Rudolf Walter Richard Hess 1894. április 26-án szü- letett Alexandriában egy bajor nagykereskedő, Fritz Hess fiaként. Német nyelvű iskolába járt, a nyarakat Bajorországban töltötte, arabul nem tanult meg. Apja kívánságára kereskedelmi iskolát végzett. Az I. világháború kitörése után önkéntesként bevonult, többször megsebesült, több kitüntetést kapott. 1918 elején átkerülnie a légierőhöz, de mire befejeződött a kiképzése, Németország vereséget szenvedett.

A háborút követő zavaros időkben részt vett a Bajor Tanácsköztársaság leverésében, Münchenben került Hitler mellé, 1920-ban belépett az akkor még kevés tagot számláló Nemzetiszocialista Német Munkás- pártba (NSDAP). A kudarcba fulladt, 1923. novemberi „sörpuccs” után követte vezérét a landsbergi börtön. be, aki neki mondta tollba a Mein Kampf nagy részét.

Szabadulásuk után Hitler helyettese, személyi titkára és biztonsági főnöke, Hitler és Gö- ring után a náci hierarchia harmadik embere lett, majd a nácik 1933-as hatalomra jutását követően ő vette át a párt vezetését, tárca nélküli birodalmi miniszterként ő írta alá a zsidótörvényeket. A vezetőtársaitól eltérően mindig udvarias, de pszichés problémákkal küzdő Hess azonban fokozatosan háttérbe szorult. A II. világháború kitörése után pozí- ciója tovább gyengült, amikor Hitler Hess addigi kabinetfőnökét, Martin Bormannt tette meg személyi titkárának.

A Szovjetunió megtámadása előtt nem sokkal, 1941. május 10-én éjszaka váratlanul Skó- ciába repült, és tárgyalásokat ajánlott a brit vezetésnek a különbékéről. Indítékai máig nem ismertek: lehet, hogy mellőzöttségét akarta ellensúlyozni egy diplomáciai sikerrel, lehet, hogy tényleg hitt küldetése sikerében és a kétfrontos háború elkerülhetőségében. Arról is vita folyik, hogy Hitler tudott-e útjáról, egyesek szerint a britek csalták tőrbe, de az is lehet, hogy tényleg megőrült.

A britek kihallgatták, majd miután megállapították, hogy nem rendelkezik semmilyen fontosabb információval, őrizetbe vették a háború végéig, és pszichiátriai megfigyelés alá helyezték, tárgyalásokról pedig szó sem esett. Németországban minden tisztségétől megfosztották, és indulása után Hitlernek kézbesített zavaros levele nyomán — melyben mindenféle jóslatokra hivatkozott — elmebetegnek minősítették.

A nürnbergi perben az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselek- mények vádja alól felmentették, de bűnösnek találták a béke elleni bűncselekmények és összeesküvés vádpontjában; életfogytiglani börtönre ítélték. A tárgyalásig amnéziára hivatkozott, de emlékezete később „visszatért”, az utolsó szó jogán azt mondta: „Nem bánok semmit.”

A berlin-spandaui börtönben fogolytársai sorra kihaltak vagy kiszabadultak mellőle, 1966 után ő maradt a hatalmas fogház egyetlen rabja. Idős korára és betegségére hivatkozva többször megkísérelték szabadon bocsáttatni, de a szovjet fél ettől mereven elzárkózott. A 7-es számú fogoly végül 1987. augusztus 17-én, kilencvenhárom éves korában öngyil- kosságot követett el. A nyugat Berlinben álló börtönt ezt követően lerombolták.

Hess sírja a bajorországi Wunsiedelben szélsőjobboldali mozgalmak zarándokhelye lett, halálának évfordulóján rendszeresen menetet szerveztek, melyeket rendre betiltottak. A helyi lutheránus egyházközség végül 2011-ben a családdal egyetértésben felszámolta a sírt, Hess maradványait elhamvasztották, és a tengerbe szórták.