A Mosin–Nagant 1891 egy forgó-tolózáras, öttöltényes ismétlőpuska, amelyet a cári orosz hadsereg 1891-ben rendszeresített, és a történelem egyik legnagyobb példányszámban gyártott és legtovább szolgálatban lévő katonai lőfegyverévé vált.

A fegyvercsalád legismertebb és legelterjedtebb változata az 1891/30-as, amely a második világháborúban a szovjet gyalogság és mesterlövészek alapvető fegyvereként szolgált,

Az orosz Sz. I. Moszin által tervezett fegyvert a belga Leon Nagant által szerkesztett középágytárral az orosz hadseregben 1891-ben rendszeresítették. A fegyver szerkezete és kezelése egyszerű volt, minden időjárási körülmények között megbízhatóan műkö- dött; 1930-ig nem is kellett rajta változtatni. Eredetileg két változata volt ─ a gyalogsági és a 7 centiméterrel rövidebb kozák, vagy dragonyos típus.

A fegyver űrmérete 7,62 mm, ami a régi orosz hosszmértékben 3 vonalnak felel meg; innen adódott a fegyver beceneve "trjohlinyejka", azaz háromvonalas. Csőhossz 800 mm, a teljes hossz 1306 mm (szuronnyal 1738 mm), tömege 4,22 kg. Tűzgyorsaság: 8-10 lövés percenként, a lövedék torkolati sebessége: 860 m/sec. Hengeres zárja forgómozgással reteszel. A fegyvert az ütőszeganya hátrahúzásával és elfordításával biztosították, a tárba az öt töltényt töltőléc segítségével lehetett betölteni.

Mosin-Nagant 1891/30

Az 1930-ban végrehajtott módosítások során a fegyvert megrövidítették (1306 mm-ről 1234 mm-re, a csőhossz 730 mm-re csökkent) a fegyver tömege is változott 3,8 kg-ra. Új (már méteres beosztású) íves csapóirányzékkal látták el; ez a változat lett a szovjet lövé- szek tömegfegyvere.

A töltényeket itt is felülről ötösével lehetett betölteni. A fegyver maximális lőtávolsága 3 km, de hatásos lövést 400-500 méterig lehetett leadni vele. Optikai irányzékkal felszerel- ve ez a fegyver lett a Vörös Hadsereg általános mesterlövész fegyvere. Kisebb tömege, viszonylag gyors működtethetősége és figyelemre méltó lőtávolsága kiváló szolgálati fegyverré tette-

Mosin-Nagant 1891/30S

Az 1891/30 továbbfejlesztett változata ez a mesterlövészpuska (Scoped Mosin-Nagant). A tok bal oldalára optikai irányzékot szereltek, így nyílt irányzékkal is lehetett célozni, akkor is, ha az optikai irányzékot felhelyezték. Az ismétlő fogantyút lejjebb süllyesztették, hogy töltésürítéskor ne üsse meg az optikát. Méretei nem változtak, de súlya 5,136 kg-ra nőtt.

A fenti változtatásokkal a hatásos lőtávolság 600-800 m-re nőtt. Kétfajta optikai irány- zékot használtak: a PU 4x-t és 3.5x-t. A háború alatt tömegesen gyártották, 1941-1943 között 300 000 darab készült belőle. Az idők folyamán kisebb fejlesztéseken is átesett a fegyver pl.: a súlyát és az elsütőbillentyű keménységét is csökkentették.

Megj.: A II. világháborúban az oroszoké volt az egyik legátgondoltabb mesterlövész-program, és valóban az M1891/30 volt a legalkalmasabb eszköz egy mesterlövésznek. Az viszont túlzás, hogy a világháborús precíziós lövészet csúcsát jelentették volna.

Mosin-Nagant 1891/38 (M91/38)

A Mosin-Nagant 1891/30 egy jelentősen kurtított, könnyített karabélyváltozata, amelyet a Vörös Hadsereg számára fejlesztettek ki. A fegyver lényegében egy M1891/30-as, rövidí- tett csővel és rövidített tussal (teljes hossza 1000 milliméter, szemben a 91/30-as modell 1234 milliméteres teljes hosszával).

A tüzérek és a páncélosok számára tervezett, könnyebb és kompaktabb karabélyt a harctéri tapasztalatok alapján tervezték. 1939 és 1945 között az izsevszki fegyvertárban, valamint 1940-ben és 1944-ben Tulában gyártották. Nagyon kevés készült belőle, a tulai gyártású fegyvereket a zártoron található, jól felismerhető nyíl (célpontszerű) vagy csillag és a "Тульский Оружейный Завод" cirill betűs jelölés különbözteti meg. Az eredeti tulai darabok kiemelkedő fegyvertörténeti értéket képviselnek.

Az M1891 a világ egyik legtöbbet gyártott puskája lett: több mint 37 millió darabot készítettek belőle különböző változatokban. Használták az orosz–japán háborúban, az I. világháborúban, az orosz polgárháborúban, a II. világháborúban, de még a koreai- és a vietnámi háború idején is.

(Forrás: Frederic Faust: Mosin-Nagant Model 1891; Bill Harriman: The Mosin-Nagant Rifle)