A Matapan-foknál vívott tengeri csatában az olasz haditengerészet elvesztett egy majdnem teljes nehézcirkáló osztályt. Az itt elpusztult, az 1930/31-ben vízrebocsátott Zara-osztály hajóit eredetileg könnyű-, majd később nehézcirkáló-típusként vették lajstromba. Összesen 4 egysége készült el: a Zara, a Fiume, a Pola és a Gorizia.

Ez utóbbi kivételével a Zara-osztály többi hajója elsüllyedt a brit flottával vívott csatában. És bár a Regia Marina továbbra is jelentékeny tengeri haderő maradt, ezt követően méretéhez és erejéhez képest egyre visszafogottabban tevékenykedett.

Az Olasz Haditengerészet vezetése tartott attól, hogy a gyors, de gyenge páncélvéde- lemmel ellátott Trento-osztály nem fogja megállni a helyét a harcokban, így nekikezdtek a Zara-osztály fejlesztésének. Az osztályt az 1920-as évek elején épített elődtípus javított változatának szánták. Tervezése a Trento-osztály után kezdődött, de azzal ellentétben a sebesség helyett a páncélvédettségre helyezték a hangsúlyt, megtartva a elődtípus belső elrendezését, fegyverzetét és kialakítását.

A Trento-osztályú Trieste 1930-ban.

Figyelmüket egy védettebb, stabilabb cirkáló tervezésének szentelték, amely sebesség- beli hátrányát 200 mm-es övpáncélzattal ellensúlyozta volna, ami még a legnagyobb ágyúknak és torpedóknak is ellent tudott volna állni. A mérnökök, hogy csökkentsék a tömeget a meghajtást felére vették vissza, üzemanyagtartályainak egy részét és a tor- pedófegyverzetet is elhagyták. A felépítmény szintén kisebb lett, és a legtöbb részen könnyűfémből készült, de még az eredetileg tervezett övpáncél vastagságát is csökken- teni kellett 150 mm-re. (Ami még így is több mint kétszerese Trento páncélzatának.)

A konstrukciós változtatások azonban korántsem bizonyultak elegendőnek. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a megnövelt páncélzat, a sebesség és az ütőképes fegyverzet nem fér bele a 10 000 tonnás vízkiszorítási határba, amit az 1922-ben megkötött Flot- taegyezmény fektetett le. Mikor a hajók 1930/32-ben elkészültek, vízkiszorításuk 1524 tonnával haladta meg az egyezményben megállapított határértéket, harckészen pedig súlyuk elérte a 14.762 tonnát.

A Zara-osztály hajói Nápolyban, 1937.

A kimondottan szép, 179,6 méter hosszú hajókat Genovában (Odero-Terni-Orlando ha- jógyár) és Triesztben (Stabilimento Tecnico Triestino) építették. A két hajócsavar meg- hajtásáról 8 olajtüzelésű kazán és kettő, összesen 118.000 LE-s Parsons gőzturbina gondoskodott, ami lehetővé tette a 33,2 csomós (61,48 km/h) maximális sebességet.

Hatótávolságuk — a kevesebb üzemanyagtartály miatt — még a takarékos, 16 csomós haladás esetén is csak 8900 km volt, de mivel a Földközi-tengerre tervezték őket, ez nem okozott túl nagy gondot. És bár a Trento-osztálynál lassabbak voltak, erősebb védelmük ellensúlyozta a sebességbeli hátrányt.

Főfegyverzetként nyolc, teljesen új tervezésű 20.3 cm-es ágyú került beépítésre, amelye- ket négy kettős toronyban helyeztek el. A négy toronyból kettő-kettő a hajótest első és hátsó felében volt található, az ágyúk lőtávolsága elérte a 31 500 métert. Teljesítményü- ket azonban erősen lerontotta a lövegtornyok hibás kialakítása, az ágyúcsövek túl közel kerültek egymáshoz. Így sortűz leadásakor a kiáramló gázok megzavarták a lövedékek röppályáját, ami nagyfokú pontatlanságot eredményezett.

A másodlagos fegyverzet 16 darab, párosával beépített 100 mm-es ágyúval felszerelt toronyba került a felépítmény két oldalán, és akár 85°-os magasságirányzást tettek lehe- tővé, ezért légvédelemre is szolgáltak. A repülőgépek ellen további négy 40 mm-es Vic- kers gépágyút és nyolc darab 12,7 mm-es géppuskát is felszereltek. (A háború folyamán az előbbit dupla 37 mm-esekre cserélték és további géppuskákat is felszereltek.)

Légi felderítésre két IMAM Ro.43 kétfedelű hidroplán és katapult állt rendelkezésére. A gépek tárolására egy fedélzet alatti rekesz szolgált, és az előfedélzeten lévő sínről indí- tották őket. Radarral és szonárral azonban nem rendelkeztek, ezt később a németek — felismerve az olasz flotta súlyos hiányosságát — biztosították, és látták el ilyen berende- zésekkel a Regia Marina hajóit. (Megj.: az első olasz hadihajó, amelyet radarral szereltek fel a Tarantó elleni légitámadás után kijavított Littorio csatahajó lett.)

*

Miután 1932 végén utolsóként a Gorizia is szolgálatba állt, az új osztály hajói elsősorban kiképzési feladatokat láttak el és hadgyakorlatokon vettek részt. Első bevetésükre a spa- nyol polgárháború idején került sor; őrjáratokon vettek részt a spanyol partoknál, illetve olasz nemzetiségű polgárokat menekítettek ki. Harcokban nem vettek részt.

A Zara és a Fiume a hárorú előtt.

1940 júniusában, amikor Olaszország belépett a háborúba, mind a négy hajót az Olasz Haditengerészet 1. hadosztályához vezényelték, melynek kötelékében októberben részt vettek a Málta felé tartó brit konvojok támadásában. 1940 novemberében — a brit Királyi Haditengerészet Taranto ellen támadásakor — még megúszták, de a szerencse hamar el- pártolt tőlük. 1941 márciusában a Matapan-foknál a négy hajóból három elsüllyedt. A személyi veszteségek is hatalmasak voltak, a Fiumén megközelítőleg 700, a Zarán 600-nál is több ember, a Pola legénysége közül pedig kb. 300-an vesztették életüket.

Pola nehézcirkáló.

Három testvérhajójával ellentétben a Gorizia megérte az olasz fegyverletételt. A háború első percétől kezdve brit konvojokat támadott, majd a matapani csata után, a Trento és a Trieste nehézcirkálókkal együtt a 3. hadosztályhoz került. Ezt követően részt vett a máso- dik sirtei csatában, majd 1942 nyarán a Földközi-tenger térségében vívott legnagyobb tengeri ütközetben, amikor a német-olasz egyesített haderő támadást indított két Málta fele tartó szövetséges konvoj ellen.

A Gorizia elhagyatva La Speziában, 1945.

1943. április 10-én súlyosan megrongálódott az USAAF B-24-es bombázóinak a szardiniai La Maddalena kikötőjére mért csapása során, ezért több ütközetben már nem vett részt. Az olasz fegyverletételt követően 1943. szeptember 8-án a Corizia-t meglékelték. A néme- tek kiemelték, és La Speziába vontatták, ahol végül brit és olasz csapatok süllyesztették el 1944. június 26-án.