A németeknek a második világháborúban két közelfelderítő gépük épült nagy számban: a Focke-Wulf Fw-189 és a Henschel Hs-126. Az utóbbi típus volt a régebbi, a felsőszárnyas (parasol) felderítő repülőgép 1935 elején repült először.

A típusból három proto-gép és tíz Hs 126A-0 nullszériás repülőgépet gyártottak, majd ezek vezettek a mintegy 800 darab sorozatgéphez, amelyek két változatban készültek. 1938-ban állították őket szolgálatba a Luftwaffénál és a spanyol polgárháborúban a nemzeti légierőnél. Két altípusuk volt: a Hs-126A-1 880 Le-s BMW 132Dc csillagmotorral és a más motorral épült Hs 126B-1. A Hs-126-osok 1942-ig szolgáltak elsővonalbeli repülőgépként, aztán vitorlázógépek vontatására és éjszakai zavarórepülésekre fogták a típust. Az utóbbi feladatkörben könnyű bombákkal látták el a Baltikumban és a Balkánon bevetett gépeket.

TECHNIKAI ADATOK (Hs-126B-1)

• Hossz: 10,85 m
• Magasság: 3,75 m
• Fesztávolság: 14,50 m
• Hatótáv: 720 km
• Személyzet: 2 fő
• Csúcsmagasság: 8320 m
• Szerk. tömeg: 2032 kg (felszálló tömeg: 3270 kg)
• Csúcssebesség: 355 km/ó
• Fegyverzet: egy 7,92 mm-es mereven beépített géppuska a pilótafülke előtt a törzs jobb oldalának tetején, egy 7,92 mm-es forgatható géppuska a hátsó pilótafülkében és 150 kg-os bombateher külső megerősített pontokon
• Hajtómű: egy 850 Le-s (634 kW) BMW-Bramo 323A-1 vagy Q-1 Fafnir típusú, kilenchengeres, egysoros csillagmotor