Az ún. Crab-aknaszedő tulajdonképpen egy Sherman-harckocsi volt, amelynek egy lapátos forgódob volt az elejére szerelve, és a földnek ütődő, forgó lapátok felrobban- tották a beásott aknákat. A harckocsi elődjét az angolok már Afrikában kipróbálták – egy dél-afrikai mérnök tervei alapján forgódobbal szereltek fel néhány Valentine és Matilda harckocsit. A dobot ekkor egy, a harckocsi páncélzatára szerelt motorral hajtották meg.

A Crab forgódobját már a harckocsi motorja hajtotta meg, és 2,5 km/ó sebességgel tu- dott haladni (jobban mondva aknát robbantani), az általa megtisztított folyosó 3 m széles volt. Ennek a "csapdosó" aknarobbantó-módszernek egyetlen hiányossága volt: az, hogy a szó szoros értelmében nagy port vert fel, és ez megnehezítette a harckocsi irányítását. Ezért az angolok elkészítettek egy ekével felszerelt változatot is, amely kiszántotta az ak- nákat a földből. A kiforgatott aknákat aztán utászok hatástalanították. Ez a módszer csak puha talajon volt alkalmazható, és az invázió folyamán csak kevés, Bullshorn Plough típu- sú aknaeke volt használatban.

***

Hobart tábornok hóbortos járművei

Hobart tábornok – egyébként Montgomery sógora – az angol páncéloshaderő atyjának számított. Egyiptomban ő képezte ki a 7. angol páncélos hadosztályt, a híres "sivatagi patkányokat", de Wawel tábornok leváltotta őt, mert nem értett egyet Hobart harckocsi- taktikai elképzeléseivel. Hobart 1940-ben visszatért Angliába, és altiszti rangban szolgált tovább a Home Guard-nál. 1943-ban Churchill személyes kérésére visszahívták a hadse- regbe, hogy létrehozza és kiképezze a 79. páncélos hadosztályt. Ez a hadosztály alkal- mazta a partraszállás folyamán azokat a speciális harci járműveket, amelyek az angol csapatok segítségére voltak a parti akadályok és műszaki zárak leküzdésében. Ezek a speciális tankok már 1943 előtt fejlesztés alatt álltak, de igazán használható járműveket Hobart csinált belőlük.