Lavocskin La-5 és La-7 [104.]

2018. szeptember 02. - Habitus

A LaGG-3 fiaskója után, 1941 októberében a gép tervezői úgy döntöttek, hogy továbbra is foglalkozni fognak a géptípus modernizálásával. Be akarták bizonyítani, hogy főként a gyenge Klimov-motor a felelős a LaGG-3 sikertelenségéért, és új motor után néztek. A legmegfelelőbb potenciális erőgép a Svecov M-82-es, 14 hengeres csillagmotor volt, amit eredetileg a Szu-2-es alacsonytámadó repülőgépbe terveztek, és már sorozatban gyártottak. Az Szu-2 program leállítása után kb. 1000 darab volt belőle raktáron.

la7-sz.jpg

A LaGG-3 tervezői közül kivált Gudkov készítette el először a Svecov-motorral felszerelt LaGG terveit, de a Gu-82-nek nevezett Gudkov-prototípus jövője bizonytalan volt. A ter- vezőirodát többször is el kellett költöztetni a hátráló frontvonaltól, egészen addig, amíg a Lavocskin - Gorbunov duó LaG-5 projektje beérte és megelőzte.

la5late.jpg

Lavocskin La-5

A LaG-5 alsó részén nyoma sem látható hűtőnek (az M-82-es motor léghűtéses volt), és jóval robusztusabb a gép orr-része, mint a LaGG-3-nak, a sokkal méretesebb csillagmo- tornak köszönhetően. Az új, 1300 LE-s hajtómű teljesítménye a későbbi változatoknál előbb 1510 LE-re, majd 1700 LE-re növekedett. Ez az erőtartalék már elegendő volt egy ilyen nehéz (3256 kg) gép mozgatásához.

la5-1.jpg

A tovább modernizált La-5 (Gorbunov "elmaradt", betegség miatt) 1942 nyarán már a fronton volt, és a lehető legjobban mutatkozott be – a pilóták nagyra értékelték, és tény, hogy a gép alacsony magasságokban legalább olyan jónak bizonyult, mint a Focke-Wulf 190A. Egyelten hátránya a gyengébb fegyverzet volt – mindössze két darab 20 mm-es gépágyúval rendelkezett.

la5-2.jpg

Az La-5 sikere persze nagy hatást gyakorolt Lavocskin karrierjére: a Lenin-rendet és a Szovjetunió Hőse címet kapta meg a La-5 sorozat sikeréért.

Lavocskin La-7

Lavocskin igyekezett továbbfejleszteni az La-5-öt, de a háború végéig csak kozmetikai módosításokra futotta. Tovább finomította a motor aerodinamikai borítását, és a gyár- tást egyszerűsítendő, kisebb szerkezeti átalakításokat végzett a gépen. Az így módosított vadászgép, ami lényegében nem volt új típus, a La-7 nevet kapta és 1944 elején került a csapatokhoz. (A típus érdekessége volt, hogy leszállás után mindig elpattant a földtől, ennek okát sohasem sikerült kideríteni. Ebből a tulajdonságából származik a beceneve: Lovacska.)

la7-1.jpgSokak szerint a La-5 és a La-7 a legjobb szovjet alacsony magasságú vadászgépek voltak, és teljesen megfeleltek annak a taktikai légi háborúnak, amelyet a szovjet légtérben vív- tak. Igaz, hogy átlagban 200-300 kg-mal nehezebbek voltak, mint a Jak-vadászgépek, de ugyanakkor robusztus szerkezetük és ellenálló mivoltuk előnyükre szolgált a keleti front mostoha körülményei között. A legtöbb szovjet pilóta ezt a gépet választotta, több kiváló pilóta, mint Ivan Nyikitovics Kozsedub és Alekszandr Pokriskin is ezt a típust repülte a hábo- rú utolsó évében. (Megj.: egyedül ez a típus volt eredményes a szovjet vadászgépek közül a német Me-262-vel szemben, Kozsedub lőtt le vele egyet Németországban 1945február 15-én.)

A La-5-ös változataiból 9920 darabb készült, a La-7-esből további közel 6000. A típus-családot még a második világháború után is továbbfejlesztették, és egészen 1949-ig gyártották.

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr7314218375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.