Hirohito császár augusztus 14-én kikényszerítette az akkor még mindig a végső ellenállásban gondolkodó katonai vezérkartól a fegyverszünetet, illetve később a feltétel nélküli kapitulációt, amit szeptember 2-án a Tokiói-öbölben lehorgonyzott, Missouri csatahajón írtak alá.

Ezzel véget ért az emberi történelem eddigi legvéresebb háborúja.

Beletelt egy kis időbe, amíg az amerikaiak megszervezték az ünnepélyes kapitulációt. MacArthur, Japán predesztinált ura — aki decemberben megkapta az ötödik tábornoki csillagot, és az egész csendes-óceáni haderő főparancsnokává nevezték ki — messze volt onnan, a Fülöp-szigeteken. Két hétre volt szüksége, hogy Japánba érjen.

Szeptember 2-án a Tokiói-öbölben horgonyzó USS Missouri csatahajó fedélzetén aztán hivatalosan is elfogadta a kapitulációt. Truman rendelkezése szerint ez a nap lett a "V-J nap", a Japán fölötti győzelem napja. MacArthur engedélyével a délkelet-ázsiai japán erők kapitulációját a brit Mountbatten fogadta el Szingapúrban szeptember 12-én. A Szovjetuniót szóhoz sem engedték jutni; be kellett érnie azzal, hogy visszakapta, amit Japán 1905-ben elvett tőle. Csang Kaj-seknek a jelek szerint sikerült harc nélkül elérnie célját, a győzelmet, és most a kínai kommunisták ellen fordította a fegyvert. Ez a vállal- kozása már kevésbé volt sikeres.

A Lengyelország elleni támadástól a V-J napig számítva a II. világháború pontosan hat évig tartott. Az elejétől a végéig (persze Németországon kívül) csak Nagy-Britannia és a brit domíniumok (Írország kivételével) vettek részt benne. Az ellenkező végletet néhány olyan ország képviselte, mint Törökország, amely kései gesztusként csak 1945 márciusában lépett be a háborúba, ez azonban feljogosította az Egyesült Nemzetek tagságára.

*

A hajóról egyébként a japán civilek és katonai vezetők a húszperces ceremónia után már „védőőrizetben” távoztak. Sigemicu Mamoru japán külügyminisztert — aki elsőként írta alá a kapitulációs okmányt — 1946. május 3-án a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Tör- vényszék vád alá helyezte, és a tokiói perben (a nürnbergi per távol-keleti változatában) háborús bűnösnek nyilvánították; 7 év börtönre ítélték.  1950-ben amnesztiában része- sült, szabadlábra helyezése után pedig visszatért a Japán közéletbe és 1954-1956 között ismét Japán külügyminisztere lett. A tokiói perben egyébként egyetlen felmentő ítéletet sem született, hét vádlottat — politikusokat és katonákat — halálra ítélt a nemzetközi bíróság. A többi vádlott minimum 7 évi börtönbüntetést kapott, többen életfogytiglanit, de 1954-1955-ben mindenki szabadult. Hirohito császár nem került a vádlottak padjára, trónján maradhatott, de lemondott „a tennók (az ég urai) isteni méltóságáról”.