Hadviselés az orosz télben, 1941. [115.]

2018. október 20. - Habitus

"Visszavonuláskor a fagy is Napóleon seregeinek nyomába eredt. Sok ezer katona pusztult el. Hitvány egyenruhájukban vánszorogtak a hófödte utakon, gyakran lábbelijük sem volt...” - írta 1818-ban Carl von Clausewitz Napóleon vereségéről.  1941-ben pedig a Wehrmachton volt a sor, ezúttal Hitler hadseregének kellett megbirkóznia a kemény orosz téllel.

orosz_telben1941.jpg

1941. június 22-én vasárnap, hajnali 3 óra 15 perckor a német csapatok átlépték a szovjet határt. Néhány nap alatt a Vörös Hadsereg sok tízezer katonáját ejtették foglyul. A Közép Hadseregcsoport parancsnoka, von Bock tábornok alá rendelt páncéloshadosztályok utat törtek Moszkva felé. Augusztus 21-én azonban Hitler váratlanul megváltoztatta haditer- vét. A szovjet főváros elleni támadás folytatása helyett észak felé Leningrád ellen, délen pedig a Krímbe küldte csapatait.

orosz_telben1.jpg

Fedor von Bock vezértábornagy (a kép bal oldalán) és páncélosparancsnoka, Hermann Hoth vezérezredes (középen).

Ukrajnai győzelmei után (Kijev szeptember 19-én esett el) a Dél Hadseregcsoportnak a Donyec-medence, Harkov irányában, majd a Krím-félsziget elfoglalása után tovább, a Kaukázus felé kellett előrenyomulnia. A néhány hetes késedelem azonban a hadművele- tek menetére és eredményére egyaránt döntő hatással volt. A Tájfun-hadművelet kezdeti győzelemsorozatát október elején a szakadó eső és az első havazások megtörték.

"1941. november 6-áról 7-ére virradó éjjel leesett az első hó — írta Guderian. Nem maradt meg sokáig, de ez is elég volt ahhoz, hogy az utak feneketlen sártengerré változzanak, ame- lyeken a gépkocsik csak csigatempóban vánszorogtak előre, és rengeteg üzemanyagot fo- gyasztottak." Valóban, egész októberben a sár — Napóleon szavaival „az ötödik elem" — uralkodott. Alig egy-kétórás eső vagy havazás egy egész harckocsioszlop megbénításá- hoz elég volt. A kerekes járművek egy métert sem voltak képesek megtenni a lánctalpas vontatók segítsége nélkül, ezek viszont egymás után mentek tönkre a túlterheléstől.

orosz_telben5.jpg

Kilátástalan küzdelem a sárral ...

Nem volt elég kötél a vontatáshoz, kevés volta benzin; az utánpótlást néha csak légi úton lehetett szállítani. A német hadsereg meglepetten tapasztalta, hogy felkészültsége a téli hadviselésre, siralmas. Szinte minden szükséges dolog hiányzott, de legfőképpen a téli felszerelés a katonák számára és a fagyálló hűtő-folyadék a járművekhez, amelyet pedig már augusztusban kértek. A tél is kivételesen korán érkezett. November 3-án éjjel fagyott először. Ez ugyan lehetővé tette, hogy a gépkocsik ismét segítség nélkül mozoghassanak, de meggyötörte a téli felszereléssel nem rendelkező katonákat. A csikorgó fagyban a gyalogosok még mindig vászonnadrágot viseltek, nem volt magas szárú bakancsuk és meleg zoknijuk. Nagyon sok katona szenvedett fagysérülést.

orosz_telben3.jpg

... majd a hóval és a kemény faggyal

A tél a haditechnikát is megtizedelte. A repülőgépek jég borította reptereken szálltak fel és le. Sok gép eltévedt, mert a vakító fehérségben nem volt képes megtalálni a kifutópá- lyát. A szerelőket a motor minden beindítása nehéz próba elé állította. Néha az egész éjszakát ébren kellett tölteniük, arra ügyelve, hogy a géppark ne fagyjon le. Voltak, akik egyszerű megoldást eszeltek ki: fémedényekben benzint égettek, s a meleg levegőt a motorházfedél alá vezették. Csak a légierő rendelkezett elég üzemanyaggal; a földi ala- kulatoknál a helyzet kétségbeejtő volt.

Az automata fegyverek felmondták a szolgálatot, a mérőműszerekre ráfagyott a dér, a lánctalpas járművek a legkisebb jeges szakaszokon is elakadtak. A tüzérség is mozgás- képtelenné vált. A vontatók nem bírták mozgatni a nehéz fegyverzetet; a vakítóan fehér, hófödte tájban nem lehetett pontosan bemérni a célt, ami erőteljesen csökkentette a tü- zelés pontosságát. Az élelmiszeradagok túl gyengék voltak az átfagyott katonák számára. Hogy kibírják a kemény hideget, 5000 kalóriát kellett volna kapniuk naponta, ez azonban nem volt lehetséges. Rettenetesen fáztak, és a kőkeményre fagyott földbe még egy kis gödröt sem tudtak ásni, ahol védelmet kereshettek volna a fagy és a szél ellen.

orosz_telben2.jpg

A német vezérkar szeme előtt a Napóleonéhoz hasonló vereség réme lebegett, Armand de Caulaincourt tábornok komor — az 1812-es visszavonulást leíró — emlékirata lett a legnépszerűbb olvasmány. „Sokáig kísért még engem von Kluge tábornagy képe, amint szál- lása és irodája között caplat a sárban, vagy Caulaincourt emlékirataival a kezében elmélkedik a térképek és haditervek fölött" — emlékezett vissza Blumentritt tábornok.

Az ellátás — üzemanyag, lőszer — ilyen körülmények között nem érkezhetett meg ide- jében. A nehézségek, a hatalmas távolság, a szélesvágányú vasutak, rossz utak, a szovjet partizánok akciói, szinte belefullasztották a német hadsereget az orosz tájba. Egyetlen jó megoldásnak a helybéli közlekedési eszközök, a szánok és lovasfogatok használata bizo- nyult. Kiszolgálásukhoz azonban sokkal több ember kellett, Hitler viszont a hadtáp csök- kentését követelte a támadó erők javára.

tajfun1.jpg

Az időjárás természetesen a Vörös Hadsereget sem kímélte. De előnyére szolgált, amint azt Blumentritt írta, hogy „az orosz alakulatok többségének volt prémes bekecse, pufajkája, nemezcsizmája, fülvédős prémsapkája (usankája). Az oroszoknak kesztyűjük és meleg fehér- neműjük is volt." Az orosz bunkerek felszerelése is sokkal jobb volt; a raktárak helyben voltak, az összeköttetés, az ellátás, a kisegítő szolgálatok sokkal jobban működtek, minta német oldalon. A hadsereg kiszolgálására alkalmas szánok nagy előnyt jelentettek, s ezt csak fokozta a kegyetlen télhez hozzászokott szovjet katonák elszántsága.

1941. december 3-án a 2. német páncéloshadosztály első egységei elérték Moszkva kül- városait. A szovjet fővárost övező erdők feltartóztatták a többi alakulatot, így Zsukov hadseregtábornok megkezdhette a már előkészített ellentámadást, amelyben legjobb szövetségese ezúttal a kegyetlen orosz tél lett.

Az oroszok sem voltak mindig felkészülve a télre, az 1939-es Finnország elleni háborúban elszenvedett hatalmas veszteség mutatta meg, hogy a hadtáp, a katonák ellátása és felszereltsége döntő fontosságú a modern hadműveletek során. Az oroszok ugyanis jéggé fagytak, vagy éppen halálra éheztek az északi háborúban, mígnem rájöttek arra, hogy nekik is alaposan fel kell készülniük a télre. (A finnek tudták ezt, és az első időben ezért értek el komoly sikereket, de aztán az óriási túlerőnek végül meg kellett adniuk magukat.)

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr8314312805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.