Az olasz tengeralattjárók után a Monszun-csoport volt az első német tengeralattjáró-hullám, amelyet a Távol-Keletre küldtek. Az Arab-tengeren végrehajtandó offenzív műveletekre szánt kilenc IXC típusú és két IXD2 típusú tengeralattjáróból álló csoport 1943 közepén indult útnak.

Minden tengeralattjáró speciális rakományt is szállított Európából Japánba, bár ez a kettős szerep csökkentette a hajók hatékonyságát. A IXC típusú hajók korlátozott hatótávolsága azt is jelentette, hogy a hajókat odaútjuk során tankolni kellett, és 1943 szeptemberében, közvetle- nül a monszun évszak után kellett megérkezniük a hadműveleti zónájukba — innen ered az elnevezésük is.

A Gruppe Monsun által tapasztalt üzemanyag-utánpótlási nehézségek jól mutatják, mennyire bonyolult és veszélyes lehet az óceán közepén történő utánpótlás. A terv szerint két ilyenre volt szükség; az első utánpótlást az U-462-es XIV típusú (Milchkuh) U-tankerrel tervezték végrehajtani a dél-atlanti brazil partoknál, St. Paul's Rocktól keletre fekvő helyszínen.

A csoport ezután Mauritiusra hajózott volna az Indiai-óceánon, ahol egy felszíni tankerrel egy második feltöltést hajtottak volna végre. Ezt követően megkezdődhettek a támadó műveletek az Arab-tengeren, mielőtt a penangi tengeralattjáró-bázisra hajóztak volna, ahonnan majd az Indiai-óceánon harcolhattak a szövetséges hajók ellen.

A 11 hajóból álló csoport 1943 nyarán különböző kikötőkből indulásra készült; az U-200 volt az első, amely 1943. június 11-én Norvégiából útnak indult. Alig két héttel később, június 24-én azonban a találkozó helyszínén, Izlandtól délnyugatra egy brit repülőgép teljes legénységével együtt elsüllyesztette. A megmaradt tíz hajó nem sokkal ezután az Atlanti-óceán déli részén lévő első utánpótlási terület felé tartott, amikor további három hajó elsüllyedt. (Az U-514-et, az U-506-ot és az U-509-et repülőgépek süllyesztették el.)

A USS Core (CVE-13) Bogue-osztályú kísérő-hordozó.

Hét tengeralattjáró folytatta útját az Atlanti-óceánra, ahol újabb probléma merült fel: a IXD2 típusú U-847-est vészhelyzet miatt a BdU átirányította a Sargasso-tengerre, hogy ott olyan tengeralattjárókat lásson el üzemanyaggal, melyek az amerikai partokról hazafelé tartó hajók voltak, és kifogytak az üzemanyagból. Küldetésének teljesítése után az Azori-szigetek délnyugati részére hajózott egy újabb vészhelyzeti tankolásra. Ez a művelet azonban az utolsónak bizonyult, mivel 1943. augusztus 27-én a USS Core repülőgépei elsüllyesztették a szigetektől délnyugatra.

Eközben a csoport számára kijelölt U-tanker, a XIV típusú U-462 súlyosan megsérült a Biscayai-öböl átkelése közben. Az eredetileg tervezett művelet során a Monszun-hajókat kellett volna üzemanyaggal feltöltenie az Atlanti-óceán déli részén, sérülései miatt azon- ban az U-462-esnek vissza kellett térnie a franciaországi kikötőbe. A Monszun-hajók így utánpótlás-szállító tartályhajó nélkül maradtak.

Az U-462 az Atlanti-óceánon üzemanyagot tölt át 1942 szeptemberében.

A BdU ezután sietve összeállított egy új utánpótlási tervet, miszerint egy másik, már tengeren lévő U-tankert, az U-487-est irányítottak át, hogy az Azori-szigetektől mintegy 1287 kilométerre délre fekvő helyszínen tankolja fel a Monszun-hajókat. Csakhogy az U-487 akkorra már nyolc másik tengeralattjárót is feltöltött, így nem rendelkezett elegendő dízelolajjal az összes Monszun-hajó feltöltéséhez. Ezért egy másik, a térségben tartózko- dó IXC típusú U-160-at utasították, hogy találkozzon az U-487-tel, töltse át a tartályhajóba a szükséges üzemanyagot, majd térjen vissza Franciaországba.

Csakhogy rengeteg rádióüzenetet kellett elküldeni egy ilyen művelethez, és ezeket a szövetségesek elfogták és megfejtették. Így 1943. július 13-án, miután üzemanyagot vett fel az U-160-asról, az U-487-est megtámadták az amerikai haditengerészet repülőgépei. Az U-487 elsüllyedt, 31 halálos áldozattal. 33 fő túlélte a támadást.

Dönitz admirális és segédtisztjei Lorientben.

A csoport nem tudott a tartályhajó elsüllyesztéséről, és július 14-én megérkezett az után- pótlási zónába, melyet üresen talált. Három napos várakozás után a BdU rájött, hogy a tartályhajó elpusztult, ezért egy újabb IXC típusú tengeralattjárót, az U-155-öst küldtek a térségbe a megmaradt hat Monszun-hajó megmentésre. Az U-160-assal együtt a két ha- jónak éppen annyi üzemanyaga volt, amennyi a Monszun-hajóknak kellett volna. Aztán, amikor a művelet megkezdődött, maga az U-160-as is eltűnt. Későbbi feljegyzések sze- rint július 14-én egy szövetséges repülőgép süllyesztette el.

Mivel a környéken nem maradt más hajó, a Gruppe Monsunnak nem volt elegendő üzemanyaga a második utánpótlási zónába való hajózáshoz. Így szükségmegoldásként a BdU úgy döntött, hogy feláldoz egy Monszun-hajót, hogy a többi folytathassa az útját; az U-516-ost arra utasították, hogy töltse át a többi tengeralattjáróba az összes rendelke- zésre álló üzemanyagot, majd térjen vissza Franciaországba.

U-516 a déli Atlanti-óceánon.

Már csak öt Monszun-hajó maradt, amelyek tovább haladhattak a második utánpótlási zónába. Az öt megmaradt hajó, az U-168, az U-183, az U-188, az U-532 és az U-533 meg- kerülte Fokföldet, és minden probléma nélkül tankoltak a Brake felszíni tartályhajóról. Az utántöltésre 1943. szeptember 11. és 13. között került sor, Mauritiustól 450 mérföldre.

Tankolás után a Monszun-hajók az Arab-tenger felé vették az irányt, ahol csoportosan hat hajót süllyesztettek el, összesen 33 843 tonnányi rakománnyal, kettőt pedig megrongál- tak, összesen 15 822 BRT szállítmánnyal. Közben egy saját hajójuk is elveszett, az U-533-ast 1943. október 16-án egy brit bombázó elsüllyesztette az Ádeni-öbölben. Ezt követően a négy megmaradt hajó Penangba hajózott, és 1943 októbere és novembere között meg- érkeztek, majdnem négy hónappal azután, hogy elindultak Európából.

Összefoglalva: az eredetileg tizenegy hajóból álló csoportból négyet elsüllyesztettek útközben, miközben a kijelölt U-tanker is megsérült, és vissza kellett térnie a kikötőbe. Az új tervben a mentésre riasztott két hajót is elsüllyesztették a szövetségesek, míg magát a Monszun-csoport két hajóját más vészhelyzeti üzemanyag-utántöltési műveletekhez kel- lett átirányítani. Az egyiket ennek során elsüllyesztették, a másiknak pedig vissza kellett térnie Franciaországba. Mindez súlyos ár volt csupán azért, hogy mindössze öt IXC típusú hajó képes legyen működni az Arab-tengeren.

*

 (Folyt. köv.)