Berthold Konrad Hermann Albert Speer 1905. március 19-én Mannheimben született, felső-középosztálybeli családban. A húszas évek elejétől Karlsruhéban, Münchenben, majd Berlinben tanult.

Pályaválasztásában nagy szerepet játszott, hogy apja és nagyapja is építész volt. Építészmérnöki diplomát 1928-ban szerzett. Az egyetemen rövid ideig a kor neves építésze Heinrich Tessenow tanársegédje volt. A professzor biztatására 1930. december 30-án részt vett egy náci gyűlésen, ahol Hitlert hallotta szóno- kolni.

Néhány nap múlva belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). Építészként pártfel. vonulások építményeit tervezte/kivitelezte stábjával.

Neve akkor vált ismertté a pártban, amikor Goebbelstől (1933) megkapta a propaganda minisztérium renoválásának munkáit. Itt ismerkedett meg közelebbről Hitlerrel, aki párt- fogásába vette; a kezdő építész innentől számtalan megbízást kapott. Munkakapcsolata Hitlerrel szinte mindennapossá vált. 1937-ben Hitler kinevezte Berlin általános építési felügyelőjévé. Ebben a minőségében a Központi Letelepítési Osztályért volt felelős, amely kíméletlenül kilakoltatta a zsidó bérlőket berlini otthonaikból.

A német főváros átalakításának részeként 1938-ban megkapta az új birodalmi kancellária tervezését és építését. Ettől kedve a Führer legszűkebb belső körének tagja lett. Nevéhez fűződött még a „Nürnbergi Pártnapok” koreográfiájának tervezése majd kivitelezése. Ő rendezte Leni Riefensthallal a nácikat dicsőítő „Az akarat diadala” c. filmet, amely a párt- napoknak kívánt emléket állítani.

Berlinből pedig — Hitler megalomán elképzelése szerint — egy Germánia nevű világfő- várost akart létrehozni. Ennek jegyében kívánták megépíteni — többek között — a „Nagy csarnokot”, a világ legnagyobb kupolacsarnokát, a szélesnyomtávú vasútvonalakat a hoz- zájuk tartozó hatalmas vasútállomásokkal. (Sok épület sohasem készült el, a Germánia-terv részét képező Tempelhof repülőtér és az olimpiai stadion még ma is áll.)

1942 februárjában — a repülőszerencsétlenségben meghalt Fritz Todt helyére — Hitler kinevezte a birodalom fegyverkezési és haditermelési miniszterévé, majd 1943-ban át- vette Göringtől a haditemelés birodalmi irányítását. Kihasználta szervezői tehetségét, az egyre fokozódó bombázások ellenére 1944 szeptemberére rekordméretűre növelte a né- met hadiipar teljesítményét. Ezt azonban hadifoglyok és kényszermunkások kíméletlen rabszolgamunkája révén érte el.

A háború végére fokozatosan szembekerült Hitlerrel, ellenezte az ország infrastruktúrá- jának teljes elpusztítását kimondó Nérö-rendeletet, és szabotálta annak végrehajtását. A nürnbergi perben a náci rezsim bűneivel vádolt 24 „jelentős háborús bűnös” között volt. Bűnösnek találták háborús és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésében, fő- ként a rabszolgamunka miatt. Megbánást tanúsítva, a nácizmust megtagadva azonban sikeresen elkerülte a halálbüntetést; 20 év börtönre ítélték

Teljes büntetését letöltve1966-ban szabadult a spandanui börtönből. A fogsága idejéből származó írásait felhasználva írt könyvei nagy sikert arattak, tovább erősítve a már a nürnbergi perben is előadott „jó náci” hamis imázsát.

Önéletrajzai és interjúi révén gondosan olyan képet alkotott önmagáról, aki mélységesen megbánta, hogy nem fedezte fel a Harmadik Birodalom bűneit, és tagadta a holokauszt- ról való egyértelmű ismeretét és abban való felelősségét. Ez a kép uralta történetírását, és ekkor született meg a „Speer-mítosz”: az apolitikus technokrata képe — ami a későbbi történelmi kutatások fényében szétfoszlott.

1981. szeptember 1-én, 76 éves korában egy londoni utazása során érte a halál; egy heidelbergi temetőben helyezték végső nyugalomra.