A Do-17-est eredetileg 1932-ben a Lufthansa részére tervezték gyors postagépnek, de az elkészült három – akkor még egy függőleges vezérsíkú – repülőgépet nem vették át. Ezt követően a Dornier cég nem kevesebb, mint 12 prototípuson keresztül gyorsbombázó géppé alakította, immáron kettős függőleges vezérsíkkal.

A különösen keskeny törzs miatt "Fliegender Bleistift - Repülő ceruzának" nevezett gép végül két altípusként jelent meg 1937-ben a katonai szolgálatban, a Do-17E1 gyorsbom- bázóként, a Do-17F-1 pedig fényképező-felderítőgépként. Az utóbbiban átalakították a bombatárat két fényképezőgép számára, és nagyobb üzemanyagtartályokat kapott.

A két típus jó teljesítményekkel mutatkozott be a nappali körülmények között, de hama- rosan elavultnak tekintették mindkettőt. Ezekből a gépekből fejlesztették ki a Do-17M/F közepes bombázó- és felderítőgépet, majd Do-17S és U altípusait. A (radar)felderítő célú gépekbe ismét folyadékhűtéses motorok kerültek, de módosult a gép orra: rövidebb, ám nagyobb lett az üvegezett "légyszem" orrfülke. A 18 darabos nullsorozat után 522 darab készült a végleges Do-17Z változat három fő altípusából. A Do-17Z-1 500 kg bombaterhet vitt a Do-17Z-2 nagyobb teljesítményű hajtóművet kapott és nagyobb terhet vihetett, míg a Do-17Z-3 felderítő-bombázó repülőgép volt. Az exportra készült változata Do-215 típus- néven futott. (A fenti képen egy Do-17Z-2 látható.)

TECHNIKAI ADATOK (Do-17E)

• Hossz: 16,27 m
• Magasság: 4,36 m
• Fesztávolság: 18,07 m
• Hatótáv: 502 km
• Személyzet: 3 fő
• Csúcsmagasság: 5110 m
• Szerkezeti tömeg: 4550 kg (max. felszálló tömeg: 7041 kg)
• Csúcssebesség: 355 km/h
• Fegyverzet: egy 7,92 mm-es, forgatható géppuska a pilótafülke bal oldalán, lehetőség egy 7,92 mm-es, forgatható géppuska beépítésére a fülke aljába, egy 7,92 mm-es, forgatható géppuska a pilótafülke tetején hátul, egy 7,92 mm-es géppuska a törzs alján és 750 kg-os bombateher zárt bombatérben
• Hajtómű: két 750 LE-s BMW VI 12 hengeres V-motor