Karl Dönitz tengernagy által 1942 szeptemberében kiadott utasítás volt, amely megtiltotta a német tengeralattjáróknak az elsüllyesztett ellenséges hajók túlélőinek mentését. A döntés az U-156 által megtorpedózott, olasz hadifoglyokat is szállító Laconia brit gőzös süllyedését köve- tően született, amikor a mentési végző német hajókat amerikai repülőgépek támadták meg

Az U-156 akciója a dél-atlanti térség egyik híres/hírhedt eseményévé vált. 1942. szeptem- ber 12-én a Libéria és az Ascension-sziget között járőröző tengeralattjáró elsüllyesztette a 19 965 tonnás brit Laconiát, a Cunard White Star egykori óceánjáróját, amelyet ekkoriban már csapatszállítóként alkalmaztak. A Szuezből jövő hajó tele volt katonákkal és család- tagjaikkal, de rajtuk kívül még civil utasok is tartózkodtak a fedélzeten, nem is beszélve az 1800 olasz hadifogolyról (akik közül a legtöbben Líbiában estek fogságba) és az őket őrző 103 lengyel katonáról. Összesen 2732 fő volt a hajón.

A Laconiát két torpedó találta el. Amikor az U-156 parancsnoka olaszokat fedezett fel a túlélők között, nyílt rádiócsatornán azonnal segítséget hívott. Több tengeralattjáró indult a körzetbe, köztük az olasz Commandante Cappellini és az U-507, amelyek kimentettek 160 túlélőt (129 olaszt, egy brit tisztet, 15 nőt, 16 gyereket), és vontatókötélre vettek több mentőcsónakot.

Laconia túlélőinek mentése - U—156 (előtérben) és az U—507.

A kimentettekért a Vichy-kormány által irányított francia területekről hajók indultak, de a velük való találkozáshoz vezető úton a Vöröskereszt zászlói alatt hajózó, túlélőket szállító tengeralattjárókat amerikai bombázók támadták meg. Az incidensnek rendkívül komoly következményei lettek: az ú.n. Laconia-parancs megerősítette a korlátlan tengeralattjáró-hadviselés hadijogot figyelmen kívül hagyó szabályait. Dönitz a támadásra hivatkozva megtiltotta az efféle mentőakciókat. A Nürnbergi Nemzetközi Hadbíróság emiatt elítélte Dönitz tengernagyot, 10 év börtön- büntetést kapott „a támadó háború előkészítéséért, kirobbantásáért, irányítá­sáért". 

Dönitz gratulál a tengeralattjárók legénységének, 1942.

Azzal is vádolták, hogy nem adott pa­rancsot a szövetséges hajók hajótöröttéinek menté- sére a nyílt tengeren. Csakhogy a per során meghallgatott Nimitz tengernagy  elismerte, hogy az amerikai tengeralattjárók már a csendes-óceáni háború elejétől figyelmeztetés nélkül süllyesztették el a japán hajókat és — ha ez a tengeralattjárót, vagy a küldetést veszélyeztette — nem mentették ki a legénységet. Ez nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy Dönitz viszonylag enyhe büntetést kapott.