A Szovjetunióban 1943 közepén fejlesztették ki a SU–85 típusú páncélvadászt, de az újabb német nehézharckocsik megjelenésével már nagyobb teljesítményű löveg beépítése vált szükségessé. Így 1944 szeptemberében – a T-34/85 szolgálatba állításával egyidőben – a fronton megjelentek a 100 mm-es löveggel felszerelt SU–100-as típusok, az év végéig mintegy 500 darab került a csapatokhoz.

A szintén a T–34 alvázán kifejlesztett páncélvadászba épített 100 mm-es löveg félautoma- ta rendszerű volt, és tűzerejének egyetlen német harcjárműtípus páncélzata sem tudott ellenállni. A páncéltörő lövedékkel merőleges becsapódás esetén 1000 méter távolságból 160 mm vastag páncélt tudott átütni. Ezzel mintegy 60%-kal jobb páncéltörő képessége volt, mint az előd SU–85-nek. Kiegészítő fegyverzete (géppuskája) viszont ennek a típus- nak sem volt. Ezt a hiányosságot a 3. Ukrán Frontnál 1945 elején például úgy próbálták megoldani, hogy a harcjárművek tetejére "házilagos módszerrel” egy golyószórót erősí- tettek. Több mint 2330 darabot gyártottak és állítottak szolgálatba a típusból.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek: hosszúság 5,92 m; szélesség 3,00 m; magasság 2,45 mm
• Súly: 31 000 kg
• Személyzet: 4 fő
• Fegyverzet: egy 100 mm-es M1944 L/44 ágyú
• Páncélzat: 20-75 mm
• Hatótáv: 300 km (úton)
• Motor: egy 500 LE-s (373 kW) V-2-34 V-12, 12 hengeres Diesel-motor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 50 km/h; gázlóképesség 1,37 m; lépcsőmászó képesség 0,70 m; árokáthidaló képesség 2,5 m

* A T-34-es közepes harckocsi - részletesebben