Ahhoz képest, hogy a német hadvezetés a Luftwaffe feladatát alapvetően a taktikai légierő és a hadsereg támogatásában látta, furcsa, hogy az egész II. világháború alatt a német légierőben mindössze két rövid hatótávú felderítőgépet rendszeresítettek nagy számban. Az egyik volt a kéttörzsű, csupaüveg pilótafülkés Focke-Wulf Fw-189 Eule, a másik a felsőszárnyas Henschel Hs-126. (Az asszimetrikus elrendezésű Blohm und Voss Bv-141-ből kevés készült.)

Az „Eule" 1938 júliusában repült először és 1940 végén állították csapatszolgálatba. A 16 darabos prototípuson és nullszériás gépen kívül 848 készült el sorozatban, a legnagyobb darabszámban a Fw-189A. Annak ellenére, hogy a Fw-189 Eule törékeny szerkezetnek tűnt, a keleti fronton elért sikerei után számos más feladatra is kijelölték. Az alacsonytá- madó feladatkör kiegészült az éjszakai vadászgépével, legalább 30 A-1-est alakítottak át erre a célra. A felderítést szolgáló berendezések helyébe FuG 212 Lichtenstein C1 elfogó radart szereltek, a szokásos négyágú antennával a gép orrán. A Fw-189 éjszakai vadász- gépekkel két éjszakai vadászegység, az I/N 100 és a Stab/NJG 5 pilótái repültek.

TECHNIKAI ADATOK (Fw-189A-2)

• Hossz: 12,05 m
• Magasság: 3,08 m
• Fesztávolság: 18,45 m
• Hatótáv: 670 km
• Személyzet: 3 fő
• Csúcsmagasság: 7305 m
• Szerkezeti tömeg: 3250 kg (max. felszálló tömeg: 4170 kg)
• Csúcssebesség: 350 km/ó
• Fegyverzet: két 7,92 mm-es, mereven beépített géppuska a szárnytőben,
  egy 7,92 mm-es ikergéppuska a pilótafülkében hátul, egy 7,92 mm-es
  ikergéppuska a törzs végén és 200 kg-os bombateher
• Hajtómű: két 465 Le-s (347 kW) Argus As 410A-1 típusú, 12 hengeres motor