A Heinkel He-178 a világ első olyan repülőgépe, amely kizárólag gázturbinás sugárhajtóművel emelkedett a levegőbe. A náci Németországban fejlesztett kísérleti gép 1939. augusztus 27-én hajtotta végre történelmi első repülését.

A projekt végül nem jutott el a sorozatgyártásig, de az ott szerzett tapasztalatok alapozták meg a későbbi, már harci alkalmazásra tervezett sugárhajtású gépek, fejlesztését.

A repülésben a II,világháború évei jelentették a dugattyúmotoros meghajtás fénykorát, és egyben a csúcspontját is. A nagyobb sebesség eléréséhez egyre bonyolultabb és na- gyobb tömegű motorokra volt szükség, Ezek viszont jelentős súly- és méretnövekedéssel jártak együtt, ezért amit a nagyobb teljesítménnyel nyertek, elvesztették a súly és méret növekedésével. És a sebességversenynek a légcsavar jelentette közegellenállás is határt szabott, Ezek pedig a háború végére nyilvánvalóvá tették a sokkal nagyobb teljesítményű gázturbinás sugárhajtóművek alkalmazásának előnyeit.

A sugárhajtás ötlete először az 1920-as években vetődött fel néhány konstruktőr fejében. Hitler hatalomra jutása után 1935-től indult el az erőteljes fegyverkezési program, amely- ben a légierő fejlesztése is kitüntetett szerepet játszott. Ekkortájt történt, hogy egy fiatal német mérnök, Hans von Ohain 1936-ban szabadalmat kapott a Frank Whittle-tól függet- lenül kifejlesztett gázturbinás sugárhajtóműre.

Ohain ismertette elgondolását a kor egyik legismertebb német repülőgép-tervezőjével és gyárosával, Ernst Heinkellel, aki azonnal felismerte a gázturbina jelentőségét, és saját költségén támogatta Ohain további fejlesztő munkáját.

Ernst Heinkel (1888-1958) volt a mozgatórugója az első sugárhajtóműves repülőgép megépítésének.

Ohain hajtóműve 1937-ben sikeresen vizsgázott a gyakorlatban is. Az eredményes próbák után a mérnök — Heinkel hathatós támogatásával — hozzákezdett egy olyan gázturbinás sugárhajtómű megépítéséhez, amelyet már kifejezetten repülőgép meg- hajtására tervezett. Heinkel saját költségén finanszírozta az első sugárhajtású gép megépítését. A repülőgépgyáros abban bízott, hogy ha a prototípus berepülése sike- resen végződik, nagy megrendelést fog kapni a Birodalmi Légügyi Minisztériumtól.

Az 1939 nyarára elkészült és Heinkel He-178 jelzést kapott gépbe Ohain harmadik, Hein- kel HeS 3 jelzésű hajtóművét építették be, amelynek 4,4 kN volt a maximális tolóereje. A viszonylag kicsi, 7,51 m hosszú, 7,20 m fesztávú és 7,90 m2 szárnyfelületű vállszárnyas, behúzható főfutókkal felszerelt gép beömlőnyílását az orrba építették.

A gurulópróbák elvégzése után 1939. augusztus 27-én magasba emelkedett a világ első,1998 kg felszálló tömegű gázturbinás sugárhajtóművel felszerelt repülőgépe. A He-178 — pilótafülkéjében Erich Warsitz berepülőpilótával — az összes terv szerinti feladatot végrehajtotta, és már az első felszállása alkalmával közel 600 km/órás (egészen pontosan 598/h) sebességet ért el. Maximális repülési ideje azonban csak tíz perc volt.

A sikereken felbuzdulva Heinkel 1939. november elsején bemutatót szervezett a Biro- dalmi Légügyi Minisztérium vezetői számára. A várt hatás azonban elmaradt. Ernst Udet, az első világháborús ászpilóta, aki ekkor a légierő főfelügyelője volt, valamint Erchard Milch, a minisztérium államtitkára konzervatív álláspontot képviseltek a repülőgép fej- lesztésben, csakúgy, mint a Luftwaffe vezetője, Herman Göring birodalmi marsall. A légierő vezetése ekkor még nem látott fantáziát Ohain és Heinkel konstrukciójában, hanem a dugattyúmotoros repülés elsődlegességében hittek.

Heinkel He-178 replika a Planes of Fame Légimúzeumban, Chinóban,

A Heinkel He-178 a világ első sugárhajtású gépe így vált a szűklátókörűség és a politika áldozatává. Amikor a német légierő illetékesei végül rájöttek tévedésükre, már túl késő volt: az 1944 őszétől bevetett Me-262 — Willy Messerschmitt sugárhajtású repülőgépe — kiemelkedő képességei ellenére már semmiben sem befolyásolhatta az elkerülhetetlen összeomlást; túl későn állt szolgálatba ahhoz, hogy fordulatot hozhasson a Németország felett zajló légiháború kimenetelében.

A Heinkel He-178 egyetlen prototípusa a berlini repülési múzeumban (Deutsches Technikmuseum) semmisült meg egy 1943-as bombázás során.