A Ca 135 az olasz légierő elvárásai szerint egy korszerű, gyors közepes bombázó lett volna. A középszárnyas, osztott vezérsíkú, vegyes építésű gép tervezését 1934-ben kezdték el, első repülésére 1935. április 1-én került sor; majd 14 darabot a spanyol polgárháborúban azonnal ki is próbáltak.

Kedvezőtlen mutatói miatt azonban a gépet többször módosítani kellett, a motorok rossz teljesítménye különösen sok gondot okozott. A véglegesnek tekinthető változat 1938-ban került ki a gyárból. Mivel teljesítményük elmaradt a rivális SM-79 és Z.1007 bombázóktól, az olaszok maguk nem rendszeresítették a típust, de többet eladtak belőle a Magyar Ki- rályi Légierőnek. Az exportra felszabadított Ca 135 bis/U jelzésű javított változatából 1939-ben Magyarország  68 darabot rendelt. Az 1940-től hadrendben álló gépeket kezdetben a fronton vetették be, de 1942 végére már elavultak, ezért kivonták őket a harci állomány- ból, és a kiképző alakulatokhoz kerültek.

TECHNIKAI ADATOK (Ca 135bis )

• Hossz: 13,66 m
• Magasság: 3,17 m
• Fesztávolság: 18,79 m
• Hatótáv: 1200 km
• Személyzet: 5 fő
• Csúcsmagasság: 7000 m
• Szerkezeti tömeg: 4500 kg (max. felszálló tömeg: 7375 kg)
• Csúcssebesség: 430 km/h
• Fegyverzet: három 12,7 mm-es vagy 3 x 2 db 7,7 mm-es géppuska, max. 1600 kg bombateher
• Hajtómű: két 1000 Le-s, 14 hengeres Piaggio P.IX RC40 motor