Nem sokkal azelőtt, hogy az Amerikai Egyesült Államok belépett a II. világháborúba, az amerikai hadsereg kidolgozott egy elképzelést, amely szerint a gyorsan mozgó páncélos kötelékeket tömegesen bevetett páncélvadászokkal kell szétzúzni. Az M10 ’Wolverine’ ezen koncepció alapján készült.

A Pearl Harbor ellen 1941. december 7-én végrehajtott japán támadás nyomán az Amerikai Egyesült Államok is belépett a második világháborúba. Néhány nap múlva, december 11-én megtörtént a német hadüzenet, amellyel nyilvánvalóvá vált, hogy az USA hadi tevékenysége nem fog a Csendes-óceán térségére korlátozódni. Az amerikai vezérkari főnökök konferenciáján döntés született arról, hogy a két főellenség közül elsőként a németeket kell legyőzni.

Ismerve a német páncélosalakulatok erejét, az amerikai hadiipar igyekezett megfelelő számú és minőségű harckocsit és páncélvadászt kifejleszteni és hadrendbe állítani. Az amerikai és német egységek első összecsapására 1942 szeptemberében került sor Észak-Afrikában a „Torch" (Fáklya) hadművelet során. Itt vetették be először az M4 Sherman harckocsik A2-es változatát és az ennek alapján épített M10-es páncélvadászt.

A GMC M10-es egyik első prototípusa.

Az M10-es páncélvadász klasszikus felépítésű volt. A motort a páncéltest hátsó felébe helyezték el, kardántengelyeken keresztül jutott a nyomaték az elől található sebes- ségváltóhoz, illetve a kormányműveken és a kihajtóműveken keresztül a láncmeghajtó kerekekhez. A kezelőszemélyzet elhelyezkedése szintén megegyezett az akkoriban szokásossal, a páncéltest homlokrészében baloldalt a vezető, mellette a rádiókezelő/ segédvezető kapott helyet, a toronyban jobboldalt ült a parancsnok, bal oldalon az irányzó, a töltőkezelő pedig hátul, középen.

Fő fegyverzete az M7 jelű, 3 inch (76,2 mm) űrméretű páncéltörő ágyú volt, mely — sok korabeli páncéltörő löveghez hasonlóan — eredetileg légvédelmi feladatra készült. A német közepes harckocsikkal szemben igen hatékonynak számított ez az erőteljes löveg. A Sherman harckocsiknál alkalmazott homlokgéppuska az M10-esnél elmaradt, ugyan- akkor a toronyban forgatható állványon egy 0,50 inches (12,7 mm) és/vagy egy 0,30 inches (7,62 mm) géppuska volt elhelyezve.

Az M10-es sorozatgyártása a General Motors michigani üzemében.

A torony kiegyensúlyozására ellensúlyt építettek a hátsó falra, ez adta annak jellegzetes, hosszúkás sziluettjét. A torony felül nyitott volt, ami a kezelőszemélyzet szempontjából nem volt ideális, viszont vészhelyzetben könnyebb volt elhagyni a járművet. Harcérint- kezésen kívüli helyzetben (menetben, tárolás során) ponyvával lehetett letakarni a nyitott küzdőteret.  A torony 360°-ban körbeforgatható volt, a lövegcső mozgása +19°-tól —10°-ig történhetett. Jól kiképzett személyzet képes volt akár 15 lövést leadni percenként.

Erőforrása ugyanaz a General Motors GM iker dízelmotor, amely az M4A2-ben is volt. A két — eredetileg tehergépkocsik számára készült — GM 6-71 motort úgy építették össze, hogy fődarabjaik és segédberendezéseik megmaradtak. A két főtengelyen és a két ten- gelykapcsolón kilépő nyomatékot fogaskerékpárok vezették a kardántengelyekhez.

GM 6-71 motorok a GM gyártósorán.

Az összesen 13 922 cm3 hengerűrtartalmú motor 375 LE teljesítményű volt, amely alacsony fordulatszámon is magas nyomatékot tudott leadni. A sebességváltó öt előre- és egy hátrameneti fokozattal rendelkezett. A jármű kormányzása itt is botkormányokkal történt. A differenciális elven működő kormánymű gyakorlatilag közös egységet képezett a sebességváltóval.

Futóműve gyakorlatilag megegyezett a Sherman A2 futóművével. Oldalanként 6-6 darab futógörgőt találunk, 3-3 darab lánctartó görgővel, elöl a láncmeghajtó csillagkerékkel, hátul a láncfeszítő görgőkkel. A Shermanhoz hasonlóan az M10-es futóműve is folya- matos fejlesztés alatt állt, a csillagkerekek és a görgők kialakítása a gyártástechnológia változása és a tapasztalatok feldolgozása nyomán gyakran változott. 

1942 októberében a Ford Motor Company kezdte gyártani az M10 benzinüzemű változatát, a GMC M10A1-et.

1942. szeptember és 1943. december között 4993 darab M10-est gyártottak a Grand Blanc Arsenal művekben. Az M10A2 már a Sherman A3 alapjain épült, annak a Ford GAA jelű nyolchengeres benzinmotorjával. Az A2 változatból 1942. október és 1943. szeptem- ber között a Ford-műveknél 1038 db került legyártásra, majd 1943 szeptemberében a Grand Blanc Arsenal is ennek a változatnak gyártására tért át, és decemberig további 675 darab M10A2 gördült le a szerelőszalagokról.

Megj.:Az M10 a „Wolverine” (rozsomák) nevet a brit hadseregtől kapta. Brit változatai voltak az Achilles MK I.C, amely az M10, illetve az Achilles MK II.C, amely az M10A2 17 fontos angol löveggel készült változat volt.

M10-esek a normandiai tengerparton, 1944.

Az M10 kezdetben sikeres volt — a nyitott torony ellenére, amely sebezhetővé tette a repeszek, ill. a gránáttűzzel szemben —, mivel a 3 hüvelykes ágyúja képes volt megsem- misíteni a legtöbb akkor szolgálatban lévő német harckocsit. A normandiai hadjáratban azonban az ágyúja már hatástalannak bizonyult a német Pantherek ellen.

M10-es St. Jean-de-Daye közelében,1944. július 11-én.

A nehezebb német tankokkal már nem boldogultak, helyükre 1944 szeptemberének végén a továbbfejlesztett 90 mm-es ágyúval szerelt M36-os páncélvadászok érkeztek, amelyek már nagy távolságból is ki tudták kilőni a német harckocsikat. Mindezek ellenére az M10-es a háború végéig szolgálatban maradt, de jókora mérete és ágyújának egyre csökkenő hatékonysága sokat levont a harcértékéből.