Mint annyi más német harckocsiknál, itt is nehéz egy állandó változatról beszélni. A gyártás során folyamatosan beérkező módosítási javaslatok többször is befolyásolták a típust. Ezek egyrészt harcértékjavító változtatások voltak, másrészt takarékossági célokat szolgáltak.

Néhány példa ezekre a módosításokra: 1944. februárban a páncélos amúgy is erősen túlterhelt homlokrészéről a motortér hátsó burkolatára helyezték át a tartalék lánctago- kat és ugyancsak hátra kerültek a tartalék futógörgök is. 1944. márciusban elmaradt a homlokpáncél bal oldali géppuska nyílása, a már kivágott nyílásokat behegesztették.

1944. áprilisban módosították (levágták) a lövegblende alsó sarkait, ezzel is csökkentve annak súlyát. 1944. májusban 80 mm-re növelték az alsó és a felső homlokpáncél vas- tagságát. A hónap végétől nem szereltek a lövegre csőszájféket. 1944 szeptemberében a korábbi,4 lánc visszavezető-görgő helyett csak hármat szereltek a páncélosra.

Ebből a páncélosból a gyártás 1944. novemberi megszűnéséig 769 példány készült. Egyrészt az első vadászpáncélosokkal szerezett pozitív harctéri tapasztalatok, másrészt a frontokon fellépő ellenséges páncélosok egyre erősebb páncélzata miatt a csapatok egy erősebb löveg beépítését szorgalmazták.

Ezek a páncélvadászok sikeres konstrukciónak bizonyultak. A döntött, erős páncélzat és az alacsony felépítés nagyon jó védelmet biztosított az erősebb fegyverzetű ellenséges harckocsik lövegeivel szemben is. Ezekbe a német harckocsikba épített ágyúk — főkép- pen a későbbi L/70-es — a páncélvadászt alkalmassá tették bármely harckocsival való harcra. Még az akkori legerősebb löveggel felszerelt szovjet IS-2-es páncélost is nagyobb távolságból volt képes megsemmisíteni, mint az át tudta volna ütni a Jagdpanzer IV-es homlokpáncélját.

A járműveket 1944 szeptemberéig Zimmerittel fedték be.

Már a tervezett új vadászpáncélossal kapcsolatos első, 1942. szeptemberi megbeszélé- sen is elhangzott az igény, hogy azt a 7,5 cm-es, hosszú csövű V70-es löveggel szereljék fel. Ezt a félautomata ágyút a Panther harckocsihoz fejlesztették ki. A Jagdpanzer IV-es első változatának gyártásakor azonban még nem lehetett számolni ezzel a löveggel, így azokba a 7,5 cm Pak 39 L/48-as ágyút építették be. A hosszabb csövű változat alkalmazá- sa azonban folyamatosan napirenden maradt, és ahogy a program rendelkezésére álltak ezek a lövegek, megkezdődtek a beépítésével kapcsolatos munkák.

Panzer IV/70 (V) változat

A PaK 42 típusú L/70-es kaliberhosszúságú löveg a PzGr. 39-es páncéltörő lövedéket 925 m/s torkolati sebességgel lőtte ki, amivel 500 m-en 30°-os becsapódási szög esetén 125, 1000 méter távolságból pedig 110 milliméter vastag páncélzat átütésére volt képes. Ezzel a teljesítménnyel minden akkori harckocsit meg tudott semmisíteni. Az első, ilyen löveg- gel szerelt Panzer IV-est 1944 áprilisában mutatták be a Heereswaffenamt képviselőinek.

A névben levő „V" betű a gyártó Vomag cégre utalt, amely ennek a páncélosnak kizáró- lagos gyártója volt. A csapatok azonban a Panzer IV/70 M megjelölést használták, ami 1944 novemberétől hivatalosan is a típus neve lett.

Az új löveg beépítéséhez számtalan módosítást kellett elvégezni a vadászpáncéloson. A hosszabb ágyú nagyobb súlya miatt szükséges volt a külső és belső lövegblende módo- sítása úgy, hogy a páncélvédettség ne csökkenjen. Azért, hogy a terepen, egyenetlen úton haladva nehéz lövegcső lengése elkerülhető legyen, egy csőtámaszt építettek a harckocsi vízszintes homlokpáncéljára.

Panzer IV/70 (V) prototípusa.

A rövidcsövű változatnál alkalmazott küzdőtér szellőző ventilátora helyett csőkifúvót használtak, amely a lőporgázokat a lövés leadása után azonnal eltávolította a csőből. A nagyobb teljesítményű, így más méretű lőszerek a korábbi tárolóhelyek átalakítását is szükségessé tették. Ezekből 60 darab számára volt hely a páncélosban.

Már a rövidebb löveggel szerelt vadászpáncélos változat is „fejnehéz" volt, a hosszú, nagyobb súlyú ágyú miatt ez a probléma itt fokozottan jelentkezett. A futómű átépítése nem volt lehetséges, így egyetlen változtatás a két (majd később még két) első görgős kocsi futókerekeit — a szovjet KV-I páncéloshoz hasonlóan — nagyobb teherbírású acél görgőkre cserélék. Ezt a módosítást 1944 szeptemberében hajtották végre.

Legénysége által elhagyott Panzer IV/70 (V) a Berlin környékén.

Több más változtatással együtt, az 1944 novemberétől gyártott páncélosok egy részét 5 mm-es fém „kötényzettel" látták el, ami a kisebb kaliberű páncéltörő fegyverek és a ku- mulatív lövedékek ellen nyújtott kiegészítő védelmet. A Vomag az első 57 darab hosszú csövű vadászpáncélost 1944 augusztusában szállította le. Ettől az időponttól kezdve az anyagellátás miatt ingadozó darabszámmal folyt a gyártás. A szövetségesek 1945. már- ciusi, Plauen ellen intézett bombatámadásai nyomán, a gyártás — 930 Panzer IV/70 M vadászpáncélos leszállítása után — megszűnt.

Panzer IV L/70 (A) változat

A két másik páncélvadász gyártására folyamatos átállással a Vomagnál megszüntették az alaptípus Pz IV-es gyártását. Az ausztriai St. Valentinben működő Nibelungwerkenben azonban még 1944 nyarán is folytatódott a IV-es típusú harckocsi gyártása. Adva volt tehát a páncélos teknője, amelynek felhasználásával további, a front által követelt, L/70-es löveggel szerelt vadászpáncélosokat lehetett gyártani.

A kísérleti példánnyal végzett próbák megmutatták, hogy ez a „StuG mit 7,5 cm KwK 42 L/70" (rohamlöveg 7,5 cm-es L/70 42 harckocsiágyúval) a siker reményében veheti fel a harcot minden front valamennyi ellenséges harckocsijával. Ennél a páncélosnál valójában egy szükségmegoldásról volt szó. A két másik, ugyancsak Pz IV-es páncélteknőre épített változattól eltérően, a felhasznált harckocsiteknőkön itt nem alakították ki a ballisztikai- lag kedvező homlokpáncélzatot, de a többi belső átalakítást is csak annyiban végezték el, amennyire a nagyobb löveg működtetéséhez az feltétlenül szükséges volt.

A németek számára kényszerű háborús helyzetben azonban, ahol azonnal és minél na- gyobb számú páncélosra volt szükség, inkább vállalták az alacsony páncélvédettséget és a másik páncélvadásznál közel 30 cm-rel magasabb felépítményt a löveg kedvéért.

Panzer IV/70 (A) hálós szoknyával.

A „fejnehéz" felépítmény miatt néhány átalakítást itt is el kellett végezni. A futómű első két (később négy) görgős kocsijának kerekeit ugyancsak az erősített kivitelűre cserélték. A lánc visszavezető görgőinek számát csökkentették, az először alkalmazott 5 mm-es fémkötényeket könnyebb, praktikusabb és olcsóbb dróthálóra (Thoma-Schild) cserélték.

A gyártás teljes ideje alatt a tervezett 150 példányt messze túllépve, 278 ilyen páncélos készült. A harckocsikat a gyártás során sötétsárga színűre festették, amelyet azután a csapatoknál a mindenkori célszerűségnek megfelelően sötétbarna, vagy olívzöld álcázó színnel egészítettek ki.

Hátrahagyott Panzer IV/70 (A) Franciaországban.

A legnagyobb darabszámú egyidejű, közel 130 db Panzer IV/70 M bevetésére 1944-ben az Ardennekben került sor. A keleti fronton a 4. és az 5. páncéloshadosztályok alkalmaz- ták először jobbára az L/70-es változatot, ahol 1944 szeptemberétől kerültek a harcoló alakulatokhoz, részben a rohamlöveg veszteségek pótlására. Egy hónappal a háború vége előtt még 285 Panzer IV-es vadászpáncélos állt harcban, 274 a keleti, a többi a nyugati és az olasz fronton.

Megj.: Franciaországban a háború után a harctereken műszaki okok, vagy üzemanyag hiány miatt otthagyott, tehát üzemképes, vagy javítható Jagdpanzereket nem olvasztották be. Ezek egy részét a franciák a közel-keleti harcok szír részvevőinek adták tovább, ahol több Pz IV-es harckocsival együtt ezeket a páncélosokat egészen az 60-as évekig alkalmazták.

(Forrás: Senger und Etterlin: Die deutschen Panzer 1926-1945; Spielberger - Doyle - Jentz: Leichte Jagdpanzer. Motorbuch Verlag, Oswald, W.: Kraftfahrzeuge und Panzer)