1944. június 6-án indult meg a történelem addigi legnagyobb partraszállási hadművelete Normandiában. Közel hatezer hajó 160 ezer katonát szállított át ezen a napon a németek által megszállt Franciaországba. Az szövetségesek, hogy megtévesszék a németeket a partraszállás helyszínét és idejét illetően, — többek közt — egy fantomhadsereget is létre hoztak

Attól a pillanattól fogva, hogy Németország 1941 júniusában megtámadta a Szovjetuniót, Sztálin folyamatosan követelte az Egyesült Államoktól és Angliától a második front meg- nyitását Nyugat-Eurüpában. Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök azonban egyrecsak halogatta azt, logisztikai problémákra hivatkozva.

Az európai partraszállásról az elvi döntés végül — sok vita után — 1943 májusában, a Washingtonban tartott Trident-konferencián született meg. A döntés szerint 1944 első felére tervezték a partraszállást, előkészítésére pedig a brit Frederick E. Morgan táborno- kot, a Szövetséges Erők Főparancsnokságának (COSSAC) vezérkari főnökét neveztek ki parancsnoknak.

Frederick E. Morgan tábornok, vezérkari főnök,

Ezt követően először a lehetséges helyszíneket kezdték vizsgálni. Két terület tűnt a leg- alkalmasabbnak: az egyik Pas-de-Calais térsége volt, ahol a Csatorna a legkeskenyebb, a partszakasz pedig lapos és homokos, így alkalmas a partraszállásra. Ezt azonban a néme- tek is tudták, így alaposan megerősítették a térséget. A szövetségesek ezért a másik alkalmas területet, Normandiát választották.

A partraszállás sikerében rendkívül fontos szerepet játszottak a titkosszolgálat felderítő és megtévesztő manőverei. Repülőgépekkel folyamatosan fényképezték a francia parto- kat, azonban arra ügyeltek, hogy az egész partszakaszt folyamatosan zaklassák, nehogy a németek rájöjjenek, melyik terület érdekli a leginkább a szövetségeseket.

A siker legfontosabb tényezője azonban a megtévesztés volt. A szövetséges hadvezetés abban biztos volt, hogy a németek számítanak a partraszállásra, ennek az ellenkezőjéről nem lehetett volna meggyőzni őket. A partraszállást támogató megtévesztő akciót Body- guard (Testőr) névre keresztelték, és célja az volt, hogy a tervezett partraszállás helyéről és időpontjáról szolgáltasson hamis információkat a német hadvezetésnek.

Erre kiváló lehetőséget adott az, hogy a háború elején a britek leleplezték a németek legtöbb ügynökét a szigetországban, és a maguk oldalára állították őket. 1943-tól így a kettős ügynökök folyamatosan szolgáltatták a hamis információt a németeknek, ami azt sugallta, hogy Pas-de-Calais lesz a célpont.

George S. Patton a tunéziai fronton, 1943.

Az ellenség megtévesztésére britek külön vezérkari osztályt hoztak létre, ez lett a London Controlling Section (LCS) fedőnevű csoport, amely „megalkotta” a nemlétező Első Ameri- kai Hadseregcsoportot (First US Army Group, FUSAG), dél-angliai központtal.

Parancsnokaként George S. Patton tábornokot tüntették fel (Operation Fortitude). A német hírszerzés Patton* személyét a szövetséges invázió kulcsszereplőjének tartotta, ezért továbbra is Calais környékén várták a partraszállást.

A nem létező hadseregnek a pas-de-calais-i „partraszálláshoz” közeli Kentben és Sussex- ben még parancsnokságot is berendeztek, fantomtáborokat létesítettek, amelyek a né- met felderítőgépek számára valódinak tűntek. A táborokban felfújható gumitankokat lehetett látni, vászon teherautók és dzsipek parkoltak a sátrak előtt, a bázisok melletti mezőkön pedig deszkákból és vászonból összeállított repülőgépek álltak.

A közeli kikötőben benzinhordókból, építkezési anyagokból partraszálló hajók makettjeit hozták létre, amelyek messziről élethűnek tűntek. A FUSAG a többi brit és amerikai alaku- lat rádióüzeneteiben is folyamatosan jelen volt, hiszen a britek számítottak arra, hogy a németek lehallgatják ezeket az üzeneteket.

Az akció óriási siker lett, a német hadvezetés szent meggyőződésévé vált, hogy a partra- szálló erők Doverből indulnak majd Calais-ba, 1944 augusztusában/szeptemberében. Ezt annyira komolyan hitték, hogy amikor megtörtént a normandiai partraszállás, azt tartot- ták megtévesztő akciónak, és továbbra is várták a soha meg nem történő calais-i inváziót.

A megtévesztő hadművelet nagyságrendjét jelzi, hogy a fantomhadseregekkel, áltábo- rokkal, hamis csapatmozgásokkal járó feladatokra 12 ezer katonát és 4 ezer járművet osztottak be Angliában.

*Patton később valóban kulcsszerepet kapott: a D-nap utáni hadműveletek során az amerikai Harmadik Hadsereg élén vezette a franciaországi áttörést (Operation Cobra).