Claos Dornier itt valősította meg ötletét, miszerint egy törzsben két motort helyezzenek el egy toló-, illetve egy vonólégcsavarral. Ez egy hagyományos kétmotoros géppel szem- ben a következő előnyöket biztosította: kisebb légellenállás, a sima szárny miatt nagyobb felhajtóerő azonos fesztáv és felület mellett, valamint több kihasználható szárnyfelület, gazdaságosabb üzem és nagyobb hatótáv az egyik motor leállításával utazórepülés közben, továbbá a faroklégcsavar jobb hatásfoka (3-4%).

1943 nyarán repült az első prototípus két DB-603 motorral. Végül 13 további prototípus épült, valamint összesen 24 darab az A-0, A-1, A-10 és A-12-es szériákból. Bevetésre csak igen kevés került a típusból. A Do-335 egy szokatlanul jó teljesítményű és tulajdonságú gép volt. Emellett az akkori sugárhajtóműves gépek sebességével repült, rendkívül for- dulékony volt és könnyen emelkedett, de legfőképpen üzembiztos volt.  Katapultülést kaptak a pilóták, de a biztonság kedvéért a függőleges vezérsíkok és a tolólégcsavar lerobbanthatóak voltak.

TECHNIKAI ADATOK:

• Hossz: 13,85 m
• Magasság: 4,98 m
• Fesztávolság: 13,77 m
• Hatótáv: 2060 km
• Személyzet: 1 fő
• Csúcsmagasság: 11 400 m
• Szerkezeti tömeg: 7500 kg
• Felszálló tömeg: 9585 kg
• Csúcssebesség: 765 km/ó
• Fegyverzet: egy 30 mm-es MK 103 motorágyú (60 lövés) és két 20 mm-es MG 151/20 az orrmotor felett. Legfeljebb 500 kg bombateher a bombatérben.
• Hajtómű: két 1800 LE-s Daimler-Benz DB 603 E folyadékhűtéses tizenkéthengeres fordított V-motor