Az első cirkáló harckocsik fejlesztésébe a britek az 1930-as évek végén kezdtek bele, az A9-es és annak egy nehezített változata, az A10-es voltak az első modellek, de ezeket csak korlátozott mennyiségben gyártották. A cirkáló harckocsik első „igazi” képviselője az A13-as volt, és amelyet a britek először szereltek fel az amerikai Walter Christie által tervezett tekercsrugós felfüggesztéssel, ami igen jó terepjáró képességet biztosított a járműnek.

Az A13-ast egy V12-es, 340 lóerős Liberty léghűtéses benzinmotor mozgatta, amivel majdnem elérte az óránkénti 50 km-es sebességet. Kétfontos lövege 1939-ben még megfelelőnek volt mondható, de a 30 mm-es legvastagabb páncélzata már egyáltalán nem számított jónak. Ezt a hiányosságot a sebességgel akarták kompenzálni, amely elgondolás/hozzáállás az összes cirkáló harckocsi tervezését jellemezte. A világháború kezdetén kis számban Franciaországban, majd Észak-Afrikában került bevetésre, ezt követően 1941-ben már kivonták a szolgálatból.

TECHNIKAI ADATOK (A13 Cruiser Mk. III)

• Méretek - Hossz: 6,02 m - Szélesség: 2,54 m - Magasság: 2,59 m
• Súly: 14 750 kg
• Legénység: 4 fő
• Fegyverzet: egy 40 mm-es (kétfontos) harckocsiágyú; egy .303 Vickers géppuska
• Páncélzat: 6-30 mm
• Sebesség: 48 km/ó (úton); 23 km/ó terepen
• Hatótáv: 140 km
• Motor: egy 340 Le-s Nuffield Liberty V12 benzinmotor