A Hawker Typhoon továbbfejlesztéseként készültek el a Tempest első prototípusai. A cél elsősorban a teljesítménynövelés volt, hogy a gép elfogóvadászként is bevethető legyen. Elvékonyították és áttervezték a szárnyat, megnövelték a törzs hosszát, új kabint és új motort szereltek a gépbe. Csapatszolgálatba 1944-ben került ki a Tempest.

Sokszor használták földi célok (vasúti szerelvények, konvojok) támadására, de legneveze- tesebb a V-1-esek elleni alkalmazásuk volt. Amikor 1944. június 13- án a németek először indítottak V-1-es szárnyasbomba támadást Anglia ellen, a Tempest volt az a repülőgép, mely közepes magasságon – ahol a „megtorlófegyver” repült – a legnagyobb sebesség- gel rendelkezett és eséllyel vehette fel a harcot a "betolakodó” ellen. A P-51 Mustang, a P-47 Thunderbolt és a Spitfire csak zuhanással tudta utolérni a V-1-ket, ami jelentősen csökkentette a találat esélyeit, míg a Tempest 50%-os motorteljesítménnyel utolérte a szárnyasbombát és a pilóta a megfelelő pillanatban nyithatott tüzet. A pilótákra nem kis veszélyt jelentő akciók ellenére, szeptember elejéig 638 rakétát semmisítettek meg. Emellett jelentős sikert ért el a típus a Me-262-esek ellen is. Egyes változatait a háború után is gyártották. 

TECHNIKAI ADATOK (Mk. V.)

• Méretek: hossz 10,24 m; magasság 4,86 m; fesztáv 12,47 m
• Szerkezeti tömeg 4200 kg
• Felszálló tömeg: 5250 kg
• Hatótáv: 2447 km
• Személyzet: 1 fő
• Fegyverzet: négy darab 20 mm-es Hispano Mk I gépágyú, 2 db 454 kg-os bomba vagy 8 db rakéta
• Motor: egy 2420 LE-s Napier Sabre IIB csillagmotor
• Teljesítmény: max. sebessége 685 km/h; csúcsmagasság 10 985 m