A USS North Carolina és a USS Washington volt az 1922-es Washingtoni Haditengerészeti Szerződés hatályvesztése után épült első két amerikai csatahajó. Ezek felépítményükben és a tornyok elrendezésében is új korszakot nyitottak az amerikai hadihajók történetében.

Építésük elkezdése némi késedelmet szenvedett az ágyúk kalibere körüli bizonytalanság miatt. Az angolok ugyanis szerették volna a csatahajók ágyúinak kaliberét a washingtoni egyezmény által engedélyezett 16 hüvelykről 14-re csökkenteni. Roosevelt támogatta az ötletet, de csak abban az esetben, ha azt a többi tengeri hatalom is elfogadja.

Amíg nem dőlt el, hogy végül is milyen főlövegeket kapnak az új csatahajók, a mérnökök két terven dolgoztak. Az egyik 14 hüvelykes ágyúkkal, három négyágyús toronnyal, a má- sik 16 hüvelykes ágyúkkal, három háromágyús tornyokkal számolt. Mivel a lövegtornyok súlya azonos volt, bármelyik kerül beépítésre a hajótestet nem kellett átalakítani.

Amikor végül Japán nem volt hajlandó korlátozni hajói főtüzérségét, az amerikai flotta vezetői úgy határoztak, hogy az új hajók vízre bocsátását követően azokat 16 hüvelykes, háromcsövű lövegtornyokkal szerelik fel .

Az osztály hajói — több mint 220 méteres hosszukkal, 44 ezer tonnás vízkiszorításukkal — a csatahajók egyik llegnagyobb és legfontosabb képviselőinek számítottak akkoriban. Sebességük elérte a 28 csomót (51,85 km/h), fő tüzérségük kilenc 40,6 cm-es ágyúból állt, melyeket hármasával helyezték el a tornyokban.

USS North Carolina

Páncélzatuk a barbettákon és a fő lövegtornyokon 400 mm, a fedélzeten 400 mm volt, az övpáncél vastagsága 168 - 304 mm között változott, és lemezeit 15 fokkal befelé döntve építették meg, ami növelte a páncél ellenálló képességét.  A 4 hajócsavart négy General Electric gőzturbina és 8 olajtüzelésű Babcock kazán hajtotta, melyek mintegy 121 000 LE teljesítmény elérésére voltak képesek. Fedélzetükön több mint 1800 fő szolgált.

A USS North Carolina gerincét 1937. október 27-én fektették le, majd az1940. június 13-i vízrebocsátást követően 1941. április 9-én már szolgálatba is állt. 1942 tavaszára került bevethető állapotba; júniusban a Csendes-óceánra vezényelték.

A USS North Carolina hadrendbe állítási ünnepsége, 1941. április 9.

A North Carolina, valamint a nem sokkal később beérkező Washington első harci beve- tésére 1942 őszén került sor, harcolt Guadalcanaltól kezdve egészen a Japán elleni végső támadásig. 1942. szeptember 15-én egy japán tengeralattjáró a USS O’Brien rombolóval együtt Espiritu Santu szigete közelében megtorpedózta. A romboló el is süllyedt, de a North Carolina saját erőből még visszaért Hawaiba. Javítását követően kísérőhajóként vett részt a csendes-óceáni háború legtöbb ütközetében, a háború végén pedig a japán kikötők ágyúzásában. 1960-ban szerelték le, jelenleg az észak-karolinai Wilmingtonban őrzik, mint múzeumot és háborús emlékművet.

Egy SBD Dauntless a USS Washington felett a Gilberts folyó partjánál.

A USS Washington gerincét 1938. június 14-én fektették le a Philadelphia Naval Ship- yardban. 1940. június 1-én bocsátották vízre, és a felszerelési munkálatok befejezése után 1941. május 15-én állították szolgálatba. Előbb a brit Home Fleettel együttműködve a Murmanszkba menő konvojokat fedezte, majd 1942 szeptemberében átvezényelték a Csendes-óceánra, ahol a második guadalcanali csata során 1942. november 14-ről 15-re virradó éjszaka lokátorirányítású tüzérségével hét perc alatt ronccsá lőttea Kirishima japán csatahajót.

USS Washington 1945. szeptember 10-én.

1943 áprilisáig a Salamon-szigetek térségében harcolt, majd egy rövid felújítást követően az Új-Hebridák közelében vetették be újra. 1944. február 8-án összeütközött a USS India- na csatahajóval. Kijavítása után 1944/45-ben részt vett majd mindegyik hadműveletben, köztük a Fülöp-szigeteknél vívott légi–tengeri csatában, továbbá az Okinawa, a Formoza, a Luzon, és a japán anyaország elleni támadásokban. 1947-ben tartalékba helyezték, majd 1961-ben szétbontották.

Ezek az új, gyors csatahajók a csendes-óceáni hadszíntéren elsősorban a repülőgép-hordozókat kísérték, és légvédelmet biztosítottak azoknak. A North Carolina fegyverzetét például 1945-re elképesztő mennyiségű légvédelmi löveggel erősítették meg, nevezetesen 96 darab 40 mm-es és 30 darab 20 mm-es löveggel.