Panzerfaust (páncélököl) - kissé részletesebben [3.]

2017. október 04. - Habitus

A Panzerfaust megnevezés tulajdonképpen egy könnyű, olcsó és könnyen gyártható páncél- törő töltetet jelent. A páncélöklöt Németország fejlesztette ki; a fegyver létrejöttét megkövetelte Németország fokozatosan romló katonai és gazdasági helyzete, amely a háború utolsó idő- szakában már olyan mértékben rosszabbodott, hogy a német ipar nem tudott lépést tartani a szövetségesek dömpingjével - nem volt elég harckocsi, sem páncéltörő ágyú. A nyomasztó szövetséges harckocsifölény semlegesítésére készült Panzerfaust segítségével akár egy gyalogos is (elméletileg) eredményesen vehette fel a harcot a egy harckocsival.

panzerfaust1.jpg

A kumulativ töltet működési elve

A Panzerfaust lövedéke tulajdonképpen egy kumulativ gránát volt. Az ilyen lövedék működési elve már 1883 óta ismert, de az első, ilyen koncepció alapján készült gránátokat a német hadsereg használta először, 1940 május 10-én a nyugati hadjárat nyitányaként, a belga Eben Emael erőd ostromakor.

Maga a kumulatív gránát l tri-hexogénnel és robbanóanyaggal van megtöltve. A gránát robbanásakor a robbanóenergia a gránát robbanásterének közepére koncentrálódik, és a becsapódási felületre merőlegesen hat; a robbanás következtében felforrósodott gázsugár 10 millió kg/cm2- es nyomást fejt ki a becsapódási felületre, átüti azt, és a forró gázsugárba keveredő izzó fémdarabok rombolást okoznak az átütött páncéllemez mögött. A lövedék átütőképessége nem függ a robbanófej kinetikai energiájától, tehát nem lényeges az, hogy a fegyvernek, amelyből a gránátot kilőtték, milyen a torkolati sebessége. Ami lényeges, az a gránát távolsága céltól a robbanás pillanatában, valamint a felhasznált robbanóanyag fajtája.

Az ilyen kategóriájú fegyver legnagyobb problémája az, hogy a kilövés után nem lehet forgással stabilizálni a cél felé repülő lövedéket, mert a forgás megnöveli a gázsugár átmérőjét, defókuszálja azt, és így elvész a gránát átütőereje. A forgás hiánya és az alacsony kezdősebesség meglehetősen pontatlanná teszi a fegyvert, de ezt kiegyensúlyozza az, hogy nincs szükség bonyolult kilövőszerkezetre, és így akár egy ember is könnyen mozgatni és kezelni tudja a fegyvert. A kilőtt lövedéket a nyílvessző tollaira emlékeztető szárnyakkal igyekeztek stabilizálni, ilyenekkel voltak felszerelve e repülőbombák is.

A Panzerfaust felépítése és használata

A páncélököl tulajdonképpen egy elsütőcsőből és magából a gránátból állt. A fegyver élesítésekor a csőről eltávolították a biztosítékot, a gránátot felszerelték az indítótöltettel (ez lőtte ki a gránátot), összeillesztették a két részt, felbillentették a célzót, és a fegyver ezzel kész volt a tüzelésre. A kilövés pillanatában a csőből hátrafelé kb. 3 m-es magas- nyomású gázsugár csapott ki, emiatt 4-5 m-es veszélyzóna volt a Panzerfaust mögött, ez pedig alkalmatlanná tette arra, hogy zárt helységből lőjenek vele - a lövész könnyen "megsüthette" magát.

A Faustpatrone, a Panzerfaust elődje

A Faustpatrone (Ököltöltet) fejlesztése 1942 nyarán kezdődött a lipcsei HASAG gyárban. A tervezők a rakéta és a visszarúgásmentes ágyú koncepcióját használták a fejlesztésnél. A Panzerfaust-család első tagja a Faustpatrone Klein 30m nevet viselte. 3,2 kg-ot nyomott, 98,5 cm hosszú volt. Maga a lövedék 36 cm hosszú és 10 cm átmérőjű volt, 54 g fekete puskaporral és 400 g tri-hexogénnel volt töltve. A kilőtt lövedék 28 m/s sebességgel mozgott, kb. 140 mm-es páncéllemezt tudott átütni, 30 m-es hatótávolság mellett. A Faustpatrone legnagyobb hátránya az volt, hogy a robbanófej nem megfelelő formája miatt gyakran lecsúszott vagy lepattant a T-34-es döntött páncélzatáról. Ennek ellenére Faustpatrone klein-t egészen a háború végéig gyártották.

panzerfaust30k.gif

A második Faustpatrone változat, a Faustpatrone gross vagy Faustpatrone 2 (később átkeresztelték Faustpatrone-ról Panzerfaustra) gránátjának átmérője 14 cm-re növe- kedett, a felhasznált robbanóanyag pedig 800 g súlyú volt, vagyis a duplája annak, amit a Faustpatrone klein-nél használtak. Ez 200 mm-re növelte a páncélátütő képességet, de a fegyver egyéb tulajdonságaiban alig különbözött elődjétől - a lőtávolsága szintén kb. 30 m volt, a lövedék sebessége pedig 30 m/s.

panzerfaust60.gif

Az ezt követő modell, a Panzerfaust 60 vált a legszélesebb körben használt, legelterjed- tebb Panzerfaust-modellé. A Panzerfaust 60-nál erősebb indítótöltetet használtak, ez 45 m/s-es lövedéksebességet tett lehetővé, igy a fegyver lőtávolsága 60 m-re növekedett. Az állítható célzót 30, 60 és 80 m-re lehetett állítani. A súlya 6,1 kg volt, teljes hossza pedig 105 cm. 1944 szeptemberétől gyártották, nagy szériákban - 1944 december végéig 1,3 millió készült belőle.

panzerfaust.gif

A következő változat, a Panzerfaust 100 190 g-os indítótöltettel készült, és ezzel a lőtávolsága 100 m-re növekedett. 1945 januárjában kezdték gyártani, és rajta kívült még három Panzerfaust altípust is fejleszteni kezdtek, a Panzerfaust 150-et, a Panzerfaust 250-et, és Hecht 10,5 cm -t.

A Panzerfaust 150 újratölthető kilövőcsővel készült volna, (ha sikerül felfuttatni a gyártását a háború vége előtt) egy cső 10 lövést bírt ki. Új típusú kumulatív gránátot használtak a gyártásánál, amely jóval "hegyesebb" volt a régebbi Panzerfaust töltetek- nél, kevesebb robbanóanyagot tartalmazott, de nagyobb átütőereje volt - 150 m-ig volt hatásos. 1945 márciusában kezdték gyártani, de a legyártott fegyverek már nem jutottak el a harcoló egységekhez.

A Panzerfaust 250 csak a rajzasztalon létezett, 1945 szeptemberére tervezték a gyártás beindítását. Ugyanúgy újratölthető lett volna, mint a Panzerfaust 150, de 250 m-es lőtávolsággal. A Hecht 10,5 cm (avagy Grosse Panzerfaust) egy "őrült" ötlet volt; egy régi típusú, Pionierhollandung H15 tipusú utászgránát és RZ 65-ös típusú, harcban sohasem használt füstrakéta kombinációjából állt. A füstrakéta szolgált indítótöltetül, de a tesztek azt mutatták, hogy legalább kettő kellene belőle ahhoz, hogy 100 m-re juttasson el egy 15 kg súlyú utászgánátot. A kilövőcső átmérője 10,5 cm lett volna (innen az elnevezés). Végül is kompromisszumos döntéseként nem a 15 kg-os utásztölteteket, hanem egy 7 kg súlyú kumulatív gránátot használtak fel a prototípusnál, de az eredmény egyáltalán nem volt meggyőző - ez a fegyver sohasem valósult meg.

Ezeken kívül még további kísérletek is folytak az ilyen típusú fegyverekkel. A Panzer- faustot megpróbálták hatékonnyá tenni az ellenséges gyalogság ellen is, mégpedig úgy, hogy repeszgyűrűvel vették körbe a gránátot, valamint próbálkoztak egy Schrapnelfaust nevű, újratölthető, időzített repeszgránáttal működő páncélökölszerűséggel. A Schrap- nelfaust lőtávolsága 400 méter lett volna, készült is néhány tesztpéldány, de nem került sor a sorozatgyártásra.

Összegzés

Az összes Panzerfaust-változatot beleszámítva, megközelítőleg 7,5 millió készült a páncélökölből. Valamivel kevesebb mint egy évig volt használatban, ezalatt az idő alatt a viszonylag nagy legyártott mennyiség ellenére a német katonák csak elenyésző mértékben okoztak páncélöklökkel kárt a szövetséges harckocsierőknek; továbbra is a páncéltörő ágyúk és a német tankok voltak az ellenség harckocsijainak fő pusztítói. Gyakrabban használták a páncélöklöt utcai harcokban, szuper-kézigránátként a falak mögött megbúvó ellenséges gyalogság ellen.

1945 első négy hónapjában a németek 8130 szovjet harckocsit lőttek ki a keleti fronton; ebből a statisztikák szerint csak 262-t páncélököllel. De az igazsághoz tartozik az is, hogy a páncélököl-találatok egy része nem került bele a statisztikákba, a sikeres találat után gyakran maga a lövész is áldozatul esett a szövetséges harckocsikat kísérő gyalogság- nak, és 1945 elején már káosz és felfordulás uralkodott a német hátországban, úgyszólván lehetetlen volt pontos képet kapni a fronton zajló harcokról.

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr1912875844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

WildBear 2017.10.04. 15:01:13

"a kumulatív gránát gázzal (tri-hexogén)"

A hexogén nem gáz!!
Fehér, kristályos anyag.
1,3,5-trinitro,1,3,5-triaza-ciklohexán

Habitus 2017.10.04. 15:06:59

Köszi, vettük, javítjuk.

WildBear 2017.10.08. 13:01:16

A Tokarev TT-33 pisztolyról nem akartok írni?
Nekem az az egyik kedvenc fegyverem. :)