A forgószárnyú repülőszerkezetek születésénél ott voltak az oroszok is – Sikorski, Jurjev elméleti munkáikkal – igaz, nem túl sikeres kísérletekkel. A fejlesztés azonban a cári rend- szer bukása és jó néhány szakember külföldre menekülése után sem állt le. Az eredmény akkor mutatkozott meg, amikor a Vörös Hadsereg légierejébe – új fegyverként – 1941 nyarán bevonult az autógiro. Ezt a gépet – az A-7-3a típust – a maga korában erős fegy- verzete miatt joggal nevezhetjük az első fegyveres forgószárnyasnak.

A csillagmotor hengerei között tüzelt egy szinkronizált, 7,62 mm-es PV-1 géppuska, a megfigyelő kezelte a körsínre erősített, forgatható DA típusú 7,62 mm-es dobtáras ikergéppuskát, a szárnyak alatt 4 db FAB-100 bomba függesztésére, emellett 6 db 82 mm-es RSz-82 nem irányított rakéta felrakására volt lehetőség, melyek közül a két belsőt hátrafelé lehetett indítani. A gép hasznos (harci) terhelése 750 kg volt, 2-2,5-szer több mint külföldi kortársaié. A gép ősatyja itt is – mint jó néhány más esetben – a Cierva-féle autógiró, konkrétan a C-8 típus volt. A háború kitörésekor az elkészült 5 gépből egy autógiró-századot hoztak létre. A gépek a 24. hadsereg állományába kerültek, és főleg futár-, tüzérségi tűzhelyesbítő, partizántámogató és éjszakai röpcédulaszóró feladatokat végeztek, amíg el nem pusztultak a háború végére.

TECHNIKAI ADATOK (Kamov A-7-3a)

• Méretek: rotorátmérő 10,40 m; hossz 7,30 m; magasság 3,58 m
• Súly: 1550 kg (üresen); 2300 kg (harckészen)
• Személyzet: 2 fő
• Fegyverzet: egy szinkronizált, 7,62 mm-es PV-1 géppuska, egy forgatható DA típusú 7,62 mm-es dobtáras ikergéppuska, és 4 db FAB-100 bomba vagy 6 db 82 mm-es RSz-82 nemirányított rakéta
• Motor: egy 480 LE-s PD M-22 csillagmotor
• Hatótávolság: 500 km
• Teljesítmény: max. sebessége 218 km/h; min. sebessége 488 km/h; csúcsmagasság 4700 m