Tájfun-hadművelet, 1941 vége [113.]

2018. október 10. - Habitus

A kijevi környéki harcok befejeztével Hitler és a német vezetés úgy vélte, hogy a "Barbarossa" céljait – Leningrád, Moszkva és a Kaukázus elfoglalását – még az év vége előtt sikerül elérni. Megkezdték az előkészületeket a Tájfun-hadműveletre, a Moszkva elleni támadására.

barbarossa-map2.jpg

Szeptember végére a németek már szabadon folytathatták előrenyomulásukat Moszkva felé. Berlinben az újságíróknak szóltak, hogy kezdhetik fogalmazni a rendkívüli jelentése- ket Moszkva elestéről és a háború befejezéséről. Október 2-án Hitler kijelentette a német népnek: "Ma kimondom, mert ma először van jogom kimondani: az ellenség megtört, és soha nem lesz olyan helyzetben, hogy talpra álljon!" Ismét úgy látszott, hogy minden jól megy.

A Tájfun-hadművelet azonban csak október 2. után indulhatott meg, mert a németeknek össze kellett gyűjteniük erőiket. Von Bock tábornagy hadseregcsoportját 78 hadosztályra duzzasztották fel, az eredeti 7 páncélos- és gépesített hadosztály mellé újabb 7, illetve 5 társult. Mindez papíron hatalmas erőnek látszott, de az utóbbi egységek létszáma már nem volt teljes.

tajfun8.jpg

A támadás megindul

Von Bock az immár bevált taktikával harapófogóba akarta fogni az ellenséget. A német felderítés szerint a szemben álló Brjanszki- (Jeremegyenko tábornok) és Nyugati- (Konyev tábornok) Frontok összesen 14 hadseregből és 77 hadosztályból, köztük 6 harckocsi- és 6 lovashadosztályból álltak. Az offenzívát szeptember 30-án Guderian páncéloscsoportja és a 2. hadsereg kezdte meg délen. Két nap alatt Guderian 150 kilométert jutott előre, és el- foglalta Orelt. A XLVII. páncéloshadtest a nyomában haladva észak felé fordult, elfoglalta Brjanszkot, és kapcsolatot teremtett a 2. hadsereg egységeivel. A németek a várostól északra és délre két katlant alakítottak ki, de az északi katlanból a szovjet 50. hadsereg erős alakulatainak sikerült kelet felé kitörni.

tajfun11.jpg

Német katonák egy sárba ragadt Sd.Kfz. 250 lánctalpát tisztítják

Október 20-án a 4. hadsereg és a 4. páncéloscsoport megtámadta Konyev nyugati front- jának balszárnyát. Egy nappal később Hoepner páncélosai északkeletnek fordultak, és keresztültörtek a vjazmai védelmi vonalon. Ezzel a támadással egy időben a 9. hadsereg és a 3. páncéloscsoport megindult, kelet és dél felé. Október 18-án a 4. páncéloscsoport- ba tartozó XI. páncéloshadtest kapcsolatot teremtett a 3. páncéloscsoport LVT. páncélos hadtestének első egységeivel. Kezükbe került a fontos vjazmai vasútvonal, és elvágták a Moszkvába vezető volokalamszki országút forgalmát.

tajfun6.jpg

Fagyban, sárban – 1941 októbere

Újabb katlancsatára került sor Vjazmánál és Brjanszknál. Nyolc szovjet hadsereg semmi- sült meg; 673 000 katona fogságba esett, 1242 harckocsi és 5432 ágyú a németek zsák- mánya lett vagy megsemmisült. Hoth 3. páncéloscsoportja a védekező erőket észak felé áttörve eljutott a "moszkvai tengerhez", a fővárostól északnyugatra, 110 km-re fekvő víztározóhoz. Moszkvában kitört a pánik, tömegek rohanták meg a vasútállomásokat, a keletre induló vonatokat. Kihirdették a statáriumot, és az NKVD, a politikai rendőrség tüzet nyitott az utcákon. Aztán fokozatosan rendezettebb lett a kiürítés; a kormány és a diplomáciai testület Kujbisevbe költözött, kétmilliónyi moszkvai meg még keletebbre.

tajfun9.jpg

Légvédelmi géppuska a moszkvai Vörös téren. A november 7-i katonai parádé után a katonák és harckocsik rögtön a frontra indultak 

Sztálin Moszkvában maradt, a központi frontszakasz parancsnokságát Zsukov vette át. November 6-án, a bolsevik forradalom évfordulójának előestéjén Sztálin a legnagyobb metróállomáson intézett beszédet a moszkvai szovjethez. Az évforduló napján, november 7-én ő fogadta a katonai tiszteletadást, amikor a kissé összement díszszemle egységei elvonultak a Vörös téren Lenin mauzóleuma előtt.

Von Bock és Zsukov versenyt futott a téllel. Bock az orosz tél viszontagságaival kevésbé volt tisztában, mint szovjet ellenfele, de azt tudta, hogy fogytán az idő. Az Orsában no- vember 12-én megtartott parancsnoki értekezleten több hadseregparancsnok a támadás folytatása ellen szólalt fel, de von Bock elutasította érveiket. Vezérkari főnöke, von Creif- fenberg tábornok szerint "Bock tábornagy nagyon tehetséges katona volt, de ugyanakkor nagyon ambiciózus is, és szeme előtt egyedül az oly közelinek látszó Moszkva lebegett."

tajfun3.jpg

Moszkva felé, fagyban, sárban - 1941 novembere

Akármi is volt a véleményük, a Középső Hadseregcsoport katonái a Führertől megkapták az indulási parancsot. A végső előrenyomulás november 16-án kezdődött. A talajt immár megkeményítették a téli fagyok, de a páncélosok és a járművek beindítása hatalmas ne- hézségekbe ütközött. Minden lefagyott, a járműveket csákányokkal kellett kivágni a föld- ből, a katonáknak nem volt téli ruházatuk, a precíz német fegyverek működésképtelenné váltak. Guderian feljegyezte, hogy egyre több katonát kellett fagysérüléssel ápolni, az olaj besűrűsödött, a lövedékekről le kellett vakarni a kenőanyagot, hogy beférjenek a csőbe, fagyásgátló nélkül a motorokat bekapcsolva kellett tartani – vagy tüzet rakni alattuk, hogy be lehessen indítani őket.

tajfun12.jpg

Egy Panzer IV harckocsit ásnak ki a hóból, 1941 decembere

Ennek ellenére Bock csapatai északon karnyújtásnyi távolságra kerültek a városhoz. A szovjetek a Volga-csatorna és a "moszkvai tenger" között igyekeztek megszilárdítani vé- delmi vonalukat. A 9. hadsereg áttört, és november 27-én, Dmitrovtól délre a 3. páncélos csoport kapcsolatot létesített vele. Másnap a 7. páncéloshadosztály egységéi hídfőt hoz- tak létre a csatornán, de egy szovjet ellentámadás visszavetette őket. Von Bock támadása elérte a legtávolabbi pontot; Krasznajaloljanánál a 3. páncéloscsoport harckocsijai csak 29 kilométerre voltak Moszkvától, míg a 4. hadsereg 40 kilométerre állt tőle. Délen Gude- rian páncélosai túljutottak a fővároson, elszigetelve Tula iparvárost, és – Mihajlovnál – 65 kilométerrel keletebbre – befordultak Moszkva felé.

Zsukovnak friss erő állt a rendelkezésére. Előzőleg a szovjet hadsereg 25 legjobban fel- szerelt hadosztálya a Távol-Keleten állomásozott. November elején Sztálin engedélyezte, hogy átcsoportosítsák őket Moszkva elé. Lehet, hogy tokiói ügynökének, Richard Sorgé- nak az információja alapján döntött, amely szerint a japánok dél felé fognak támadni, és a mandzsúriai front felől nem fenyeget veszély; lehet, hogy a svájci szovjet kémcsoporttól jött a tipp; az is lehet, hogy Sztálin csak vakmerően kockáztatott. Mindenesetre a néme- tek nem arattak több győzelmet. Aminek eredetileg stratégiai jelentőségű ütközetnek kellett volna lennie, elszigetelt csatározásokká fajult. November 27-én a német vezérlő hadbiztos ezt írta jelentésében: "Ember- és anyagtartalékaink egyaránt kimerültek."

tajfun1.jpg

Megindul a szovjet ellentámadás

November 29-én a déli szovjet erők visszafoglalták Rosztovot. Ez volt az első német ve- reség a szovjet háborúban. December 2-án a német egységek elérték a moszkvai villa- mosvégállomást, és a messzeségben feltűntek a Kreml tornyai. Bock ezt a jelentést küldte Hitlernek: "Nehéz belátni, mi értelme folytatni az offenzívát, különösen mivel nagyon közel van már az a pillanat, amikor csapataink utolsó ereje is elfogy." Azt a kelletlen választ kapta, hogy akkor hagyhatja abba a támadást, amikor már semmi remény sincs a sikerre – márpedig az a pillanat elérkezett. A német hírszerzés derűlátóan úgy kalkulált, hogy a Szovjetuniónak nincs elég ereje "egy nagyszabású offenzíva végrehajtására".

December 5-én Zsukov elrendelte a moszkvai frontszakaszon az általános offenzívát. A villámháború véget ért.

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr9314294629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.