A hadipuskák között legelterjedtebb típus a Mauser rendszerű ismétlőfegyver volt. Az eredeti Mauserek gyártója az oberndorfi Mauser Művek volt, később a szabadalmak megvásárlásával más államok is gyártották 6,5-7,9 mm közötti űrméretben.

A Mauser-cég által kifejlesztett zárszerkezetek és műszaki megoldások a mai napig alapjaiban határozzák meg a modern vadász- és mesterlövészfegyverek gyártását.

A Mauser-puska az 1889-1909 közötti fejlesztés során egyszerű szerkezetével, megbíz- ható működésével jó hírnevet szerzett magának, és sok állam rendszeresített fegyvere lett. A második világháború után is gyártották az önműködő típusok bevezetéséig.

Az 1889 mintájú belga puska volt az első kisméretű, középágytáras Mauser-puska. Már megjelenése idején felülmúlta szerkezetével az akkori hadipuskákat. Ez volt az első hadi- puska, melynek tárjába a töltényeket egyszerű fogással, töltőléc segítségével tölthették be. A szekrénytár tartalmazta az adogatószerkezetet, a puska tetszés szerint alulról és felülről is tölthető volt.

Zárszerkezete egy erős, szimmetrikus reteszelésű forgózár. A zár mind feszített, mind nyugalmi állapotban biztosítható. A zárakasztót és kivetőt egy közös rugó működteti. Jellegzetessége a puskának a cső hűtését szolgáló csőburok. mely a 78 cm hosszú csövet teljes hosszában körülveszi. A töltény lőportöltete: Wetteren L3 gyér füstű belga lőpor, a gombhegyű lövedék tömege: 14 g, kezdősebessége 600 m/s.

Az 1890 mintájú török és az 1891 mintájú argentin Mauser-puska űrmérete és szerkezete azonos a belga puskáéval, de burokcső nélkül készültek. Csőhosszuk 74 cm lett, a rövidebb cső ellenére a kezdősebesség 652 m/s. Ez a köln-rottweileri lőpor jobb hatásfokának tulajdonítható.

Az 1893 mintájú spanyol puska nemcsak töltényével, hanem szerkezeti újításaival is úttörő volt a fegyvertechnikában. Középágytára nem áll ki az agyból, mint az előző Mauser-mintáknál, hanem a tusba lett süllyesztve. A töltények nem egymás felett, hanem egymás mellett helyezkednek el, sakktáblaszerűen. Az adogató egy lapos W rugóból és egy adogatóból áll, mely az utolsó hüvely kidobása után a zár útjába áll, és jelzi, hogy újra kell tölteni.

Elsütőszerkezete is csak a zár teljes csukásánál lép működésbe. Az űtőszeganya és az ütőszeg összekapcsolása bajonettzáras. A hüvelyvonó igen erős és hosszú, a zárra egy gyűrűvel van felerősítve. A cső külseje az eddigi kúpos profil helyett többlépcsős kivi- telben készült, mely az átmelegedett csőnél a káros deformációt minimálisra csökkenti. Tölténye a 7 mm-es Mauser gömbhegyű töltény, lövedéktömege 11,2 g, lőportöltete 2,45 g Rottweiler lőpor, kezdősebessége 730 m/s.

Az 1894 mintájú brazil puska tölténye és szerkezete azonos a spanyol puskáéval. de az adogatólap felső részét lemarták. hogy a zár üres tárnál is lecsukható legyen. Az 1895 mintájú búr típus az Oranje és Transval államok puskája volt, azonos a brazil mintával, de a zárfogantyúja le van hajtva. Az 1899 mintájú szerb puska szerkezete azonos a spanyol puskáéval, de a tok bal oldalán kivágás található a hüvelykujj számára, a könnyebb töltés miatt.

Az 1896 mintájú svéd puska 6,5 mm-es űrméretű, szerkezete a szerb puskáéval meg- egyezik. Az ütőszeganya vége recézett, feszíthető. A zár mind nyugalmi, mind feszített állapotban is biztosítható. A zár elején kiömlőnyílás van, amely a csappantyú esetleges átütése esetén a gázt elvezeti. Tölténye 6,5x55-ös svéd gyártmányú. gömbhegyű, löve- dékének tömege 10,1 g, 2,35 g füst nélküli lőporral a lövedék kezdősebessége 735 m/s.

Az eredeti oberndorfi üzemen kívül a Mauser-puskákat gyártották: Belgiumban az FN cég, Spanyolországban az oviedói fegyvergyár, Svédországban a Carl Gustav üzemben. Ausztria a steyri fegyvergyárban készített 7 mm űrméretű puskákat Szerbiának és ké- sőbb Mexikónak.

Az első világháború után Németország és Ausztria-Magyarország lefegyverzése után a belga FN és a csehországi Zbrojovka Brno gyártotta a saját haderők részére, azonkívül dél-amerikai, közel-keleti és kínai exportra a Mauser-puskákat. Lengyelország is saját gyártású Mausereket használt 1928 után, ezek a II. világháborúig rendszeresítve voltak.

Cseh gyártású Vz.24 Mauser

Az 1898 mintájú német Mauser-puska szerkezetileg a legkiforrottabb konstrukció, mely lényegében változatlan maradt az új önműködő fegyverek bevezetéséig. Szerkezeti újítá- sok az előző típusokhoz képest: zárszerkezetén az első két zárószemölcsön kívül hátul is van még egy, mely felfogja az esetleges abnormálisan magas gáznyomást. Lövés lehető- sége kizárt a nem teljesen lecsukott zárnál, az ütőszeg tányérjának kialakítása és a zár ferde siklófelülete miatt.

A zár előrehaladásával egy időben a hüvelyvonó azonnal megfogja a legfelső töltényt. A zár biztosan húzza ki a beszorult hüvelyt is. A zár nyitása és csukása könnyű, a kivető hi- bátlanul működik. A tár tisztítása könnyű, a tárfedő és az adogató leemelhető. A fegyver töltőléccel és egyenként is tölthető. Az irányzékállítás gyorsan lehetséges az íves-csapó irányzék segítségével. A célgömbtőke recézett, jól kiemeli a célgömböt. A felső ágy védi a kezet a forró cső érintésétől. Pisztolyfogású tusája jól befekszik a vállba. A szurony fel- erősítése megbízható.

Az első világháborúban a G98 puska és a K98a karabély volt a német hadsereg fő fegyve- re. A második világháborúban pedig a K98k karabély és a G33/40 hegyivadász rövidpuska volt a Wehrmacht hivatalosan rendszeresített fegyvere.

Megj.: a G 98/40 jelzésű puska magyar tervezésű és magyar gyártású volt, a zuglói Danuvia fegyvergyár készítette német megrendelésre. Szerkezete nem azonos a német fegyverekével, csak az űrmérete és tölténye. Maximális lőtávolságuk 3700-4000 méter körül volt.