1939 őszén a Brit Hadügyminisztérium lefoglalt egy nagy, Trent Park nevű kastélyt Észak-Londonban. A házat „különleges célokra” szánták, és az ott végzett munkálatokat szigorúan titokban tartották. Egyetlen helyi lakosnak sem volt fogalma arról, hogy mi történik itt.

Ez pontosan így is volt, mivel a Trent Park volt a II. világháború egyik legtitkosabb hírszerző műveletének helyszíne. Ebbe a fényűző birtokra vitték Hitler legfontosabb foglyul ejtett tábornokait, más magas rangú hadifoglyokkal együtt — és hallgatták le beszélgetéseiket az érintettek tudta nélkül.

A brit titkosszolgálat, Secret Intelligence Service (SIS) MI19-es részlege 1942 és 1945 között a titkos műveletet során 64 427 beszélgetést rögzített; a felvételek információkat nyújtanak ar- ról, hogy a német tisztek miként vélekedtek a háborúról, Hitlerről, a nácikról és egymásról.

A Combined Services Detailed Interrogation Centre (CSDIC - kihallgatási központ) a lon- doni Trent Park egyik patinás épületében működött. Ide hozták az elfogott, magas rangú német tiszteket, köztük Wilhelm von Thoma és Hans-Jürgen von Arnim tábornokokat, aki- ket Észak-Afrikában foglak el. És Dietrich von Choltitz, aki Párizsban adta meg magát. Az akcióban több száz technikus, gyorsíró, fordító és tolmács vett részt. Rengeteg trükköt bevetettek, hogy beszédre ösztönözzék a német tiszteket a mikrofonokkal telepakolt közös helyiségekben.

A Luftwaffe parancsnokait összezárták a Wehrmacht tábornokaival; újságokat és rádiókat használtak, hogy a németek néhány hírfoszlányt kapjanak a frontról. Alkalmanként Lord Aberfaldy — a CSDIC ügynöke, aki jóléti tisztnek adta ki magát — feldobott egy témát, ami vitára késztette a tiszteket. A művelet rendkívül sikeres volt, rengeteg nyílt és meg- döbbentő beszélgetést sikerült rögzíteni.

Német tisztek a Trent Parkban: Dietrich von Choltitz tábornok, Gerhard Wilck ezredes, Hermann-Bernhard Ramcke tábornok, Knut Eberding tábornok, Eberhard Wildermuth ezredes. Az első sorban balról jobbra: Rüdiger von Heyking tábornok, Karl -Wilhelm von Schlieben tábornok és Wilhelm Daser vezérőrmagy.

1939 és 1945 között 10 191 német és 567 olasz fogoly fordult meg a Trent Parkban, és a hozzá tartozó két hadifogolytáborban. A gramofonlemezre rögzített felvételek többsége alig fél oldal hosszú, a leghosszabb 22 oldalas. A tábornokoknak a leghalványabb sejtel- mük sem volt arról, hogy lehallgatják őket. Egy felvételen például kritizálták Friedrich von Paulus tábornagyot, amiért feladta Sztálingrádot, holott ők sem lettek volna a Trent Park- ban, ha nem adják meg magukat. Néhány tábornok antináci volt, és örült, amikor Klaus von Stauffenberg 1944 nyarán merényletet kísérelt meg Hitler ellen. Úgy vélték, hogy a sikertelen, de dicsőséges próbálkozás megmentette a Wehrmacht tisztjeinek becsületét.

Hitler eligazítást tart tábornokainak.

Csakhogy a rögzített szövegek ismeretében tarthatatlanná vált a Wehrmacht azon évekig hangoztatott állítása, miszerint a népirtás kizárólag az SS és a náci fanatikusok műve volt, és a hadseregnek nem volt tudomása róla. Az elfogott tábornokok többsége ugyan Afri- kában, Olaszországban és Franciaországban került fogságba, mégis pontosan tudták, mi folyik a keleti fronton,  és az ott elkövetett tömeges atrocitásokról is tudtak. A 2007-ben nyilvánosságra hozott titkos felvételek azonban leleplezik és cáfolják a Wehrmacht azon állítását is, hogy mitsem tudott az SS zsidók, szlávok, értelmi fogyatékosok és általuk al- sóbbrendűnek tartott csoportok elleni bűneiről.

A háború végére több mint 1300 jegyzőkönyvet írtak; ezek egy válogatását 2007-ben adták ki angolul Tapping Hitler's Generals címmel. Válogatott átiratokat dolgozta fel 2008-nam a History Channel 5 részes, The Wehrmacht című sorozatában . A The Crimes epizódban Dietrich von Choltitz tábornokot idézik, amint 1944 októberében a következőket mondta: „Mindannyian osztozunk a bűnben. Mindenbe beleegyeztünk, és félig-meddig komolyan vettük a nácikat, ahelyett, hogy azt mondtuk volna: „a pokolba veled és a hülyeségeiddel”. Félrevezettem a katonáimat, hogy elhiggyék ezt a sületlenséget. Szégyellem magam emiatt.” A Trent Parkban fogva tartottak közül senkit sem állítottak bíróság elé háborús bűncselekmények miatt.

(Forrás: Sönke Neitzel - Harald Welzer: Soldaten. Protokolle vom Kämpfen, Töten und Sterben.)