S-56 szovjet tengeralattjáró 

Az S-típusú (IX-bis sorozat) tengeralattjáró építését 1936. november 24-én kezdték meg a leningrádi 194. sz. hajógyárban. Félkész állapotban vasúton átszállították a vlagyivosztoki 202. sz. hajógyárba, építését ott fejezték be. 1941. október 20-án állították hadrendbe, majd október 31-én csatlakozott a szovjet Csendes-óceáni Flottához. 1942. október 5-én az S—56-ot két másik egységgel (S—54, S—55) az Északi Flottához vezényelték. Az S—56 Grigorij Scsedrin parancsnoksága alatt a Csendes-óceánon, majd a Panama-csatornán és az Atlanti óceánon áthajózva, közel 31 ezer km-es út után érkezett meg új állomáshelyé- re, Poljarnijba; és 1943. március 8-án csatlakozott az Északi Flottához.

A második világháború alatt az S—56 nyolc (más adatok szerint hét) harci bevetést hajtott végre és eredményei alapján a II. világháború egyik legeredményesebb szovjet tengeralattjárója volt. A bevetések során 13 támadást, 30 torpedóindítást hajtott végre, összesen négy hajót (két hadihajót, két szállítóhajót) süllyesztett el, egyet megrongált. Bevetései során több mint 3 ezer aknát telepített. 1944. március 31-én a hajót a Vörös Lobogó érdemrenddel tüntették ki, majd 1945. február 23-án gárda-címet kapott.

A második világháború után több évig továbbra is az Északi Flotta állományában szolgált. 1953-ban az északi tengeri útvonalon visszatért Vlagyivosztokba és 1953. november 6-án csatlakozott a Csendes-óceáni Flottához. 1955. március 14-én kivonták az aktív szolgálat- ból, fegyverzetét leszerelték, ezután úszó ellátó állomásként használták tovább. 1975-ben múzeumhajóként Vlagyivosztokban, a szovjet Csendes-óceáni Flotta parancsnoksága előtt állították ki.

Vissza az ismertebb tengeralattjárók listájához