A kábel-távirányítású Leichter Ladungsträger Goliath (Goliath lánctalpas akna) a második világháború egyik technikai érdekessége volt. Egy távirányítású mini-harckocsi, melynek a nagy robbanóerejű töltete segítségével kellett megsemmisítenie a célpontot — és önmagát.

A szövetségesek „bogártankként” emlegették.

Egy, a robbanótöltetet célba szállító távirányított eszköz létrehozásának gondolata már a világháború előtt felvetődött Németországban. Az eleinte kevés sikerrel járó kísérletek az 1940-es, Franciaország ellen folytatott hadjárat fedezékharcai után nagyobb lendületet kaptak. A már rendszerben álló kis harckocsik  ilyen célra történő átalakítása, ill. a bevált futóművek felhasználásával készült járművek próbái nem hoztak kielégítő eredményt.

A szokványos személyautó-méretű páncélozott harcjárművek kiváló célpontot nyújtottak a jármű feladatát azonnal felismerő védelemnek. A robbanótöltetet esetenként sikerrel telepítő, majd visszatérő páncélozott jármű a saját állások felé haladva is az ellenséges elhárítótűz áldozata lehetett. Mindezen tapasztalatok összegzésével 1940 őszén meg- születtek egy, a korábban épített eszközöknél lényegesen kisebb lánctalpas jármű tervei.

A Goliath első prototípusa.

Az elvárások szerint a kábel-távirányítású kis jármű elektromos üzeműnek kellett lennie, két darab 6,8 LE-es (5,0 kW) villanymotorral, szerkezeti tömege pedig kb. 350 kg lehetett. A mintegy 50 kg-os robbanótöltet célba juttatása közben pedig sebessége 8-10 km/h legyen, homlokfalát lövészfegyver ne üsse át. A mindezek figyelembevételével kialakított „könnyű töltethordozó" jármű a Sd.Kfz 302 jelzést kapta.

A 370 kg tömegű kis páncélozott eszközt először a Borgward autógyár, majd a nürnbergi Zündapp motorkerékpárgyár készítette. A korábbi, hasonló célra készített járművektől eltérően — melyek a töltet lerakása után a helyszínt elhagyták —, itt a szállítóeszköz a robbanótöltet gyújtásakor elpusztult, repeszdarabjaival fokozva a robbanóhatást. A jár- mű az elképzeléseknek megfelelően csendes, helyét eláruló kipufogógáz-mentes üzemű volt, meghajtásáról két átalakított gépkocsi indítómotor gondoskodott.

Elektromos Sd. Kfz. 302 Leichter Ladungsträger

Hatótávolsága azonban ideális esetben sem érte el a 2 km-t. Ez azt jelentette, hogy a bevetés közvetlen közelébe kellett szállítani. Hasznos terhelése 60 kg robbanóanyag volt. Felderítése esetén gyenge páncélzata könnyen sebezhetővé tette. A felmerült hiányossá- gok a szerkezetről negatív képet alakítottak ki, így gyártását megközelítőleg 2500 darab elkészülte után, 1943 végén leállították.

Tulajdonképpen már az elektromos típus gyártásának megindulásakor megkezdődött a Zündapp gyárban egy benzinmotoros változat kialakítása is. Az első példányok 1943 feb- ruárjában készültek el. A 250 cm³-es Zündapp motorkerékpár erőforrásából kifejlesztett 703 cm³-es, kétütemű, ikerdugattyús motor működése egészen 1944 közepéig állandó problémák forrása volt.

Benzinüzemű Goliath.

Ennek oka azonban nem a gyár mérnökeinek felkészületlensége vagy a gyártás hibája volt, sokkal inkább az az ellentmondás, hogy a 10-15 perc élettartamúra tervezett mo- tortól a legnagyobb üzembiztonságot követelték meg. A rövid üzem után a szerkezettel együtt megsemmisülő motor a legszélsőségesebb időjárási viszonyok között is azonnal indíthatónak kellett lennie, és le nem állhatott.

A súlyos nyersanyaghiánnyal küszködő német hadiipar — melynek folytán a Zündapp gyár olykor 10(!) liter benzint is csak külön kérvényre kaphatott — igyekezett a rövid élettartalmú motort a lehető legolcsóbb anyagokból előállítani. Az ebből következő sorozatos dugattyúberágódások és csapágyhibák több száz kiszállított motor utólagos javítását tették szükségessé.

Több és jobb anyag alkalmazására azonban a háborús körülmények között nem volt le- hetőség, de a tervezők az adott helyzetet igyekeztek több módosítással elfogadhatóvá tenni. A csapatoktól érkező jelentéseket a gyári próbák során szerzett tapasztalatokkal vetették egybe. Mindezek alapján más porlasztót építettek a motorra, megváltoztatták a benzin-olaj keverési arányát, többször módosítottak a hűtőrendszeren.

Az elhúzódó módosítási sorozat végén olyan motorokat alakítottak ki, melyek a próba- pályán olykor 100-150 km-t is megtettek folyamatos üzemben, minden meghibásodás nélkül. Ilyen teljesítményekre természetesen nem volt szükség. A korábbi elektromos változat teljesítményét messze túllépve, csak 8-12 km megtétele volt kívánatos, mivel a robbantópáncélos csak belátható távolságon belül volt alkalmazható.

Goliath a szállító utánfutóján.

A benzinmotoros Sd. Ktz 303 jelű Goliath szerkezeti kialakítása az előző változathoz hasonló volt. Külsőleg főképpen a fedőlemezen elhelyezett hűtőlevegő-belépőcsatorna és az indítókar jelentett eltérést. A teknő hossza 100 mm-rel nagyobb lett, hogy a 75 kg-os robbanótöltetnek elegendő helye legyen. A fokozott védelmet szolgálta az is, hogy a homloklemez vastagságát 10 mm-re növelték. 1943 augusztusától az oldallemezeket 5 mm-esre cserélték, ami alapfeladatán túl, robbanáskor a repeszhatást is fokozta.

Minthogy nemcsak a motort, de a többi részegységet is igen rövid üzemidőre tervezték, a kis páncélost a bevetés közelébe speciális, kétkerekű utánfutón szállították.

A Goliath távirányítása az akkor rendkívül korszerűnek számító elektro-impulzus parancs- jelekkel történt. két vezetéken. A frekvenciakiválasztás elvén alapuló vezérlőrendszer le- hetséges utasításai: előre, hátra (csak a villamos változatnál), jobbra, balra. robbantás. A benzinmotoros kis harckocsiban a parancsok végrehajtásához, valamint a elektromos tengelykapcsolók működtetéséhez szükséges áramot két ólomakkumulátor szolgáltatta. Ezeket a motor működése közben egy dinamó folyamatosan töltötte.

Sd.Kfz. 302 a normandiai tengerparton, 1944 júniusa.

Az éles bevetésre indított Goliath zárófedelének felnyitása, vagy a kis harckocsi hátulsó rekeszéből letekeredő vezeték elvágása a töltetet felrobbantotta. A bevetések tapaszta- latai alapján később a robbanóanyag tömegét növelték, így a következő változat már 100 kg-os töltetet vitt magával. Ez értelemszerűen ismét némi méretnövekedést jelentett. Ez a változat az Sd.Kfz 303b jelzést kapta.

A legutolsó, tovább már nem módosított kivitel (Sd.Kfz 303b) lényegében alig tért el a korábbi típusoktól. A háború elején még újdonságnak számító Goliath az évek során már „csak" hasznos fegyver, végül pedig propagandaeszköz lett. A harcmodor változott, az ál- lóharc, az erődítmények elleni harc egyre ritkább lett. Nagyobb számban utoljára a varsói felkelés utcai harcaiban vetették be. Alkalmazhatóságának beszűkülését jelzi az is, hogy az összesen megépített, megközelítőleg 7800 db Goliath mintegy harmadát vetették csak be a háború során.

A legnagyobb darabszámban készült Goliath (Sd.Kfz 303b) főbb műszaki adatai:

• Méretei: 1,69 x 0,91 x 0,6 m
• Össztömeg: 430 kg
• Robbanótöltet: 100 kg
• Motor: 703 cm³ Zündapp kéthengeres, kétütemű 2000 ford/min = 7,5 LE (5,5 kW) = 5 km/h; 4500 ford/min = 12,5 LE (9,2 kW) = 10 km/h
• Max. hatótávolság: 12 km úton, vagy 6-8 km terepen 6 liter üzemanyaggal
• Árokáthidaló képesség: 0,85 m
• Páncélzat: homlok 10 mm/30°

(Forrás: Oswald, Werner: Kraftfahrzeuge und Panzer der Reichswehr und Wehrmacht, Spielberger, Walter J.:Spezial-Panzerfahrzeuge des deutschen Heeres)