A tengerészeti felderítő repülőcsónak prototípusa még mint Ha-138 repült, három Jun- kers Jumo 205D dízelmotorral. 1938-ban, amikor a Hamburger Flugzeugbaut (Hamburgi Repülőgépgyár) átvette a Blohm und Voss cég, a típust teljesen áttervezték. Ezután hat Bv-138A-0 repülőcsónak készült el, az első 1939 februárjában emelkedett a levegőbe.

A nullszériát 25 darab Bv-138A-1 típusú repülőcsónak követte, három 600 LE-s (447 kW) Jumo 205C-4-es fajtájú motorral, a gépek 1940 áprilisában léptek szolgálatba. A következő 6 darab Bv-138B-0 és 14 darab B-1 szerkezetét megerősítették, és nagyobb teljesítményű motorokat szereltek reájuk. A legfontosabb széria a Bv-138C-1 volt, 227 darab repülőcsónak készült el megerősített sárkánnyal és nagyobb tűzerejű védelmi fegyverekkel. A Bv-138M5 altípust aknakereső feladatokra használták.

TECHNIKAI ADATOK (Bv-138C-1)

• Személyzet: 5 fő
• Csúcssebesség: 285 km/ó
• Hossz: 19,87 m - Magasság: 5,93 m - Fesztávolság: 26,97 m
• Hatótáv: 4300 km
• Csúcsmagasság: 5000 m
• Szerk. tömeg: 11 770 kg (felszálló tömeg: 17 650 kg)
• Fegyverzet: egy-egy 20 mm-es, forgatható gépágyú az orr- és a farlövész tornyában, egy 13 mm-es, forgatható géppuska a középső motor-gondola mögött, egy 7,92 mm-es géppuska a törzs jobb oldalán kialakított burkolatban és 300 kg-os bombateher
• Hajtómű: 3 db 1000 LE-s Junkers Jumo 205D, 12 hengeres dízelmotor