A kínai politikus és katona 1887. október 31-én született a kínai Csekiang tartomány Csiku falujában. Falusi kereskedőcsaládból származott, számára a katonai pálya rangot és megtiszteltetést jelentett. Katonai akadémiára ment tehát tanulni Tokióba, s így kapcsolatba kerülhetett az Egyesült Kínai Liga megalapítójával, Szun Jat-szennel. A Liga létrehozása az ún. Három népi elven alapult: nacionalizmus, „a nép jogai" (demokratikus szabadság), és „nép lét" (a szocializmushoz közelálló politikai tudat).
A forradalom kitörése után, 1911-ben Csang Kai-sek visszatért, hogy támogassa a köztársasági csapato- kat, és átvegye az egyik ezred irányítását. A „forra- dalom atyjának" nevezett Szun Jat-szen politikája közel állt azokhoz a változásokhoz, amelyek a szom- szédos Szovjetunióban zajlottak.
1923-1924-ben Csang Kai-sek közvetlen tapasztalatokat szerezhetett Moszkvában, és bár el volt ragadtatva a moszkvai változásoktól és módszerektől, mégis csalódottan tapasz- talta a szovjet pártapparátusban uralkodó viszonyokat. 1925-ben, Szun Jat-szen halála után átvehette a nacionalista csapatok parancsnokságát, és a Kuomin-tang jobboldali csoportjának vezetői posztját, ami hatalmat biztosított számára a hadseregben. Igazi áttörésre pályáján 1927-ben került sor, amikor szembefordult a kommunistákkal.
Nankingban alapított nemzeti kormánya a kommunizmus erőszakos bevezetésével kapcsolatban minden kompromisszumot elutasított. Csang Kai-sek áttért a keresz- ténységre, hogy bizonyítsa a Nyugathoz fűződő kapcsolatát, és egyben kinyilvánítsa az ateizmussal szembeni személyes ellenérzését is. Hosszú éveken át abszolút hatalom összpontosult a kezében, egyszerre volt államfő és miniszterelnök, pártvezér és a had- sereg főparancsnoka. A Kínát megrendítő polgárháború a '30-as években oda vezetett, hogy a japánok 1931-ben elfoglalták Mandzsúriát. A japán agresszió arra késztette Csang Kai-seket, hogy megpróbáljon kiegyezni a kommunistákkal. Közös stratégiát dolgoztak ki 1936-ban, és ideiglenesen egyesítettek csapataikat.
Csang Kai-sek pozícióját megszilárdította az 1936-1945 között vívott háború; a nép sze- mében az agresszor elleni harc jelképe lett. 1941 után, amikor Róma és Berlin elismerte Vang Csing-vei kollaboráns kínai kormányát, megszakított minden kapcsolatot a német III. Birodalommal és Olaszországgal. Emiatt a szövetségesek egyenrangú partnernek ismerték el a tengelyhatalmakkal vívott harcban, így Churchill és Roosevelt oldalán részt vehetett a kairói konferencián. 1945-ben bekövetkezett Japán veresége, és – a két ellen- séges tábor, Csang Kai-sek és Mao Ce-tung híveinek az ország újjáépítésére vonatkozó szándékai ellenére – a kínai hadsereg kettészakadása.
A japán fegyverletétel után közvetlenül kirobbant polgárháború a kommunisták elsöprő győzelmével végződött. Csang Kai-sek Tajvanra menekült; sohasem ismerte el a Kínai Népköztársaságot, és haláláig (1975. április 5.) szándékában állt fegyverrel visszafoglalni Kínát. Tajvan elnökeként az általa bevezetett diktatúra ellenére az ország gyors gazdasági fejlődésnek indult, ez azonban nem akadályozta meg, hogy 1971-ben Tajvant kizárják az ENSZ-ből, a Kínai Népköztársaság amerikai elismerése után (1978) pedig a diplomáciai kapcsolatokat is megszakítsák vele.
*Vissza a „Ki kicsoda” oldalra