1940-ben az olasz haditengerészet egységei nem rendelkeznek megfelelő légvédelemmel, és nincsenek radarjaik sem. Emiatt a július 9-i Punta Stilo-i, a július 19-i spadai, a november 27-i teuladai vereség után a Regia Marina sokkal hátrányosabb helyzetben van, mint az angolok.

November 11-én repülőgép-hordozóról indított brit gépek vakmerő támadással három olasz csatahajót rongáltak meg Tarantóban. A három hajó — az olasz csatahajók fele — áldozatul esett hiányos légvédelmének és a haditengerészet parancsnoki korlátoltságának. 1941 márci- usában a britek újabb csapást mértek rájuk a Matapan-foknál, ahol három olasz cirkálót és két rombolót süllyesztettek el. (A Matapan-fok Görögország Peloponnészosz-félszigetének délnyugati partján található.)

1941. elején a Wehrmacht folytatta erői szétbontakoztatását a Balkánon, az angol föld- közi tengeri flotta pedig megkezdte a szárazföldi csapatok szállítását Görögországba. Az olasz flottának meg kellett akadályozni az angol hajózást a Földközi-tenger keleti meden- céjében, hogy biztosítsák a Líbiába irányuló szállításokat. A feladat végrehajtására az Olasz Haditengerészet egyik legütőképesebb, 1940-ben szolgálatba állított VITTORIO VENETO csatahajójából, 8 cirkálóból és 13 torpedórombolóból összeállított hajórajt je- lölte ki, Angelo Iachino altengernagy parancsnoksága alatt.

A VITTORIO VENETO (LITTORIO) osztályú hajók sokak szerint a világ legszebb csatahajói voltak. Főfegyverzetként 3 toronyban kilenc 38,1 cm-es löveg került. Azonban több súlyos hiányosságuk is volt: a páncélzat gyengesége, rossz felépítés, a tűzvezetés nem kielégítő volta, és végül a lokátorok hiánya.

A hajórajt parti támaszpontú német és olasz vadászgépeknek kellett a levegőből biztosí- tania. 1941. március 27-én éjjel a hajóraj kifutott a tengerre és Málta felé vette az irányt. Erről a brit kódfejtők munkája nyomán — akik feltörték az olasz kódokat — a Királyi Ha- ditengerészet tudomást szerzett, és A. B. Cunningham tengernagy vezetésével azonnal a tengerre küldte a három csatahajóból (WARSPITE, BARHAM, VALIANT), a FORMIDABLE repülőgép-hordozóból, 4 cirkálóból és 13 torpedórombolóból álló hajóraját.

Az előtérben a HMS Valiant, mögötte a HMS Barham és a HMS Warspite.

Az angol hajóraj tűzerőben jelentősen felülmúlta az olasz köteléket, de a levegőben, partközelben a tengelyhatalmaké volt a fölény. Viszont az angol hajók lokátorokkal is fel voltak szerelve, ami komoly előnyt biztosított az éjszakai harcban. Március 28-án hajnal- ban a szemben álló felek cirkálói tüzet nyitottak egymásra.

Az angol hordozó torpedóvető gépei több hullámban támadták az olasz köteléket, és súlyosan megrongálták a VITTORIO VENETO-t. (Megj.: az olasz-német légierő térségbe vezényelt gépei nem találták meg a hajókat, így nem vettek részt a küzdelemben.)

A Fiume és a Pola nehézcirkáló.

Ezt követően az olasz hajóraj megpróbált elszakadni az angoloktól és biztonságos kikö- tőbe jutni. Az estig tartó ütközetben az angol torpedóvetők súlyosan megrongálták a POLA nehézcirkálót is, melynek védelmére Iachino tengernagy a ZARA és a FIUME ne- hézcirkálót és 2 torpedórombolót rendelt ki.

Aznap este a Matapan-foknál az AJAX könnyűcirkáló lokátora észlelte az olasz hajókat, majd néhány perccel később a WARSPITE és a VALIANT csatahajó lövegei megsemmisítő csapást mértek rájuk. Az olasz hajók rövid időn belül lángoló roncsként elsüllyedtek el. A megrongálódott POLA másnap reggel szintén a tenger fenekén végezte, két kísérő rom- bolójával együtt.

Brit hajók a Matapan-foki csata idején. Az előtérben egy Fairey Fulmar.

Cunningham tengernagy — tartva attól, hogy kötelékét a német-olasz repülőgépek fel- fedezik — ekkor parancsot adott a térség elhagyására. Nyílt rádiócsatornán értesítette az olasz hatóságokat a csata lehetséges túlélőinek pozíciójáról, majd — 900 kimentett olasz tengerésszel a fedélzeten — elhagyták a csata helyszínét. A megadott körzetbe küldött olasz kórházhajó még 190 tengerészt mentett meg. A Királyi Haditengerészet vesztesége mindössze egy (!!!) repülőgép volt.

*

A csata a kor technikai feltételeinek megfelelően zajlott le. A brit légi felderítés megtalál- ta az olasz köteléket, repülőgépekkel lelassították mozgásukat. A két hajóraj közti távol- ság ekkor még 100 km volt. A torpedótalálatok miatti javítások idején az olasz kötelék mozgásképtelen, míg a brit közeledett. Az olaszok nem is tudtak a közeledő britek hollé- téről, akik rádiólokátorokkal bemérték ellenfelüket, majd alig 3,5 km-ről nyitottak tüzet. Ha a teljes olasz kötelék a POLA segítségére sietett volna, az éjszakai harcban akkor is a britek diadalmaskodtak volna.

A Matapan-foknál elszenvedett súlyos vereség után Iachino admirális azt írta, hogy:

... annak a következménye, hogy egy ideig korlátoztuk hadműveleti tevékenységünket, nem a veszteségek súlyos erkölcsi következményei miatt volt, ahogy a britek hitték, hanem azért, mert a hadművelet feltárta a hatékony légi-tengeri együttműködésben mutatott gyengeségünket és az éjszakai harci technológiánk elmaradottságát.

Regia Marina — Olasz Királyi Haditengerészet — Földközi-tengeren méretéhez, erejéhez képest meglepően bátortalannak bizonyult, és csak két hónappal később, Kréta eleste után merészkedett újra annak keleti felébe. Ezek a csaták elvezetnek a tengeren vívott háború új koncepciójának kialakításához: a hadászat eddig a csatahajók döntő fölényével számolt. A tarantói rajtaütés és a Matapan-fokért vívott harc azonban megmutatta a ha- ditengerészeti légierő egyre növekvő szerepét. A tengeri hadviselésnek ez az új módszere később a Csendes-óceánon bontakozott ki igazán a Pearl Harbor elleni japán támadással kezdődően.