A II. világháború fegyverei, járművei

Ki kicsoda - Lavrentyij Pavlovics Berija (1899-1953) [29.]

2017. november 24. - Habitus

berija1.jpg1899. március 29-én egy nyugat-grúziai faluban született. A családja a helyi mingrél kisebbséghez tartozott, akik akkor már csak hagyományaikban különböztek a grúzoktól. Földműves apja beíratta a szuhumi műszaki szakiskolába,  ahol mezőgazdasági gépésznek tanul. 1917-ben behívják katonának, de az alapkiképzés után úgy dönt, hogy beiratkozik a bakui Műegyetemre, melyet aztán nem fejez be. 1917-ben (más forrás szerint 1920-ban) már a bolsevik párt tagja, ott találkozott Sztálinnal.

A polgárháború idején a hírszerzésnél dolgozott, 1921-ben már a grúziai Cseka vezetőjeként állambiz- tonsági kérdésekkel foglalkozott; 1921-1931 között a Csekánál, majd annak átszervezését követően a jog- utód GPU-nál tevékenykesett a Kaukázuson túl.

1931 közepére grúziai első titkár lesz, majd alig egy év múlva a Kaukázuson túli köztár- saságot irányíthatja a párt helyi első embereként. Ekkor már közvetlenül Sztálintól kapja az utasításokat, amelyeket szemrebbenés nélkül végre is hajt.

A kegyetlen, céltudatos, vetélytársaival gátlástalanul leszámoló Berija néhány év alatt fényes karriert futott be. Tudta, ha sikeres akar lenni, Sztálin bizalmát kell mindenképpen elnyernie. Ennek egyik módja volt a kaukázusi párttörténet meghamisítása. Sztálin tehetségének, rátermettségének túlzott dicsérete, a többi vezető érdemeinek kisebbítése, meghozta számára a jutalmat. Sztálin akkor fogadta Beriját a legbizalmasabb barátai közé, amikor a pártfunkcionárius saját kezével agyonlőtte az Örmény Kommunista Párt titkárát a dolgozószobájában.

1934-ben Sztálin személyes javaslatára a Központi Bizottság (KB) tagjává választják; majd 1938-ban Sztálin Moszkvába rendeli, és kinevezi Jezsov helyére az NKVD főnökének. 1939-től helyettes PB tag; ettől kezdve működési területe állandóan bővül, egészen az abszolút hatalom határáig. Az NKVD megakadályozott mindenféle ellenállást nemcsak a régi állam területén, de az 1939/40-ben a Szovjetunióhoz csatolt területeken is: Lengyelország keleti részében, Észtországban, Litvániában és Lettországban.

A Politbüróhoz eljuttatott indítványa alapján 1940 tavaszán született meg a döntés Katyn- ban, Sztarobjelszkben, az osztasovszkiji járásban, Belorussziában és Ukrajnában a mint- egy 14 000 lengyel meggyilkolására. Berija szétzúzta azokat a nemzeti csoportokat is, akiket a németekkel való együttműködéssel gyanúsított. Súlyos felelősség terheli egész népcsoportok – a krimi tatárok, csecsenek és volgai németek – tömeges deportálásáért.

1941-ben Sztálin belügyi népbiztossá nevezte ki, majd a Népbiztosok Tanácsának az el- nökhelyettese lett. A háború alatt az öt főből álló Állami Védelmi Bizott­ság (GKO) tagja, majd elnök­helyettese; felügyelte a biztonsági szolgálatokat, a felderítést, hír­szerzést és a rendőrsé­get. 1945 után az ellen­őrzése alá tartozott az MGB és az MVD, így a Szovjetunió egyik legbefolyásosabb embere lett; az ötvenes évek elejére már maga Sztálin is tart tőle.

A Szovjetunió marsallja cím elnyerése után még egy megtiszteltetés érte, belügyminisz- ter lett. Sztálin halála után is a hatalom csúcsán maradt, 1953-ban a minisztertanács első elnökhelyetteseként az állami vezetők legfelső köréhez tartozott Malenkov, Hruscsov és Molotov mellett. Ugyanekkor reformokat, változásokat szorgalmazott a Szovjetunió kül- és belpolitikájában (a demokratizálódás mellett foglalt állást), beszüntette a Sztálin által indított orvospereket, és véget vetett az antiszemita akcióknak. Berija ekkor végrehajtott intézkedései nyugtalanították a legmagasabb állami vezetőket, Hruscsov Mikojannak a következőket mondta: „Míg ez a barom a helyén van, senki sem érezheti magát közülünk biztonságban.”

Ezt követően Hruscsov indítványára 1953 júniusában Beriját egy kormányülésen Zsukov marsall, Moszkalenko és Baticki tábornok letartóztatta. A zárt tárgyalásra a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiuma előtt került sor; többek között hazaárulással, szovjetellenes összeesküvéssel vádolták. Golyó általi halálra ítélték, és az ítéletet az ítélethozatal napján,  1953. december 23-án végre is hajtottak. Holttestét elhamvasztották.

*Vissza a „Ki kicsoda” oldalra

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr5913372169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása