoport megerősítésére vezényel- ték volna.

Hitler az 1. és 2. páncéloscsoportot, valamint a gyalog- és hegyihadosztályok egy részét a harkovi ipartelepek elfoglalására, majd a Donon átkelve a Kaukázus ellen akarta megin- dítani, mivel a német hadigazdaságnak a bakui olajmezőkre elengedhetetlenül szüksége volt. Ezalatt a 3. páncéloscsoportot az Észak Hadseregcsoportnak kellett volna alárendel- ni, hogy az nagyobb páncélos-támogatással Leningrád felé törjön előre.

Kilőtt KV–1 harckocsi.

A német szárazföldi haderő főparancsnoka, Walther von Brauchitsch tábornagy és vezérkari főnöke, Franz Halder tábornok egyaránt ellenezte ezt a tervet. Brauchitsch azt szerette volna, ha a Közép Hadseregcsoport teljes erejével Moszkva ellen vonul, mert szerinte ez volt a német hadjárat elsőrendű célpontja. A német katonai felső vezetésben a követendő hadászatról heteken át éles viták folytak, és ez — mint később kiderült — döntő késedelmet okozott a hadműveletek menetében.

Július 21-én a szovjet 22. hadsereg visszafoglalta Velikije Lukit, és visszavetette a 3. páncéloscsoportot. Két nappal később Jelnyánál a 24. hadsereg próbálta meg vissza- szorítani a német XXXXVI. gépkocsizó hadtestet, sikertelenül.

Szovjet páncéltörő tüzérek.

A szovjet ellencsapások dacára a német páncélosok július 25-ig a Sztálin-vonalat teljes hosszában áttörték. Ezzel a Vörös Hadsereg azon szándéka, hogy az arcvonal déli részén az erődökre támaszkodva állóháborúban kösse le a németeket, kudarcot vallott.

Hamarosan napvilágot látott Sztálin hírhedt 270. sz. parancsa a „gyávák és dezertőrök” ellen. Ennek első pontja az alábbiakat tartalmazta: „Azok, akik a harc közben rangjelzéseiket letépik és megadják magukat, aljas árulóknak tekintendők, családjuk pedig mint a hazaáruló és esküszegő családja, letartóztatandó. Az ilyen dezertőröket a helyszínen végezzék ki.” A pa- rancsot végre hajtották, pár napon belül csak a 24. hadseregnél 480-600 főt lőttek agyon.

Német gépesített lövészalakulat menetben.

Augusztus elején a szovjet 28. hadsereg részei Roszlavl körzetéből északnyugat felé támadva megpróbálták felmenteni a Szmolenszknél bekerített erőket. Vállalkozásuk sikertelen maradt, mivel augusztus 3-án a 2. páncéloscsoport bekerítette és felszámolta azokat.  Augusztus 5-én befejeződött a csata a Szmolenszk környéki katlanban. A szmo- lenszki ütközet során a szovjetek veszteségként 486 ezer 171 halottat és eltűntet, 1348 harckocsit, 9290 löveget és aknavetőt, valamint 903 repülőgépet jelentettek.

Azonban a szívós szovjet ellenállás közrejátszott abban, hogy július 30-án Hitler 34. had- műveleti utasításában a teljes Közép Hadseregcsoportot védelemre rendelte. Az 1941. augusztusig kitűzött döntő német győzelem elmaradt. A csata egy hónapja alatt a szovjet vezetésnek maradt ideje megerősíteni Moszkva védelmét és friss csapatokat átvezényel- ni Szibériából, ami jelentősen hozzájárult a Barbarossa-hadművelet kudarcához.