Ez az olcsó, kicsi, de erős repülőgép a Fokker utolsó sorozatgyártott vadászgépe volt. Teljesítménye kielégítette a korabeli követelményeket, harcolt Németország és a Szovjetunió ellen is, eredményesen vette fel a harcot a II. világháború elejének legfejlettebb repülőivel szemben is. Finnországban egészen 1944-ig gyártották és 1949-ig teljesített szolgálatot.

Az alsószárnyas kialakítású, egymotoros, rögzített futóműves vadászgépet a Fokker vál- lalat főmérnöke, Dr. Erich Schatzki 1935-ben tervezte a holland vadászrepülő-fejlesztési program kiírására, eredetileg a Királyi Holland Kelet-indiai Hadsereg Légiereje (Militaire Luchtvaart van het Koninklijk Nederlands-Indisch Leger, ML-KNIL) számára.

Az első prototípus 1936 márciusában repült először, de a tesztrepülések során nehezen kezelhetőnek bizonyult, és teljesítménye is jócskán elmaradt a kiírás által elvárttól. A hi- bák kijavítását követően a holland hadvezetés úgy döntött, hogy inkább az anyaország- nak, mint a gyarmatának rendelik meg az új gépet, amely a Fokker D.XXI nevet kapta.

Az új, áttervezett Fokker 8,16 m hosszú és 11,08 m fesztávolságú volt, szerkezeti tömege 1448 kg — súlya még harckészen is alig érte el a 2053 kilogrammot. 1938. július 20-án hajtotta végre első repülését, és igen erőteljes repülőgépnek bizonyult, amely 11 000 m csúcsmagasság elérésére volt képes, sebessége zuhanórepülésben pedig akár a 700 km/h-t is meghaladhatta. Az első sorozatban 35 darab készült belőle Hollandia, kettő Dánia és hét Finnország számára.

Fokker D.XXI prototípus.

A Fokker cégtől megszokott vegyes fa-fém szerkezetű, mérsékelten korszerű gép törzse acélból, a szárny-főtartók fából készültek. Elülső részét és az irányítófelületeket alumíni- umlemezek, a géptestet szövet, a szárnyakat fa rétegelt lemez borította. A teljesen zárt pilótafülkét plexiüveg fedte, amely vészhelyzet esetén ledobható volt.

A mereven beépített futómű kompromisszumként került gépre — a behúzást lehetővé tevő mechanizmust bonyolultnak találták, és alaposan drágította volna az exportra (is) tervezett gépet. Fegyverzetét négy 7.92 mm-es FN-Browning M-36 géppuska alkotta; kettő az orr-részben a motor mellett, egy-egy pedig a szárnyba lett beépítve.

Az első sorozatgyártású D. XXI, a 212-es számú repülőgép a Soesteberg repülőtéren.

Amikor a tesztek során kiderült, hogy a prototípusnál alkalmazott 605 LE-s Bristol Mercury VI csillagmotor túl gyenge, a próbadarabba az erősebb 830 LE-s Mercury VIII kilenchengeres, egysoros csillagmotor került beépítésre. Az új motor már 460 km/h-ra gyorsította a gépet, emelkedésben pedig megközelítette a Bf-109E-t. Az üzemanyagot egy 350 literes tartály tárolta, amely a motor mögött helyezkedett el, de a szárnyakra szerelt kiegészítő üzemanyagtartályok is felszerelhetők voltak.

Összesen 148 darab készült a típusból.

A Holland Légierő Fokkerei 1939-ben.

Miután a finnek és a dánok megvásárolták a D.XXI gyártási jogát (Dániában 10, Finnor- szágban pedig 85 repülőgépet gyártottak), saját igényeiknek megfelelően átalakították a repülőgépet. A dánok az orrban található gépfegyvereket 8 mm-es, a szárnyon levőket pedig 20 mm-es Madsen gépágyúkra cserélték.

A finnek több és komolyabb változtatást hajtottak végre: növelték pl. a vezérsíkok és kormánylapok méretét, egyes gépeken pedig átszerelték a futómű kerekeit sítalpakra. Nagyobb változtatás volt, hogy az orrban található géppuskákat átszerelték a szárnyba, ahová így 2-2 darab 7.7 mm-es Vickers került.

Sílécekkel felszerelt finn D.XXI

Az első 35 Finnországban készült Fokkerhez Svédországtól vásároltak Pratt & Whitney R-1535 Twin Wasp Junior 1050 LE-s csillagmotorokat, a nagyobb tömeg miatt azonban a gépeket újra át kellett építeni. Ötven darabot a gyengébb, 825 LE-s Pratt & Whitney RE-1515-SB4-es motorral szereltek fel.

*

A D.XXI-et először a finn légierő vetette harcba az 1939-1940-es téli háborúban, amikor a Szovjetunió megtámadta Finnországot. A háború kitörésekor összesen 41 gép állt szolgá- latban, mindegyiket Mercury VIII hajtotta. 1939. december 1-én a D.XXI első győzelmét egy szovjet Tupoljev SB lelövésével érte el. A hatalmas túlerővel szemben a Fokkereknek nehéz feladat jutott, de kezdetben felvették a versenyt a szovjet légierő gépeivel.

Megrongálódott a D.XXI 1943-ban.

Robusztus kialakítása, csillagmotorja és rögzített futóműve alkalmassá tette a harcra a mostoha finn körülmények között. Később, ahogy a téli háború folytatódott és újabb szovjet vadászgép-típusok jelentek meg, a Fokker már gyengének és alulfegyverzettnek bizonyult. Ennek ellenére a világháború végéig a finn légierő kulcsfontosságú eleme volt.

Ismeretlen pilóta Fokker D. XXI gépben, 1940.

A Luftwaffe gépei ellen a D.XXI — bár sokkal lassabb és gyengébb fegyverzetű volt, mint a Bf-109 —, manőverezhetőségének köszönhetően meglepően jól teljesített. Amikor Né- metország 1940. május 10-én megkezdte Hollandia elleni invázióját, 28 darab D.XXI állt bevetésre kész állapotban. A harcok során több Bf-109-est és Junkers Ju-52-es szállítógé- pet lelőttek. A számbeli fölényben lévő német erők elleni bevetések egészen május 14-ig folytatódtak, de ekkorra az eredetileg bevethető 28 gépből már csak nyolc maradt. A ka- pituláció előtt a hollandok elpusztították a reptereiket és a megmaradt repülőgépeket is.