A korábbi Gloster Gauntlet továbbfejlesztéseként Henry Phillip Folland által tervezett Gladiator volt az utolsó sorozatban gyártott brit kétfedelű repülőgép. Több korszerű megoldást (pl. zárt pilótafülke) alkalmaztak a modellnél, ám az 1930-ban indult, majd sokáig "jegelt" fejlesztések csak 1937-ben jutottak el a hadrendbe állításig. Ekkor a típus már elavultnak volt tekinthető. Ennek ellenére viszonylag nagy számban készült.

Tengerészeti változata is létezett, Sea Gladiator néven, ezek egy részét a RAF gépeiből alakították át. Már 1939-ben megkezdték felváltását korszerűbb típusokkal, ennek ellenére 1944-ben is hadrendben állt, mint időjárás-megfigyelő. Összesen 747 gép került legyártásra, ezek jó része bevetésre került a háború kezdetén, főleg a mediterrán térségben. A Gladiatorokkal több légigyőzelmet értek el a finnek a "téli háború” idején a szovjetek ellen, de a német vadászokkal vívott légicsatákban a RAF Gladiatorjai már alulmaradtak. Sikeresek voltak viszont az olasz vadászrepülőgépekkel szemben, és kifejezetten híresek lettek a Málta védelméért vívott harcokban.

TECHNIKAI ADATOK (Gloster Gladiator Mk.II)

• Hossz: 8,2 m
• Magasság: 3,4 m
• Fesztávolság: 9,8 m
• Hatótáv: 689 km 
• Személyzet: 1 fő
• Csúcsmagasság: 11 500 m
• Szerkezeti tömeg: 1562 kg (felszálló tömeg: 2206 kg)
• Csúcssebesség: 414 km/h
• Fegyverzet: 4 db előretüzelő 7,7 mm-es Colt-Browning géppuska
• Hajtómű: egy 830 LE-s Bristol Mercury IX, 9 hengeres léghűtéses csillagmotor