A 406 mm-es B-37 volt a Szovjetunió valaha gyártott legnagyobb tengerészeti lövege, amelyet a tervezett új csatahajók fő fegyverzetének szántak. És bár a csatahajók soha nem készültek el, Leningrád védelmében egy kísérleti üteget ténylegesen bevetettek a német csapatok ellen.

A harmincas évek kezdetén a Szovjetunió jelentős erőfeszítést fordított az ország védelmi erejének fokozására. A haditengerészet részére megrendelték és megtervezték a SOVI- ETSKY SOYUZ (Советский Союз) elnevezésű (23-as kódszámú) csatahajó-osztályt a német Bismarck-osztályú csatahajókra válaszul.

Fegyverzete a különleges, 406 mm-es B-37 típusú ágyú lett volna. Három háromlöveges toronyba akartak beépíteni kilenc ilyen ágyút. A B-37-es akkoriban a világ egyik legna- gyobb haditengerészeti lövege volt, csak a japán YAMATO csatahajó rendelkezett 406 mm-nél nagyobb, 460 mm-es űrméretű ágyúkkal.

Az átalakított, 305 mm-es kísérleti ágyúval végzett lövészet adatai voltak a tervezés alap- jai. A sztálingrádi "Vörös Barrikád" (Красный Барикад) ágyúgyár a háború kezdetéig 12 cső gyártására kapott megrendelést. 1940 júliusától októberig a 20,72 m hosszú első csővel 173 lövést hajtottak végre. A próbát sikeresnek tekintették, az ágyú a 1,1 tonna tömegű gránátot több mint 45 kilométerre repítette. (Megj: a lőszerek és a hajtóanyag minősége viszont gyenge volt, ami nagy szóródási mintázatot eredményezett.)

A 406 mm-es B-37-es ágyú tesztállásban, 1940.

A fegyvernek azonban nem adatott meg a tengeri ütközetben való kipróbálás. 1941. július 10-én, a háború kitörése után leállították az új csatahajók építését, és a tüzérségi eszközeinek gyártását is. De a már legyártott ágyúk mégis részt vettek a háborúban.

A német csapatok Leningrád körzetébe érkezésekor a kísérleti lőtéren lévő lövegekből három üteget szerveztek. Az egyik üteghez tartozott az első 406 mm-es ágyú, amellyel 1941. augusztus 29-én Kolpinszkij irányába adták le az első lövést. Leningrád blokádja alatt összesen 81 gránátot lőttek ki ebből az ágyúból. (Megj.: az ágyú miatt indították újra a 406 mm-es gránát gyártását.)

Az első kettő a 406 mm-es lövedék, amelyeket az N 185 Leningrádi kísérleti telephelyén gyártottak 1944-ben.

1944 januárjában, a blokád feloldása során még 33 lövést adott le az ellenségre. Az egyik gránát a németek által megszállt vízerőmű épületét találta el, teljesen megsemmisítve azt. A robbanás helyén 12 m átmérőjű és 3 m mélységű kráter keletkezett.

A háború után a nagy csatahajók építését már célszerűtlennek tartották. Ezzel együtt eltemették a „szuperágyú” terveit is. A már legyártott csövek vasúti alvázra szerelése sem eredményezte a B-37 ágyú gyakorlati alkalmazását, és az ekkoriban beinduló szovjet rakétafejlesztés is elvulttá és szükségtelenné tette.

Az egyetlen megmaradt tesztállás a „szuperágyúhoz” a Szentpétervár melletti Rzsevka tüzérségi lőtéren.

*

Az 1938-as szovjet ötéves terv 3 nagy csatahajó megépítését írta elő. A szűkös ipari háttér ellenére — Sztálin parancsára — végül a világ majdnem legnagyobb csatahajóit tervezték meg. A SOVIETSKY SOYUZ osztály hajói 262 m hosszú, 39,7 m széles és 9,80 m merülésű egységek lettek volna. Névleges vízkiszorításukat 46-50 000 t köze, maximális vízkiszorí- tásukat pedig 56-60 000 tonnára tervezték.

A Luftwaffe légifotója a leningrádi Ordzsinikidze hajógyárról, amelyen az építés alatt álló Sovietsky Soyuz csatahajó (felül) és Cskalov cirkáló látható, 1941. június 26.

Az első egységet, a névadó hajót a leningrádi Ordzsonikidze (volt Balti) hajógyárban, a másodikat, a SOVIETSKAYA UKRAYNA-t a nyikolajevi hajógyárban kezdték építeni, a harmadik egységet már nem kezdték el. Végül egyik hajó sem készült el, építésüket kb. 30%-os készültségi foknál hagyták abba, majd 1945 után fokozatosan lebontották őket.