Kétüléses, repülőgép-hordozóról és szárazföldről bevethető torpedóvető és bombázó repülőgép. Miután a finn légierő a legtöbb licencben gyártott Blackburn Ripon torpedó- vető gépén csillagmotorra cserélte a Napier Lion W motorokat, a Blackburn cég is követte az új irányvonalat: saját költség- és kockázatvállalással két T. 5.J (Ripon Mk V-8s) prototípust gyártott, amelyeket aztán B-4 és B-5 típusjellel a 650 Le-s (485 kW) Armstrong Siddeley Tiger I és a 345 Le-s (406 kW) Bristol Pegasus IMS csillagmotorokra terveztek át.

A prototípusok 1932-ben repültek először, aztán Pegasus IM3 típusú motorral két nullszériás T.8 repülőgép készült. Így 1935 júniusáig 97 Baffin Mk I-est adhattak át: 38, illetve 30 átalakított Ripon Mk IIA-t és Mk IIC-t, valamint 29 új repülőgépet. Mivel a Baffint 1937 szeptemberében elavultnak minősítették, Új-Zéland 19 repülőgépet megvásárolt, és 1942-ig partvédelmi őrjáratozásra használták őket.

TECHNIKAI ADATOK: (Baffin Mk I)

• Hossz: 11,68 m
• Magasság: 3,91 m
• Fesztávolság: 13,88 m
• Hatótáv: 869 km
• Személyzet: 2 fő
• Csúcsmagasság: 4570 m
• Szerkezeti tömeg: 1460 kg (max. felszálló tömeg: 3450 kg)
• Csúcssebesség: 219 km/ó
• Fegyverzet: egy 0,303 hüvelykes mereven beépített géppuska a törzsön felül balra, egy 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a hátsó pilótaülésben és 907 kg-os, kívül felfüggesztett torpedó- és bombateher
• Hajtómű: egy 565 Le-s (421 kW) Bristol Pegasus IM3 típusú, kilenchengeres egysoros csillagmotor