A Sturmgeschütz IV a II. világháború egyik legsikeresebb német rohamlövege volt. Elsősorban azért hozták létre, mert a szövetséges bombázások miatt akadozott a nagy számban gyártott és igen népszerű StuG III gyártása, így a Panzer IV alvázát ötvözték a StuG III felépítményével.

A páncélozott, torony nélküli önjáró löveg ötlete már az 1930-as évek közepén megszü- letett. A Sturmgeschütz rohamlövegek a gyalogság közvetlen támogatására jöttek létre. Szükségességét több dolog is indokolta: az akkori harckocsik túlnyomórészt kis kaliberű (37 mm - 47 mm - 50 mm) ágyúval voltak felfegyverezve, ezek pedig nem tudták hatéko- nyan támogatni a motorizált gyalogságot. A hagyományos fogatolt tüzérség pedig lema- radtak a csapatszállítókon — a harckocsikkal együtt — előrenyomuló gyalogságtól.

A Sturmgeschütz (StuG) megtervezésénél abból indultak ki, hogy egy lánctalpas, teljesen páncélozott, legalább 75 mm-es löveggel felszerelt harcjárműre van szükség. Ehhez — az egyszerűbb gyártás érdekében — az akkor már létező Panzer III közepes harckocsi alvá- zát használták fel. Az 1937-ben elkészült első prototípusokat még rövid csövű, 75 mm-es StuK 37 L/24-es löveggel fegyverezték fel. Ezt a nulladik sorozatot csak tesztcélokra és kiképzésre használták, egészen 1942-ig.

StuG-ok a szerelőcsarnokban.

Az első rendszeresített változat, a StuG Ausf. A 1940 első felében gyártották, harminc darab készült belőle, és a nyugati hadjáratban kerültek bevetésre először. Az 1943-as észak-afrikai és a kurszki vereséget követően azonban a német hadsereg helyzete alaposan megváltozott; elvesztették a katonai kezdeményezés lehetőségét, és néhány helyi jellegű ellentámadást leszámítva védekező harcokra kényszerültek.

Köténypáncéllal ellátott StuG.III-as.

Az elszenvedett harckocsiveszteségek miatt a nagy, motorizált páncéloskötelékek manő- verezésén alapuló német taktika érvényét vesztette, Módosultak a harckocsiegységek taktikai lehetőségei, és velük együtt rohamlövegek is átminősültek védekezőfegyverré.

A Sturmgeschütz Ausf. A-tól E-ig változatok mindegyikét ugyanazzal a rövid csövű, 75 mm-es löveggel szerelték fel. Ezek a változatok egészen 1943 közepéig voltak haszná- latban, majd fokozatosan visszakerültek a gyárakba, hogy, újabb, hosszú csövű löveggel és jelentősen megerősített páncélzattal lássák el őket.

A Krupp kezdeti projektjének rajza.

Az Ausf. F változat gyártása 1942 márciusában indult meg, előbb 75 mm-es, StuK L/43-as löveggel, majd pedig 75 mm L/48-assal. 1943 novemberében azonban a StuG III-asokat gyártó Alkett cég Borsigwalde melletti üzemét kétszer is súlyos légitámadás érte.

A kiesett termelést sürgősen pótolni kellett, így a Hadsereg Fegyverzetügyi Hivatala (He- ereswaffenamt) a gyártás folytatására más lehetőséget keresett. A megoldást a Krupp Művek kínálta: a cég alig egy hónap múlva hozzálátott a nagy mennyiségben rendelke- zésre álló Pz. IV-es harckocsi alvázának és a StuG III-as felépítményének felhasználásával egy új rohamlöveg-típus gyártásának.

A Krupp által 1944. augusztus végén - szeptember elején gyártott StuG IV.

A 7,5 cm-es StuK 40 L/48-as löveggel szerelt Sturmgeschütz IV-es (StuG IV) első 31 pél- dányt még átépítéssel készítették, a jármű teste és felépítménye lényegében változatlan maradt. A szögletes kialakítású, csavarozott lövegpajzsot azonban új, egy darabból öntött blendére cserélték, és a jármű egy közelharcra alkalmas géppuskát is kapott.

A 6,74 m hosszú, 23 000 kg súlyú, alig 2,2 m magasságú új típust egy 300 LE-s Maybach HL 120 TRM 12 hengeres benzinmotor mozgatta. Maximális sebessége úton 38 km/h volt, míg terepen 15 km/h. Négyfős személyzettel harcolt, páncélvédettsége némileg jobb volt, mint az elődjéé (11-80 mm), de a frontra kikerült példányokat gyakran szerelték fel kiegészítő páncélzattal, köténylemezekkel (a StuG III-asok esetében ritkábban alkal- mazták ezt a megoldást).

StuG IV rohamlövegekből álló oszlop – Thesszaloniki, 1944.

Nem meglepő tehát, hogy a kényszerszülte StuG IV-es több tulajdonságában felülmúlta elődjét, mivel egy nagyobb teherbírású alvázra építették rá a StuG III-as viszonylag köny- nyű felépítményét, ez pedig megnövelte a jármű mozgékonyságát és hatótávolságát. A StuG III-as gyártása is hamarosan folytatódott, mindkét rohamlöveg-típust gyártották a német üzemek egészen a háború végéig.

StuG IV-es a poznani Armored Weaponry Múzeumban.

1945 márciusáig összesen 1139 darab StuG IV-es rohamlöveg készült, kizárólag a Krupp Művek Ruhr-vidéki üzemeiben. Jól megállta helyét a szovjet T-34-esek és a KV-1-esek ellenében, és egészen a háború végéig szolgálatban maradt.

Ma már csak néhány eredeti példány létezik belőle, az egyik legismertebb működőképes darabot Lengyelországban, a poznani Páncélos Fegyverzeti Múzeumban őrzik.

***

A rohamlövegek — függetlenül attól, hogy az StuG III-as vagy StuG IV-es típusúak voltak — ugyanazt a feladatot látták el és ezért a két típust vegyesen használták a rohamlöveg- gel felszerelt alakulatoknál. Elsőrendű feladatuk eredetileg az ellenséges gyalogság fegy- vereinek (géppuskák, páncéltörő ágyúk) és tűzfészkeinek a pusztítása volt.

Egy működésképtelen StuG IV-es Olaszországban, 1944. május 29.

A rohamlövegek ún. Sturmgeschütz-Abteilungokba lettek szervezve, mindegyik 18 jár- műből állt. Későbbiekben a rohamlöveg-egységek StuG-jainak száma 31-re emelkedett, és Sturmgeschütz-Brigaden (rohamlöveg-dandár) lett a nevük. A valóságban azonban ezek a dandárok ritkán voltak teljesen feltöltve, csak az elitnek számító Waffen SS és a Wehrmacht páncélos hadosztályok részeként sikerült maximális feltöltöttséget elérniük.

A háború vége felé, 1944/45-ben a rohamlövegek szerepe megváltozott: egyre gyakrab- ban alkalmazták őket páncélvadászként a védekező harcokban. StuG-okkal pótolták a páncéloshadosztályok harckocsi veszteségeit, noha erre a szerepre nem voltak alkalma- sak. Alacsony sziluettjük, viszonylag jó átütőerejű lövegük ugyan hatékonnyá tette őket a szövetséges harckocsik ellen — de nem harckocsi volt. Ebből adódóan nyílt terepen folyó, manőverező harcban nem volt méltó ellenfele a tankoknak; sokkal alkalmasabb volt arra, hogy védekezve, rejtett tüzelőállásból pusztítsa a ellenség támadó harckocsijait.

(Forrás: Senger und Etterlin: Die deutschen Panzer 1926-1945; Franz Kurowski - Gottfried Tornau: Sturmgeschütze - Die Panzer der Infanterie")