A Type B-3 osztályú hajók külső megjelenésükben rendkívüli módon hasonlóak voltak a B1 és B2 típusokhoz. A több mint 2000 tonnás hajókat eredetileg arra tervezték, hogy a fedélzetükre épített hangárban két hidroplánt szállítsanak. 1945-ben a még meg lévő I-56-t és I-58-t (az I-54-t 1944 októberében elsüllyesztették Surigaonál) átalakították: a hangárt, a gépindító katapultot, sőt még a 25 mm-es légvédelmi ikergépágyút és a 140 mm-es űrméretű fedélzeti löveget is leszerelték, a megszokott fegyvereket hat Kaiten típusú, ember vezette torpedóval váltották fel, melyeket a hajótorony mögé erősítettek. Az együléses, 14,5 m hosszú öngyilkos pusztító eszközt hidrogénperoxid hajtású, 1500 LE-s motorja 60 km/h-s sebességgel hajtotta a legfeljebb 25 km-re lévő célpont felé.
A fél tucat Kaiten közegellenállása és 53 tonnányi tömege drámaian csökkentette a tengeralattjárók teljesítményét: víz alatti sebességük 6,5 csomóról 3,5-re, a vízfelszínit pedig 17,75 csomóról 11-ra. Hatósugaruk is majd felére zsugorodott. Az eredeti fegyver- zetből csak a hat 530 mm-es orr-vetőcső maradt meg. A felsorolt módon nehézkessé tett tengeralattjárók így már nem tudtak elég fürgén manőverezni. Az osztály ily módon áta- lakított hajói gyakorlatilag egy 110 m hosszú, támadni és védekezni jóformán képtelen, könnyen sebezhető tengeri tehénné váltak.
Technikai adatok
|
|
* Ismertebb tengeralattjárók listája *