Olaszországnak nem azért nem voltak a II.lágháború folyamán repülőgép-hordozói, mert nem tudtak ilyet építeni, hanem azért, mert a flotta vezetése nem értette meg ennek a hajótípusnak szükségességét, amikor pedig mégis, akkor már túl késő volt.

1941 tavaszán az olasz haditengerészet tehát lefoglalta az Italia SA hajóstársaságtól a ROMA utasszállítót, majd nyáron megkezdődött az átépítés, A későbbiekben AQUILA névre keresztelt hajó úszó állapotban tartása mellett fedélzetéről az összes felépítményt (árbócok, daruk, parancsnoki híd, kémények, szellőző kürtök, kabinsorok) lebontották. Ezt k9vetően úszódokkba helyezték, a hajóorr felső részét 15 méterrel meghosszabbí- tották, a hajótest oldalát vízvonalban 60 cm vastagság védőövvel látták el.

Újabb vízre helyezés után az eredeti gépek helyébe összesen 140 000 LE teljesítményű, legújabb fejlesztésű 4 db Belluzzo gőzturbinát építettek, 8 db olajtüzelésű Thomycroft kazánnal. (Megj.: a turbináit a be nem fejezett Silla és Emilio cirkálókból szerelték át.)

Az Aquila építése Genovában 1943 elején.

A turbinák tengelyei dinamókat hajtottak meg, az ezekkel fejlesztett árammal elektro- motorok forgatták a négy hajócsavart. A fedélzetre egy acéloszlopokkal és traverzekkel alátámasztott, 216,2 m hosszú és 25,3'm széles, megemelt, sima fedélzetet építettek, melynek egy részét 76 mm-es vízszintes páncélzattal fedték be bombák ellen. A kata- pultokat és a hangártérből a repülőgépeket a felszállófedélzetre emelő platós lifteket a németek szállították.

Az új hajó a tervek szerint a külön erre a célra gyártott 51 db Reggiane 2001 Falco II típusú repülőgépet kapott volna. Harci körülmények között két katapultjának mindegyike 30-30 másodpercenként egy-egy repülőgépet volt képes felbocsátani. Az átalakítás után standard vízkiszorítása 23 350 tett ki, maximális sebessége a számítások szerint elérhette a 30 csomót, fegyverzetként 8 db 13,5 cm-es ágyúval, 12 db 6,5 cm-es légvédelmi ágyúval és 132 db 2 cm-es légvédelmi gépágyúval kívánták ellátni.

Reggiane 2001 Falco II

Személyzetének létszámát 1408 főben szabták meg, ebből 243 fő a repülőgépek hajózó- és karbantartó állománya volt. A rögtönzések és a sietség ellenére az AQUILA elkészülte után egy olyan gyors, nagy harcértékű repülőgép-hordozónak minősült volna, amely jellemzőiben egyenértékűnek számított a nyugati szövetségesek repülőgép-hordozóival.

1943 nyarára a hajó már csaknem teljesen készen állt, csak fegyverzetének egy része és a repülőgépei hiányoztak még. 1943. szeptember 8-án épp kifutni készült a Genovai-öböl- ből a tengerre hajtógépei bejáratása miatt, amikor bejelentették az olasz fegyverletételt. A genovai kikötőbe azonnal behatoló német haderő megszállta és lefoglalta a hajót, de megfelelő repülőgépek és személyzet hiányában nem tudtak vele mit kezdeni.

Az Aquila átépítés közben1943 nyarán.

1944. június 16-án amerikai repülőgépek szőnyegbombázást hajtottak végre Genova ellen. Az AQUILÁ-t is eltalálta egy bomba, de páncélfedélzetét nem tudta átütni, a robba- nás csak jelentéktelen károkat okozott. A nyugati szövetségesek légi felvételeik alapján tartottak attól (egyébként tévesen), hogy a repülőgép-hordozó a háború utolsó napjaiban még harcképes állapotba kerülhet; hogy ezt megakadályozzák a kikötőbe behatoló olasz békaemberek 1945. április 19-én aknákkal megrongálták.

Az elkövetkező napon olasz partizánok kísérelték meg a hajó felrobbantását, eredmény- telenül. Az április 24-én hajnalban a visszavonulóban lévő németek a hordozót sietősen a kikötő bejáratába vontatták, hogy ott záróhajóként elsüllyesszék. Az AQUILA túlélte ezt is, mert a hajón elhelyezett robbanótöltetek az elektromos gyújtóberendezés meghibásodá. sa miatt egy kivételével nem működtek.

Az Aquila sérülései, amit olasz békaemberek okoztak 1945. április 19-én.

Amikor 1945. április 27-én reggel az amerikai 5. hadsereg 92. hadosztályának előőrsei és brit felderítők behatoltak Genova kikötőjébe, az AQUILA-t szinte teljesen épnek látszóan, az öböl vizének felszínén úszva találták. Alaposabb átvizsgálás után ugyan tapasztaltak a belsejében egy kisebb szivárgást a német robbantás következményeként. A behatolt víz két-három fokkal jobbra döntötte az AQUILÁ-t, de egy homokzátony megakadályozta a hajó további merülését.

„Az elsüllyeszthetetlen olasz repülőgép-hordozó"— írta később egy olasz hadtörténész — túl későn jelent meg ahhoz, hogy részt vegyen a földközi-tengeri harcokban. Az AQUILA-t a háború után 1946-ban La Speziába vontatták, majd az esetleges üzembe helyezéséről folytatott többéves vita után, 1951 és 1952 között szétbontották.

Az AUGUSTUS (1927) nagy utasszállító hajót 1942 novemberében foglalta le az olasz haditengerészet az ltalia SA hajóstársaságtól. Előbb FALCO-ra, majd SPARVIERO-ra nevezték át. Az átalakításnál gépeit meghagyták, így maximális sebessége 18 csomó maradt volna.

A németek által a genovai kikötő keleti bejáratának eltorlaszolására elsüllyesztett hajók roncsai 1945 áprilisának végén. A 2. ábra a Sparviero.

A szándék szerint ez csak páncélzat nélküli kísérő repülőgép-hordozó kategóriába tar- tozott volna, 182,9 m hosszúságú és 25 m szélességű felszállófedélzettel, mintegy 20 db Reggiane 2001 Falco II típusú repülőgéppel, valamint 6 db 15,2 cm-es agyúból álló fegyverzettel. Olaszország fegyverletételekor, 1943 szeptemberében német kézre került. de akkorra csak a fedélzeti felépítményeinek bontására került sor. 1944 október 5-én a németek Genova előtt elsüllyesztették.

(Forrás: Fraccaroli, A.: Italien Warships of World War II.; Bernotti, R.: Storia della Guerra nel Mediterraneo 1940-1943.; Grossman, M.: The Allied Assault on Aquila.)